25 ezer forintért működő 3D nyomtató? Igen!

2022.03.29. 12:37

Amikor összegyűlt annyi autós és motoros projektem, hogy megindokolhatóvá vált a 3D nyomtató vásárlás, elkezdtem keresgélni a neten. Szeretek tapasztalati úton tanulni, szóval az nem játszott, hogy majd napokig, hetekig teszteket olvasgatok és videókat nézegetek, majd megfontoltan kiválasztom a nekem megfelelő modellt, hanem egyből ráugrottam a hirdetésekre. Három fontos szempont volt: ne legyen messze, legyen olcsó, és egyből tudjam használni.

Mi ez itt?

A Totalcarnál alap az autók iránti rajongás, ugyanakkor nagyon sok olyan dolog is érdekel minket, ami nem autó - az agyunkban ugyanazokat a receptorokat mozgatják meg ezek, mint egy homologizációs célból kiadott Impreza. A Totalcar TeChno rovatában a világot és az autóipart meghatározó technológiák mellett hajókról, órákról, repülőkről, kütyükről, játékokról és barkácsolásról olvashatsz, a címlap többi részét pedig továbbra is az autók és a motorok uralják, változatlan mennyiségben.

Miért is vágyhat valaki 3D nyomtatóra, mi haszna van vele? Ez sok esetben pont olyan, mintha mondjuk motort vesz az ember. Egy csomó észérvet lehet találni mellette (gyorsabb munkába járás, nincs dugó, nincs parkolódíj, B-tervnek autó helyett, stb.), de igazából a nagy többség ezt csak az asszonynak mondja, úgyis azért veszi, mert nagyon menő és élvezi a motorozást. Na, én így vagyok a nyomtatómmal, rengeteg hasznos dolgot nyomtattam már vele, de lássuk be: tudnék élni ezek nélkül is. Viszont marhára élvezem, hogy megtervezek valamit a számítógépen, és pár óra múlva a kezemben fogom.

Miért nyomtató, ha tárgyakat készít?

A nyomtatós vonalon elindulva úgy a legegyszerűbb elmagyarázni, hogy egy normál tintasugaras nyomtató – amit már biztosan láttál, és sokaknak van is otthon – úgy dolgozik, hogy a képet, amit ki szeretnél nyomtatni, lefordítja egy kódra, ami megmondja a nyomtatófejnek, hogy hogyan mozogjon és adott pontban milyen színű festéket fessen a papírra. Na, valahogy így dolgoznak a 3D nyomtatók is, csak az első lerakott rétegre felépítik a másodikat, aztán a harmadikat, és így tovább. Persze nem festéket festenek, hanem a nyomtatófejben megolvasztott műanyaggal építkeznek, ami aztán nyomtatott állapotban megszilárdul. Ezen kívül vannak más elven működők is, de nekem, és a többségnek épp ilyen van.

Hatvanezer forintért már komoly választék volt, már újszerű gépek is voltak. Újat nem akartam venni, azok akkor hetvenöt - nyolcvanezer forint körül indultak. Húsz és negyvenezer között (ami számomra szimpatikus ársáv volt) szinte kizárólag olyan gépek voltak amikkel foglalkozni kell, mielőtt tudod használni. Az elmúlt fél év nyomtatózás alatt lett annyi tudásom, hogy már bele merjek nyúlni egy ilyenbe, de akkor még teljesen kezdő voltam. És akkor megtaláltam a nekem valót: 25 ezer forint volt, csúnya, tákolt és noname, viszont az eladó állítása szerint használatra kész, ráadásul 15 kilométerre tőlem.

Még aznap keményen felépített érveléssel beadtam a feleségemnek, hogy nekünk ez márpedig kell, és nagyon jó lesz, úgyhogy este el is hozzuk. Szerencsére az eladó volt olyan jó fej, hogy elmondott pár dolgot róla, és kaptam egy kevéske anyagot is hozzá, amivel lehetett próbálgatni. Azt hiszem, három-négy nap után készült el az első valamire való nyomtatás, de onnantól még nagyon hosszú út (rengeteg selejtes darabbal) vezetett odáig, mire sikerült megcsinálnom a telefontartót.

Az első probléma a tapadás volt. A 200x200 milliméter alapterületű nyomtatót nem lehetett normálisan beszintezni, ami annyit tesz, hogyha középen jól letapadt az anyag, akkor a szélein nem, vagy fordítva. Erre javasolta Filep Tomi barátom - aki munkájánál fogva jártas volt a témában -, hogy vágassak egy üveglapot a girbegurba fém tárgyasztalra, ami tök sík lesz. Ezen viszont önmagában semmilyen anyag nem tapadna normálisan, ezért javasolt mellé egy nagyon drága, de hatásos ragasztót is. 

