Ki fog tejelni, ha betartjuk a szabályokat?

Bármilyen abszurd, azt gondolom, a rendőrségnek szüksége lenne egy logisztikai szakértőkből álló bizottságra, amely kitalálná, mi az az ideális traffipaxmennyiség, ami még hoz a konyhára rendesen, de nem lehetetleníti el a gyorshajtókat. Az utóbbi időben nőttek a bírságok, szigorodtak a szabályok, újabban már a sárgán sem mehetünk át anélkül, hogy fizetnénk. Ennek egyik következménye az lett, hogy egy kedves olvasónkba beleállt egy rendőrautó a sárgánál, mikor megpróbált megállni, a másik, hogy érezhetően lelassult a forgalom.

Betojtunk, ismerjük be. Nem kell szégyellni, sok a traffipax, súlyos a bírság, jelenleg nem sok olyan ember él ebben az országban, aki könnyű szívvel dobálhat ki havi tíz- meg százezreket az ablakon. A baleseti statisztikák azonban javultak valamelyest, tehát nehezen vitatkozhatnánk arról, hogy a karhatalom szigora nem a mi érdekeinket szolgálja.

Igen ám, de ha már most így tele a gatyánk, mi lesz, ha még jobban szorul a hurok? Mindenkinek világos, hogy egy kis anyagi ráfordítással pikk-pakk meg lehetne szüntetni, de legalábbis minimálisra csökkenteni a gyorshajtók számát. Fix sebességmérőket raknának a kritikus utak mellé, megsokszoroznák a traffipaxos autók számát, és lenne itt olyan rend meg fegyelem, amilyet még nem látott az ország.

És akkor jönne a nagy pofára esés, hiszen a befektetés egyáltalán nem térülne meg, ugyanis mindenki kénytelen lenne betartani a szabályokat, ezért az állam és a rendőrség elesne a közlekedési bírságokból származó bevételtől. Ezen a ponton kezdtünk el megőrülni a szokásos hétfő reggeli értekezleten. Volt, aki szerint itt ér véget a történet, mások azonban úgy gondolták, ha a gyorshajtással már megvannak, nem állnának meg, folytatnák szép sorban a biztonsági övvel, mobiltelefonnal, záróvonal-átlépéssel.

A végén eljutnánk oda, hogy nem az kapna büntetést, aki tojik a szabályokra, hiszen ilyen ember egy-két megrögzött dúsgazdag törvényszegőt leszámítva nem nagyon lenne, hanem azokat bírságolnák, akik hibáztak. Nem vették észre, hogy a kilométeróra mutatója egy pettyet feljebb csúszott, nem látták a záróvonalat, vagy túl későn észlelték, hogy a lámpa időközben sárgára váltott, mert a gyerek közben ordított és rúgkapált hátul a gyerekülésben, mert leejtette a cumit.

Olyan borzalmas lenne ez? Valószínűleg nekünk, felhasználóknak lenne a legkevésbé rossz. Mindent meg lehet szokni, és az egészben lenne valami megnyugtató, hogy mind egy oldalon harcolunk és egyenlők vagyunk. Nem ér oda hamarabb az ügyesebb/gazdagabb/merészebb, soha nem kell, hiszen nem is lehet rohanni, nagyon pontosan meg tudjuk becsülni, mennyi idő alatt érünk oda valahová, többet vezethetnek oldalbordáink, és még így is nagyobb biztonságban vagyunk. Nemcsak mert egyszerűen nincs gyorshajtásból adódó baleset, hanem mert minden sofőr egyfajta leszedált tudatállapotban ül a volán mögött, hiszen tudja, sokba kerül, ha ugrabugrál.

Hanem bizony az államnak nagyon fájna a bevételkiesés, ezért hát a rabló-pandúr játék folytatódik a végtelenségig. Nemcsak nálunk, Magyarországon, hanem mindenütt a világon. Mindig lesz olyan útszakasz, ahol lehet egy jót autózni, ahol a rendőr félrenéz, és hagyja, hadd csapasson, aki úgy érzi, mert ez a játék ilyen, ez csak így éri meg.

Pedig még traffipax sem kéne hozzá, tök egyszerűen meg lehetne oldani a problémát: minden autóba tennénk egy leplombált rendőrségi GPS jeladót, ami egy központi komputernek küldené az adatokat, melyeket a számítógép – mely pontosan tudja, hol milyen sebességkorlátozás van érvényben – kielemezne és automatikusan küldözgetné a csekkeket, ha kihágást észlel. De ha így lenne, nem lenne többé kihágás, nem lenne több móka, és főleg nem dőlne a pénz. És a traffipaxokat üzemeltető rendőrök is szomorúan unatkoznának az őrsön. Ezt pedig nyilván senki sem szeretné…