Rali az ágyból

Most meg itt a rali pléjsztésönre is, WRC a címe, mégis ciki lett volna ezt is valakiről elnevezni, bár az "ifj. TOTH" feliratú doboz szerintem jól mutatott volna egy barcelonai áruház játékosztályán. Ő ugyan nincs a versenyzők között, de itt van majdnem mindenki, aki az idén indult a vb. futamain.

Ami hihetetlen: ARCCAL! Nem vicc, a versenyek kezdetekor az autók belsejét látjuk az Aoszlop felőli nézetből, és a bukó alól az autók vezetői nézelődnek. A This is football 2002-ben már láthattunk ilyet, Zidane jól sikerült tonzúráján akkor percekig röhögtünk.

Burns (Subaru) vonásai viszonylag élethűek, szegény Bugalski (Citroen) viszont annyira ronda, hogy gyermekeim anyja többször felszólított, keressek másik autót vagy hagyjam abba a versenyzést, úgyis lát annyi rondaságot a híradóban. A versenyzők személye attól függ, milyen autót választunk, bár a kínálat szerintem szerényre sikeredett (hiába, ennyi típus indul a vb-n), azért a Colin McRae-ben kicsit több kényeztetésnek voltunk kitéve. A Lancia Stratost ott napokig nyüstöltem, annyira élveztem a hátsó kerék hajtását.

Bónuszként lehet, hogy kaphatunk néhány új autót jó eredmények után, én azonban nem jutottam még idáig, cheatek meg egyelőre nincsenek ilyen viszonylag új játéknál. A Skoda Octavia-t itt érzelmi okokból próbáltam ki - Schwarz Ármin névvel ritkán versenyezhet az ember, plusz az a kis balesete Spanyolországban, amikor ráborult egy tűzoltóautó_

Szegény apám, néha próbál meggyőzni, hogy a Skoda igenis jó autó, "kisfiam folkszvágen minőség, értsed meg". Az én érveim szerintem erősebbek: édesapa pont ez az, itt nőttem fel, emlékszem, a Skálánál volt a nagy Skoda bolt, biztos jó autó, de most már kellemetlen lenne arra ébredni, hogy itt vár a SKODÁM a ház előtt.

A választható típusok nem néznek ki rosszul, de szégyen lenne, ha nyolcféle autót nem sikerült volna viszonylag jól megrajzolni a program dizájnereinek. Az autók külleme nem éri utol a GranTurismo karosszériagrafikáját, de az autók mozgásában nem nagyon találni hibát. Időbe tellt, amíg megtanultam konzolról vezetni, de azonnal hihetőnek és élethűnek tűntek a farolások-dőlések.

A verseny végére végre koszosak az autók(a GT3-ban nem), és végre lehet őket zúzni is. A hátsó lámpák például egészen érzékletesen törnek. Ehhez persze a hátsó nézetet kell választani, de a belső nézetek mindent visznek, különösen visszajátszáskor szédülünk bele a karosszéria és a táj viszonylatainak változásaiba. Ez tényleg az, amit eddig szimulátorban még nem nagyon láttunk.

A környezet kicsit elnagyolt, de a nézők végre tényleg integetnek, kicsit el is pirultam, amikor elnéztem egy jobb kettőt és felökleltem egy portugál operatőrt. A helyszínek persze a vébé helyszínei, hó, köd, sár, murva, az autókat pedig saját magunk állíthatjuk be. Illetve inkább csak el, mert a gép optimális beállításokkal köpi őket elénk. Ami furcsa, a lezúzott autó javításáért nem jár időveszteség (memória kártyával persze elképzelhető az ilyen szívatás), újabb versenyre a szorgos kezű szerelők szalonállapotban rakják őket alánk.

