Virtuális Le Mans Lágymányoson

2004.05.12. 10:16

Mesterséges intelligencia virtuális autót vezet egy szimulált pályán? Ez a kérdés foglalkoztatott leginkább azzal a programozási versennyel kapcsolatban, amit a hétvégén rendeztek a BME informatika épületében.

csik.jpg
 
  Az unalmas háttértörténet
 
  2004. április 30. és május 2. között rendezték meg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a Magyar Villamosmérnök-hallgatók Egyesülete és a Simonyi Károly Szakkollégium szervezésében és a Fornax Rt. támogatásával, valamint a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság szakmai támogatása mellett a IV. BME Nemzetközi 24 órás Programozóversenyt. A programozóverseny deklarált célja az volt, hogy hazai és külföldi informatikushallgatóknak és már végzett, az iparban dolgozó profiknak lehetőséget nyújtson képességeik és önmaguk határainak megismerésére - extrém körülmények között.

Az extrém körülmények mint informatikai antitálentum és rosszindulatú újságíró számára az ingyen-RedBullban és svédasztalban tükröződtek csupán. Azért azt is megengedem, hogy nem lehet kis teljesítmény egy álló napon át folyamatosan biteken és rutinokon törni a fejét annak, aki egyáltalán képes ilyesmire. A több mint 10000 euró összdíjazású verseny háromfős csapatok között zajlott, és pontosan 24 órán át tartott. A számos részfeladat egy probléma köré épült, melynek megoldása a versenyzők részéről széles körű informatikai ismereteket igényelt, ideértve a programtervezést, kódolást, hálózati ismereteket, valamint a mesterséges intelligenciát is. Egy ilyen mentális viadalon az alapszintű ismeretek készségszintű használata létfontosságú, szükséges ugyanakkor, hogy a verseny ideje alatt a programozók írott anyagok önálló feldolgozására és új ismeretek elsajátítására is képesek legyenek. A fejlett problémamegoldó-készség ilyen esetben szintén nélkülözhetetlen. Az idei verseny (sorrendben a negyedik) különlegessége, hogy egybeesett Magyarország Európai Uniós csatlakozásával. A szervezők szerették volna méltóképpen megünnepelni ezt a jeles eseményt, annál is inkább, mert a résztvevők közül is sokan az új EU tagországokból érkeznek. A csatlakozást mi mással, mint programozással ünneplő programozók együtt ürítették energiatalos dobozukat az új belépők tiszteletére.

Összesen 245 csapat regisztrált 4 kontinens 39 országából. A versenyzők részben főiskolai, egyetemi hallgatók, részben az iparban dolgozó profik voltak, de jelentkezett néhány középiskolás csapat is. A döntőben 27 csapat vett részt, a díjakat vasárnap délután az első 15 csapat között osztották ki a rendezők, összesen 10.000 Euró értékben. A nyereményeket a támogatók képviselői adták át, a legjobb dokumentációs videók készítői különdíjban részesültek. Az első helyet csakúgy, mint tavaly, a Neting csapat (Blahut György, Kovács Gábor, Szabó Balázs) szerezte meg 5490 ponttal (a megszerezhető 9000-ből). A tavalyi második, a Trial Version (Tringel Mihály, Nagy Gáspár, Ugron Balázs) is megőrizte pozícióját, 4326 ponttal; harmadik a svéd Jon Far Bestamma (Kreitz Gunnar, Larsson Jon, Bennedich, Max) lett, 4229 ponttal. A legjobb tízbe öt külföldi csapat került be. A részletes eredmények a rendezvény alatt készült képekkel, videókkal, interjúkkal együtt megtalálhatók a verseny hivatalos honlapján a http://www.challenge24.org oldalon.

