Mentett Sierra és néhány könny

Sokan szeretik a Ford Sierrát, sokan ismerik is, ráadásul Sipos Zoli cikkeiből sokat lehet tanulni ezekről az autókról, sőt, meg lehet fertőződni a hátsókerékhajtású Fordok imádatával. Amikor a típus első szériája 1982-ben megjelent forradalminak számított a formaterve és a Sierra talán hatott versenytársai tervezésére is.

A kicsit több mint tíz éven át gyártott Fordból rengeteg változat készült. A motorpaletta 1,3 literes, szívó benzinmotortól a korabeli Mustangból átemelt, ötezer köbcentis V8-asig és persze voltak dízelek és összkerékhajtású kivitel is.

A szélsőségek ellenére a jól tuningolható Pinto-motor található a legtöbb Sierra orrában. Az európai Pinto család - pontosabban Pinto TL (Taunus Line) - nem volt új konstrukció a modell bemutatásakor, de megbízhatósága nagyon kellett a sikerhez. Ez a motorcsalád adta a turbós Cosworth-motorok alapját is, amelyekből 205/225 Le-s kivitelek készültek. A motorsportos sikerek is a Cosinak köszönhetőek, az akkor még éppen korszerű futómű – elöl MacPherson hátul is független ferde lengőkaros – megfelelt az 550 Le körülire húzható motornak. Számos bajnoki cím, köztük DTM, ETCC, WTCC kötődik a különböző verziókhoz.

Azzal nem mondunk újdonságot, hogy 2020-ban egyre kevesebb Sierra fut az utakon, az áruk is emelkedik, különösen a nagyobb motoros verzióké. Sajnos a rozsda sem kíméli a karosszériát, ennek ellenére vannak megkímélt példányok.

A mérésre érkezett autó közel szériaállapotú. Megvásárlásának története is érdekes: nem a klasszikus autós oldalakon hirdették, és a szöveg szerint akár birkára is cserélhető volt. Persze, végül készpénzért vettem meg.

Az 1992-es, magyar piacon először forgalomba helyezett példány nem túl gazdagon felszerelt: utolsó sorozatú, 1,6-os, karburátoros Pinto-motort kapott, abból is az E-Max nevű, takarékosságra optimalizált kivitelt, vagyis nem egy VTEC motor a maga 4900/perc, legnagyobb teljesítményhez tartozó fordulatszámával. Mindössze egy fűthető szélvédő dobta meg az extralistát, az utólag beszerzett, de eredeti Ford felnin kívül.

Kitalálható, hogy a nem túl fickós motor egy kis erőért kiáltott. Kísérletképpen két darab Weber 40 DCOE karburátor került az egyedi szívócsonkra. Az eredeti és ez a megoldás bármikor felcserélhető egymással, de az ikerkarburátorok hangja miatt aligha fogom valaha visszaalakítani. A motor eredeti állapotában 75 lóerős lehetett, ám mivel a Sierra kilométerszámlálója csak ötjegyű, legalább 234000 kilométer lehet már az autóban, vagy százezerrel több, esetleg kétszázezerrel. Ezt az állapotot fejeli meg a két karburátor.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyi erő maradt a gyűrűzésen és szelepszárszimmering-cserén átesett, amúgy nagy felújítást sosem kapott motor. Vajon tuning, vagy anti-tuning lett a karbicsere-eredménye?Vezethetetlen dromedár, vagy egy szép teve teljesítménygörbe jön össze? Kiderül az Erőmérő mai epizódjából, amelyben utoljára lesz velünk Göbölyös Zsolt, és akivel közösen elemezzük majd a mérés eredményeit.

Ha szeretitek a hetente jelentkező Totalcar Erőmérőt, iratkozzatok fel Youtube-csatornánkra, mert még sok érdekes autó jön az utcáról.