Laza mellékszál raliautó és szalon relációjában: még a nyolcvanas években is lehetett zsír új Stratost kapni a kereskedésekben. A négyszáz legyártott darab nem mindegyike lett versenyautó, közúton viszont szinte használhatatlanok voltak.Verseny közben tehát nincs az az idegeskedés az elhullajtott hátsó lökhárító miatt, mert nem jelentkezik időbüntetésként, viszont ha fődarabot csapunk oda , az autónk egyre kezelhetetlenebbé válik.

Ilyenkor a csajom kérdő pillantására, mármint hogy miért úgy megy az autóm, mintha egy gyakorló elmebeteg hajtaná, mint igazi versenyző sziszegem oda: azér' mer' elestem, jó?

Pléjsztésön-szokás szerint osztott képernyős, kétjátékos üzemmód is választható, itt viszont sajnos csak szimpla futamok vannak, de legidegesítőbb a játékostárs autójának látványa: csak a "ghost"-szellem-megjelenítést produkálja a gép, mintha egy üvegautó lenne az ellenfelünk. Ráadásul meg sem tudjuk lökni, úgy hatolunk át rajta, mint százas szög a friss kiflin.

Gyerekkoromban a húgom éjjeli szekrényén pihent egy üveg Ferrari, Muranóból kapta, vagy honnan, hát annak a látványától sem dobtam hátast, de egy illúziókra építő játékban szerintem vérciki áttetsző autókat hosszú bottal elénk tolni.

A másik irritáló jelenség a pálya felett mindig feltűnő helikopter, ami, mint a visszajátszásoknál kiderül, a filmet készíti rólunk. Ezt még meg is bocsátanánk, de azt már nem, hogy néha olyan mozgásokat produkál, amiért dr. Móczár Lászlót, a Kis állathatározó szerzőjét lenne kedvem felhívni, mi lehet ez a Japánban honos szitakötőfaj?

Az autók már mind négykerék meghajtásúak,viszonylag könnyen uralhatók és a motorhangok sem sikerültek rosszul. Nézetváltáskor változik a zajok intenzitása, kis gyakorlattal tehát, ha például a külvilág zajaiból is magunkhoz akarunk engedni valamennyit, elég, ha külső nézetből belsőbe váltunk. minden jóval csendesebb lesz, a távirányító mute gombja akár be is ragadhat a ráborult limonádétól, úgysem lesz szükségünk rá. A navigátor angolját kicsit szokni kell, de nyugodtan elhihetjük neki: az következik amit mond.

A kubaiak megint jobb helyzetben vannak, az ő nyelvüket bezzeg be lehet állítani opcióként a játék elején. És mennyivel könnyebb lehet Havannában lenyomni egy monacói futamot úgy, hogy a co-pilot spanyolul karattyol. Kárpótlásul a Közép-kelet európai kicsi népek versenyzőinek is elismerően int a figura az anyós-Recaro-ról, ha jó időt rohantak.

A Subaru természetesen már a béka WRC-vel szerepel, és persze mondanom sem kell, teljesen másként viselkedik, mint a 206WRC. Azt hiszem, az a rákfenéje ezeknek a játékoknak, hogy az ember próbál érzelmi alapon autót választani, majd kiderül, hogy a Micu EVO VI. jobban engedelmeskedik neki, mint az imádott kis Peugeot-ja, aztán kész, nem tudja, mitől frusztrált egész nap.

Ezért a Hyundai Accentjét ki sem merem próbálni, belegondolni is szörnyű, hogy másnap mondjuk el kéne mesélnem, megnyertem a vébét, csak épp a Hunyadi egyik típusával. Többen azonnal delete gombot nyomnának a nevem után a telefonjuk névregiszterében.

A versenyek végeztével levezetésként még a stáblistával szórakoztatom magam. Nem a nevek, hanem az alattuk pergő filmrészletek miatt. Hatalmas esések: vigasztaló, amikor McRae Fordját tizenegyedszer is látjuk lehullani a szakadékba. Aztán persze a jó Colin kikászálódik, ez az a pont, amikor én is megropogtatom konzol nyomkodásban elfáradt ujjaimat, és minden külső segítség nélkül az ágyamba fáradok.