Idén a feladat legnagyobb részét - és ez az, ami miatt az eseményről a TotalCaron adunk hírt - egy terepjáró virtuális környezetben való irányítása tette ki. A csapatoknak előre generált hegyvidéki környezetben kellett megoldaniuk az autó navigálását a megadott pontok között - a sima cruisingot célfeladatok nehezítették. Mindenkinek videót is kellett készítenie a jármű legemlékezetesebb mutatványaiból, amelyet a többi versenyző közösen értékelt. A legjobb videók készítői különdíjnak örülhettek.

A szimulált jármű egy Volkswagen Touareg, ötsebességes manuális váltóval és ABS nélkül. Így a verseny résztvevői által írt mesterséges intelligencia-kezdeményeknek a gázadást, a fékezést, a váltást és a kéziféket állt módjukban befolyásolni. A virtuális környezetre igaz volt a newtoni egyenletrendszer, adott a gravitáció értéke, viszont légellenállás nem nehezítette a szimulációt. Három különböző tapadású felületen száguldozhattak a Touaregek, csúszós vízen, laza talajon és kötöttebb földúton.

Szintén szerepet játszott az egyenletben az autó tömege, a kerekek sugara, a motor karakterisztikája valósághű nyomaték- és teljesítménygörbével. A felfüggesztést a valóságos Touareg légrugói helyett egy egyszerűbb háromlengőkaros futómű elméleti modellje képezte, a gumik rugalmasságát a szimulátor nem vette figyelembe. Lassításkor - akárcsak gázadáskor - a szoftver a pedál taposásának erősségét is figyelembe vette. Amikor gombokkal próbáltam ki a programot, egy-egy kis segédprogram végezte el a teljesgáz-teljesfék-teljes kézifék hatásának kiszámítását. Igazi szépségében egy kormány-pedál egység használatával mutatkozhatott volna be a szimulátor.

A versenyzők által írt irányítóprogramoknak nem kellett tankolniuk, de volt takarékossági optimalizációs feladat: minél kevesebb üzemanyag felhasználásával kellett érinteni adott ellenőrzőpontokat. A kis mesterséges intelligenciáknak váratlanul felbukkanó jávorszarvasokkal kellett még megküzdeniük - a felborulás elkerülésével-, valamint el kellett fogniuk egy, a szimulált világban véletlenszerű útvonalon haladó teherautót..

A verseny helyszínén mindebből annyi látszott, hogy az Infopark közepén álló klinkertéglás BME Informatika épület kellemesre klimatizált szobáiban különböző nyelveken halkan káromkodó egyenpólós triók üldögélnek gépeik előtt. A számítógépeket mindenki hozta magával, senki nem kockáztatta, hogy egy idegen gép szeszélyei akadályozzák a munkát. Azért ezek a hi-tec laptoptól a papírdobozban zümmögő kókányig terjedő minőségű számítógépek sem voltak tökéletesek, időről időre megjelent a vezérkari teremben egy-egy kissé zavart, véreres szemű, programozó és valamilyen érdekes akcentussal közölte, hogy Houston, vívgátöproblemhír. Én a magam részéről jobban szeretem az égett gumi és rosszul elégetett benzin szagával átitatott versenyszínhelyeket, de azért ennek a steril, visszafojtott hangerejű küzdelemnek is van egy diszkrét bája.

Azért végül a legtöbben leküzdték az akadályokat és megoldották a problémát. Az egyszerűbb megoldások csak annyit csináltak, hogy alapul vették az autó pozícióját, kijelölték az úticélt és padlógáz-padlófék. A türelmesebb (vagy precízebb) versenyzők sebességet is váltottak néha, sőt, képesek voltak elkerülni a felborulást is. A legügyesebb team által szerkesztett mesterséges intelligenciácska oly sokra vitte, hogy a tíz felugró jávorszarvasból csak egyet gázolt halálra! Ahogy elnéztem a csetlő-botló Touaregeket, némi elégtétellel töltött el, hogy még egy darabig szükség lesz hús-vér kamionsofőrökre, taxisokra és talán autós újságírókra is.