Ezek után viszonylag kis hibaszázalékkal működött a nyomtató, azonban jött a következő probléma: az áramszünet. Van olyan nyomtató, ami tudja folytatni a munkát áramszünet után, de az enyém nem ilyen. Marha idegesítő volt, amikor a tizenhét órás nyomtatás a tizenötödik órájában megállt egy-egy másodperces áramkimaradás miatt. Eldöntöttem, hogy szerzek egy szünetmentes tápot. Szerencsére volt egy húszéves darab, ami régen apukámé volt, de tizenöt éve tetszhalott állapotban várta további sorsát. Csak egy akku kellett bele, így hamar működésre bírtam.

A következő gond az volt, hogy szerettem volna autó és motor alkatrészeket is gyártani, ehhez viszont a PLA kevés. A PLA amúgy egy barátságos anyag, könnyű vele dolgozni, viszont nagyon merev és nem bírja jól a hőt, így csak pár távtartót tudtam belőle készíteni motorokra, más alkatrészek alapanyagaként nem alkalmas. A telefontartós anyagban leírtam, miért az ABS a nekem való, ezt nem fejtem ki újra, de a lényeg annyi, hogy ehhez teljesen át kellett építeni a gépemet.

Gyárilag a nyomtatóm egy Colido DIY, ami elég csenevész, a váza nyeklik-nyaklik, ez nem tesz jót a pontosságának. Az előző tulaj ezen próbált segíteni rétegelt lemezből készített merevítéssel, ami nem volt rossz, de nekem kevésnek bizonyult, ezen kívül az ABS-hez zárt nyomtatótér kell, hogy ne hűljön le túl gyorsan a tárgy, és ne jöjjenek ki a káros gázok. Terveztem egy zártszelvény vázat, amit kívülről le lehet burkolni és a merevsége bőven túl van bármilyen elváráson. Mondjuk a súlya is. 

Precíziós dolgokat nem szoktam flexelni és hegeszteni, ez elég nagy kihívás volt, de a végeredmény meglepően jól sikerült. A flexem és a hegesztőgépem is alsó polcos, a kettő együtt nincs harmincezer forint, sok türelem és csiszolás kellett hozzá, hogy elvétve derékszög és párhuzamos is fellelhető a kész munkadarabon. A burkolásra felhasználtam az előző konstrukcióból megmaradt rétegelt lemezt, plexit, és valami vékony, szürke hőszigetelő lapot, ami volt otthon és nem tudom, hogy hívják. Az elején és az egyik oldalán nyithatóak a plexiajtók, de többi részét is egyszerű lecsavarozni, illetve az aljára is tettem egy szerelő nyílást, mert a szíjat néha után kell húzni.

A nyomtatófej kapott egy szilikon "zoknit" ugyanis az fémből van és szórja a hőt magából, a szilikon "zokni" viszont elég jól leszigeteli, így gazdaságosabb a nyomtatás. A fúvókát egy bevonatoltra cseréltem, amihez elvileg kevésbé tapad az olvadt műanyag, amitől kevésbé tud eldugulni. Sajnos az előző fúvókát beletörtem, így azt ki kellett fúrnom, ami nem volt egyszerű, de sikerült.

Szóval ilyen átalakítások után álltam neki a telefontartó nyomtatásának, ami nagyon jól sikerült, viszont kitört egy darabot az üvegből. Később ez a probléma megismétlődött, így vettem egy PEI lapot, amit ráragasztottam az üvegre. Erre ragasztó nélkül is tapad sok anyag és ebből eddig nem szakított ki semmit semelyik munkadarab.

Lássuk, mennyibe is került nekem összesen eddig a 25 ezer forintos nyomtató:

  •  nyomtató: 25 000 Ft
  •  üveglap: 1 500 Ft
  •  aksi: 6 500 Ft
  •  bevont fúvóka, szilikon zokni (+ szállítás): 10 000 Ft
  •  plexi: 10 000 Ft
  •  zártszelvény: 14 000 Ft (bár ez nekem volt otthon, és a fele ráadásul bontott volt)
  •  csavarok, sziló, hegesztőpálcák, flexkorongok: kb. 2 000 Ft
  •  PEI lap szállítással: 10 000 Ft

Összesen: 79 000 Ft

Ez annak tükrében egész jó, hogy jelenleg százezer forint alatt nem találtam használtan sem olyan gépet, ami alkalmas ABS nyomtatásra, szóval ennél a projektnél a járműveimmel ellentétben talán megtérül a rálocsolt pénz, és a rengeteg munkaóra (kb. 5 nap). A sok előny mellett viszont az új vázzal sokkal több helyet foglal a nyomtató és sokkal nehezebb is. Komoly feladat berakni a kocsiba egyedül. A továbbiakban kap alulra egy polcos részt szintén zártszelvényből hegesztve, ahol majd a szünetmentes tápot és az alapanyagokat fogom tárolni és kerekeken fog gurulni.

Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!