Nem az a baj, hogy törött volt, hanem hogy ennyire, és ahogyan javították

A Hyundai i20 és a Honda Jazz versenyzett fej-fej mellett, végül a koreai lett a befutó. Meg is beszéltünk egy találkozót a város egyik legnagyobb használtautó-telepére. Ügyfelem kivételesen szerencsésnek gondolta magát, hiszen az egyik kereskedőnél két darab i20 is parkolt. Az volt a terv, hogy ha jó az elsőnek kiszemelt autó, akkor nem is megyünk tovább, hisz ez magasabb felszereltségű volt, kevesebb kilométerrel, és egy picit fiatalabb is.

i20 - első rész: nem volt tragédia, de túlárazták

Elkezdtem átnézni az autót, a rétegvastagság-mérés volt az első fázis. Természetesen a szemrevételezés után, amely során láttam megfolyt fényezést az ajtó szélénél, az üvegek alatti maszkolás nyomait, a gumikéderen a fényezés során beporzott festéknyomokat. Ezek mind-mind arról árulkodnak, hogy korábban fújva volt az autó. Nem beszélve az illesztések pontatlanságairól, amely egy szakszerűtlenül helyreállított sérülés eredménye. Ezek után ennél az autónál már nem volt meglepetés, hogy fújva volt az egész karosszéria. Még a tető is. Nos, ilyenkor kezd el gondolkozni az ember, hogy vajon mi történhetett itt korábban.

Szerkezetileg épnek tűnt, az oszlopok és küszöbök nem voltak gittelve vagy fényezve, viszont néhol nyolc-tízszeres értékeket mértem majd' minden elemen. Ebből a rétegvastagságból arra lehet következtetni, hogy nem csak megkarcolták a fényezést, hanem esetlegesen komolyabb káresemény érte az autót. A gyári fényezéstől minimálisan eltérő (200-350 mikron) értékeket nagyon gyakran olasz vagy francia importból származó, nagyvárosban használt autóknál mérünk. Itt gyakoriak a kisebb balesetek, a szűk helyekből és a közlekedési morálból adódó parkolási sérülések.

Ezzel igazából csak egy probléma van. A szóban forgó Hyundai - az évjáratát és felszereltségét tekintve - a legdrágábbak közé tartozott a találati listában, viszont kijelenthetjük - a karosszéria állapota és a javítás minősége alapján -, hogy erősen túlárazott volt. Itt ügyfelem határozottan úgy döntött, nézzük meg inkább a következő versenyzőt.

i20 - második rész: ez már balesetveszélyes

Közeledve a második kiszemelthez csalódottság ült ki az arcomra. A géptető úgy állt az autón, mint tehénen a gatya. A sárvédő dobbetétből hiányzott néhány csavar és patent. A gumik egyidősek voltak az autóval, ami nem feltétlenül baj, de itt cserét jelentett. Ugyanis egy közel tízéves, kirepedezett gumigarnitúra nem kifejezetten ajánlott. Sőt, ez már a balesetveszélyes kategória. A rétegvastagság-mérés itt is pár elemen a javítás nyomait mutatta, néhol erősen gittelve. Mindkét hátsó sárvédőíven kiélte szobrász hajlamait az ismeretlen Mester. Mivel az autó eleje is sérült korábban, érezhetően lohadt le a lelkesedésünk.

Ezt csak fokozta a beltér állapota. Erős kopásnyomok mindenhol, megspékelve egy-két karbonmatricával, Monster felirattal. Ez sem egy nyugdíjas orvos autója volt a tiroli hegyvidéken. Merthogy ott használhatták a kisautót előző életében. Aminek a nyomai letagadhatatlanul barnállottak az alján.

Árazását tekintve ez is a kínálat tetejéről származott, éppen ezért el is engedtük a kezét. Mert projektautónak kiváló lett volna, de napi használatra ezen az áron nem volt megfelelő. Visszaadtuk a kulcsokat a kereskedőnek, aki rezignáltan vette tudomásul, hogy most kettőből semmi.

i20 - harmadik rész: ez már tragédia

Mivel a két kiszemeltünk elvérzett, futottunk egy gyors kört a telepen, szemrevételezve a kínálatot. Elspoilerezem ezt a részt, ennyi szart egy rakáson már régen láttam.

A teljesség igénye nélkül: volt egy i20, amely kirohadt klímahűtővel, rozsdás küszöbökkel és sárvédőívvel próbálta csábítani a vevőket. A következő darab szintén fújva, legalábbis a géptető. A két első sárvédő cserélve a rétegvastagság-mérő alapján. Az egyik oldalt a dobbetét fele hiányzott. Még egy Honda Jazz ácsorgott szomorúan a telep egyik sarkában. Sajnos a rozsda már erősen kikezdte, így nem maradt más, csak a szomorú búcsú a teleptől.

i20 - negyedik rész: valaki úgyis elviszi...

Ügyfelem úgy döntött, hogy megpróbálkozik magánszemélytől vásárolni, hátha sikeresebb lesz, mint korábban a kereskedésekkel. Egy Pest megyei településen talált is egy kiváló állapotúnak hirdetett, a fényképeken jól kinéző darabot. A késő délutáni órákra tudtunk időpontot egyeztetni. Ez magánszemély eladó esetén mindig nehezebb, mint egy kereskedésnél, ahol van egy fix nyitvatartási idő. Nos, nekikezdtem a mérésnek, ami igencsak elszomorító képet festett elénk. Az autó teljes hátulja korábban megsemmisülhetett, de legalábbis ropira volt törve. Utolérte az Autobahnon egy szundikáló török kamionos.

A tetőn ezer mikronokat mértem, a C-oszlopon és a hátsó küszöbökön szintén. A gumikédert levéve a gyári ponthegesztések eltűntek, ami megmaradt, az szabálytalan időközönként bukkant elénk. A diagnosztikáig itt sem jutottunk el.

Amúgy a tulajdonos őszinte meglepődése arra enged következtetni, hogy nem tudott a korábbi balesetről. Az autó öt éve került be az országba, egy székesfehérvári kereskedésben vették. Természetesen nem az a probléma, hogy törött volt az autó, hanem az, hogy mennyire. A baj az, hogy a szerkezete, a stabilitást biztosító elemek sérültek. Ráadásul a javítás minősége is hagy kívánni valót maga után. A nagy szilárdságú acél elemeket például CO-val hegesztették, amitől az anyag szerkezete megváltozik. Innentől kezdve az autó nem fogja tudni azokat a biztonsági paramétereket, amelyekkel tervezték. Egy esetleges későbbi baleset bekövetkeztekor nem tudja megvédeni a benn ülőket. Ezek mellett pár év elteltével a javított helyeken előszeretettel üti fel a fejét a rozsda. Amúgy a hirdetés pár nap múlva lekerült a hirdetési oldalról, valaki „jól járt” az autóval.