A tulajdonos tanácsa: senki ne vegyen ilyet

2019.01.11. 14:32

Ezúttal egy 1999-es Opel Vectra B került a mérőpadra, mely technikusunk, Némethi Péter 450 ezer kilométert futott saját autója.

Amikor használtautó-vásárláson törjük a fejünket, a kiszemelt autóknak azonnal a futásteljesítményét nézzük, mintha ez lenne a legfontosabb. Sokszor írtunk már róla, hogy igen, számít a futásteljesítmény, de nem csak az. Mert ha az amortizációt nézzük, nem biztos, hogy a futásteljesítménnyel lesz arányos például a karosszéria állapota, esetleges korróziója, az utastér esztétikai állapota, vagy a beszerelt extrák, elektromos kényelmi berendezések működése.

Ezek sokkal jobban meghatározzák a jármű értékét, mint a futásteljesítmény, ráadásul a nagyon sokat futott autók általában hosszú távokat mennek egyszerre, ahol az elhasználódásuk kicsi, az utastér nem annyira kopik, mint egy városi, rövid távokra használt autó esetében. A csak városban használt autókat sokszor hideg motorral használják, ez pedig nagyon rossz, de erről is írtunk már. Viszont ha látjuk, hogy egy autóban 250 ezer kilométer van, hajlamosak vagyunk azt gondolni, nem is érdemes teletankolni, mert hamarosan a roncstelepre kerül. Napjai meg vannak számlálva.

A sokat futott autók jellemzően autópályán vagy főútvonalon, kevés sebességváltással, állandó tempóban utaznak. Ez nem jelenti, hogy mindenki pontosan 90 km/h-val megy, hanem hogy nem gyorsít álló helyzetből hetvenig percenként kétszer, és nem nyomja a féket húsz másodpercenként. A motor majdnem állandó fordulaton jár, a motorolaj eléri az üzemi hőfokát, a váltó általában a legmagasabb fokozatban van, majdnem állandó terhelésen. A csapágyakban kialakul a hidrodinamikus kenés, olaj olajon csúszik, fém fémmel szinte nem érintkezik, a kopás valóban minimális. Ilyen üzemi körülmények között a millió kilométer feletti futásteljesítmény sem utópisztikus, sőt, simán lehetséges még akkor is, ha rövidebb távokat teszünk meg, de nem igazán hűl ki a motor.

Ez az elmélet, de mi a valóság? Mi van, ha megmérjük egy majdnem félmillió kilométert futott, nem különösebben óvott hétköznapi autó teljesítményét? Mennyi maradt a névleges értékekből? Technikusunk 1999-es Opel Vectra B-je éppen kéznél volt. Régóta használja, ismert az autó előélete, a futásteljesítménye most éppen 450 ezer kilométer. Ez már olyan magas szám, amitől a bátrak is összerezzennek; itthon egy ilyen sokat futott autó csak mélyen az átlagos piaci ár alatt adható el.

Az Opelben a híres-hírhedt X20XEV kódú, 16 szelepes, kétliteres blokk van. Néhányan szeretik, mások panaszkodnak rá, főként az olajfogyasztására. A gyári teljesítményadat 136 lóerő, mely már viszonylag alacsony, 5600/perc fordulaton megjön, a 188 newtonméteres csúcsnyomaték pedig 3200-nál. Sima kétliteres DOHC-blokk, nincs változó szelepvezérlés vagy turbófeltöltés.

Péter, az autó gazdája azt mondja, az elmúlt 200 ezer kilométeren nem igazán érzett változást az autón, csak megy és megy. A mérésen kiderül majd, hogy átlagos használatnál látszik-e már a 400 ezer kilométer feletti futás, vagy nagyjából tudja még a húszéves Opel, amit ezek tudni szoktak. Nézzétek meg a videót, kiderül, mit jelent az Opelnek 450 ezer kilométer, a végén megmutatjuk a görbéket, ha pedig érdekesnek találjátok a sorozatot, akkor iratkozzatok fel a Totalcar Youtube-csatornájára, sok érdekes autó jön még!

A sorozat méréseit az Autokorbel műhelyében végezzük.