Az öreg Lada nem hazudott a mérőpadon
Megérkezett az Autokorbelhez az KGST piacos autó a Totalcar Erőmérőre. Mindannyian nagyon vártuk, mert a Lada, a Zsiguli mindannyiunk barátja. És az igazi barátok általában nem okoznak csalódást, de vajon mi történt most?
A Lada nagyon megosztó modell manapság Magyarországon. Vannak, akik a szocializmus silány termékét, a piacgazdaság teljes hiányát látják benne, van akinek ez jelentette a jó autót a Wartburg és Zaporozsec után. Van, akiben megszépítette az emlékeket az időközben eltelt sok év.
Nem akarok ebben a kérdésben állást foglalni, inkább nézzük meg az autót abban a korban elhelyezve, amikor megjelent. A tények magukért beszélnek, és a Ladának nincs miért szégyenkeznie.
1970-ben indult a gyártás, Magyarországra 1971-ben érkeztek az első darabok. Ez a VAZ (BA3) 2101-es modell volt, elöl tárcsafékkel, frontmotorral, hátsókerék-hajtással. A motorja pedig OHC vezérlésű volt, lánchajtású, felül fekvő vezérműtengellyel és extra rövid löketű (66mm) négyhengeres, soros vízhűtéses motorral.
A teljesítménye is tiszteletet parancsoló volt: 60 lóerő 5000-es fordulaton és 89 Nm 3500-on. Aztán volt, ahol 62-t adtak meg teljesítménynek, de maradjunk a 60-nál. Ezzel sincs mit szégyenkezni, hiszen akkor a Volkswagennek például nem volt vízhűtéses autója, az 1200-as Volkswagen, a Bogár pedig 34 lóerős volt. De a Volkswagen 1600S typ3-as modell is csak 54 lóerős volt egy sokkal érzékenyebb, problémásabb, padló alatti, léghűtéses motorral.
Ehhez képest a Lada hiperkorszerűnek volt tekinthető, a motorja pedig maga volt a jövő. A karburátora is meghaladta a korát, külön alapjárati rendszerrel szerelt, dupla torkú regiszterkarburátor, ami egyáltalán nem volt jellemző ebben a kategóriában.
A korai modellek ráadásul nagyon jó minőségűek voltak, és tartós, megbízható autók hírében álltak. Sajnálatos tény, hogy a szovjet elvtársak nem tudtak állandó minőséget tartani, a gépek koptak, a megmunkálások egyre pontatlanabbá váltak, az anyagminőség silányodott. Valahogy ki kellett fogni a jó autót, ami egyre nehezebb volt.
Mindezek ellenére a gyártás megindulása után több, mint 40 évvel a Lada még mindig itt van, velünk él és kedvelt nosztalgiaautó.
A teljesítménymérésre érkezett modell az 1200 S a VAZ 21013-as, már kicsit újabb, minimálisan módosított 1200-as, 1982-ből. Mindössze 42 ezer kilométert futott, szép állapotú, belsejének még jellegzetes Lada illata (szaga?) van, ami nagyon ismerős sokunknak.
Motorja szépen szól, nem kopog, a vézérműlánc nem csörög. Bizakodva kezdünk a mérésnek. Érdekes lesz, mert tippelni sem tudunk, hogy meglesz-e a gyári 60 ló, hiszen városi legendák keringenek arról, hogy a gyári új autók teljesítménye is 40-60 lóerő között ingadozott, és széria 1200-est nem sokat látott ez a mérőpad sem.
A motornak szép hangja van, körülbelül 4000-nél a karburátor kettes torka erősen kezd szólni, nagy a szívászaj, de a motor bátran forog bele a 6000-be...és aztán eléri a 7000-es fordulatot. A rövid löketű motor valóban nagyon forgós, de nem számítottunk ilyen fordulatszám-orgiára. Ráadásul meg kell ismételni a mérést, mert a pad kezelője túl kis terhelést állított be, így a motor gyorsan leforgott. A második mérésnél már lassabban forog bele a 6000-be, de szépen lezajlik a mérés. Után kicsit tovább pihentettük alapjáraton ketyegtetve az öreg Ladát.
A mérés után megjelennek az adatok, a videóban látszik a kegyetlen valóság. Viszont a motor továbbra is szépen jár, valóban a régi megbízhatóság látszatát kelti. Érdemes megnézni és meghallgatni a videót, ha pedig érdekesnek találjátok ezt a sorozatot, iratkozzatok fel a Totalcar Youtube-csatornájára, sok érdekes autó jön még.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.