Dugó a sivatagban

2007.03.31. 08:23

A gumibemutató az autós újságírás legkellemesebb feladatai közé tartozik. Leginkább azért, mert a legtöbbünknek fogalmunk sincs a gumitesztelésről. Ugyanakkor tökéletesen biztosak lehetünk, hogy a bemutatón mindig a házigazda abroncsa lesz a legjobb. Kár is kekeckedni, koncentráljunk inkább az autókra és az élvezkedésre.

A Pirelli a Totalcar támogatója.

A repülőn, a mögöttem lévő ülésben egy dán családfő foglal helyet, ölében nem egészen egy éves kislányával, mellette a többiek (még azt is sikerült megtudnom, bár nem nagyon vágytam az infóra, hogy az eredeti járatukat törölték és Amszterdamon keresztül kellett jönniük Milánóba, és onnan Dubaiba). A kislány attól a pillanattól kezdve sír, ahogy a gép megmozdult. Amint a levegőbe emelkedünk, a sírás ordításba csap át és csak néhány másodpercre marad abba - a kislány ekkor sugárban hány. Szerencsére nem előre, vagyis rám, hanem valamerre a családtagok felé. Kellemes kezdés egy hatórás repüléshez, de szerencsére hamar sikerült elaludni. Talán a tudat, hogy van, aki a helyzetet még nálam is kevésbé élvezi...

Helyi idő szerint reggel nyolc körül érkeztünk meg Dubaiba, az Egyesült Arab Emírségek második legnagyobb városába. A reptér hatalmas, ilyen hosszú mozgójárdás folyosó talán még Münchenben sincs. Mármint összesen. A buszon a kísérőnk bejelenti, hogy mindjárt indulunk a szállodába, ami igen közel van, és mindössze öt perc az út. Persze nem most, mert ugye reggel nyolc óra van, mindenki megy dolgozni, vagyis nagy a dugó , úgyhogy most ez legalább fél óra. És tényleg: végeláthatatlan sor a városba vezető úton. Sebaj, legalább van idő nézegetni, milyen autókkal járnak Dubaiban.

A felhozatal igen vegyes, de ha egy szóval kellene jellemezni, akkor az új a helyénvaló. Persze ez elsősorban a személyautókra vonatkozik, de a térségben megszokott teherautó matuzsálemeket sem nagyon lehet látni. Az is azonnal szemet szúr, hogy mindenki beköti a biztonsági övet: a Land Cruiserben és az S-osztályban pöffeszkedő burnuszos arab, a dobozokkal megpakolt kisteherautót vezető fülöp-szigeti és a méretes billencset irányító turbános indiai, vagy pakisztáni.

DIA

A Dubai Nemzetközi reptéren 2006-ban 28 788 726 utas, illetve 1 410 963 tonnányi árú fordult meg, naponta átlagban 700 repülő szállt fel vagy le, ami nagyjából napi 80 000 utazót jelent. A repteret 1959-ben kezdték el építeni, Rasid bin Szajed Al-Maktum sejk ötlete alapján, mintegy négy kilométerre az akkori városközponttól. Mára a raptér a világ 10 legnagyobbja közé tartozik, különösen mióta 2000 áprilisában átadták a Sheikh Rashid terminált.

Ennyi fehér luxusautót talán életemben összesen nem láttam, mint itt tíz perc alatt - itt nyáron a napsütés nyilván nem tréfadolog. Most, vagyis február vége felé persze nincs gutaütés, kellemes 16-18 fok, a nap erejét fátyolfelhő tizedeli. Ennek ellenére a buszsofőr indulás után tiszta erőből nyomja a 16 fokos, légkondis jeges levegőt, még szerencse, hogy az európai időjárás miatt rajtunk a télikabát. A valóban több mint fél órásra nyúló út közben a kísérőnk feltárja elöttünk a Dubairól legfontosabbnak tartott információkat - de mivel minden egyes mondatában szerepel egy hatalmas szám, és a hozzá tartozó "nálunk a legnagyobb, leghosszabb, legmagasabb" kiegészítés, így hamar elvesztem a fonalat.

Annyi ragadt meg, hogy az Egyesült Arab Emírségek nagyon gazdag ország és mindent megtesz, hogy egy lapon említsék a világ meghatározó államaival. Ezért is építenek megszállottként felhőkarcoló-rengeteget a sivatag közepére; meg 321 méter magas szállodát a tengerpartra, teniszpályával a tetejére meg olyan mesterséges szigetet, amivel meghétszerezték Dubai tengerpartjának hosszát, no és persze mindennek a csúcsa, a hatalmas bevásárlóközpont, ami a térség egyetlen fedett pályás sípályáját is magában rejti.

A semmiből teremtett metropoliszt látszólag a teljes káosz uralja. Talán kicsit hamarabb kellett volna arra gondolni, hogy a sok felhőkarcoló és a viszonylag könnyű anyagi lét annyi embert vonz majd kis területre, hogy az autóval való közlekedés megoldhatatlanná válik. A dugó gyakorlatilag állandó, egyedül napközben lazábbak a sorok, de a mindenhol folyó építkezések miatt (jelenleg három metróvonal épül a közlekedési gondok enyhítésére) valóban elég kaotikus a hangulat - noha idegeskedésnek és agresszivitásnak nyoma sincs. A város legvonzóbb közlekedési eszköze az abra, vagyis a vízitaxi, amivel a tengerből kivezetett csatornán lehet a szó legszorosabb értelmében vett vízitaxizni.

Az első napon nem kerültünk autók közelébe, az esti agytágító azonban elég részletes, ám az önök legnagyobb szerencséjére a Pirelli nem mellékelte a sajtóanyag chartjait, így kénytelenek lesznek megelégedni ennyivel: van olyan statisztikai megközelítés, ami szerint a Pirelli egyre nagyobb és nagyobb piaci részesedést valhat magáénak az ultra nagy teljesítményű abroncsok (UHP) piacán, sőt olyan is, ami szerint az olaszok költik a legtöbb pénzt kutatás-fejlesztésre. Mindenesetre amiért most minket odacitáltak, az a P Zero sorozat legújabb tagjának bemutatója: az új abroncs neve P Zero.