Sörért rendszámot

Most mégis mit csináljak magával?

2012.01.18. 06:13
0 hozzászólás
Semmi sem fehér vagy fekete: az ország a szürke legkülönfélébb árnyalatait mutatja. Monokróm hazánkban például péntek este elmentünk moziba. Az új Sherlock Holmes-t néztük meg. Nem volt különösebben jó, bár a képek tetszettek, a színészek is nagy kedvenceink. Hiányoztak viszont a jó poénok, de leginkább az izgalom. Mindkettőt bepótoltuk.

Nagyjából a West Endtől, ahol a mozi volt, a Duna Plazáig kellett eljutni – utóbbi közelében élek. 4,4 kilométer. Reggelente minimum kétszer ennyit futok probléma nélkül, igaz, olyankor nincs rajtam német rendszám. Haladunk tehát a Váci úton, a 4 kilométeres egyenesben. A csajom vezet; lám, én is a tilosban járok, hiszen az Infiniti forgalmazója csak nekem állított ki erre feljogosító papírt, azt is Winkler Róbert névre. De ennyi nálam belefér, szeretem a robotpilótát, és ha más vezet, biztonságosabban tudom nyomkodni a fedélzeti elektronika gombjait, hogy felfedezzek egy-egy funkciót.

A robotpilóta még az Árpád-hídi felüljáró előtt jelezte ijedségét: rendőr jön a seggünkben, jaj istenem, most mi lesz. Mi lenne, mondom, 66 és féllel jövünk egy 70-es szakaszon, a német rendszámú autó pedig tesztautó, én egy viszonylag közismerten autóteszteléssel foglalkozó ember vagyok, csak megértetem a rendőrökkel, hogy nem adócsalás esete forog fenn.

A fényhidas Focus kombi már a felüljárón bekapcsolta a villogókat, aztán egyre türelmetlenebbül villogtatta a reflektort is. Semmi baj, drágám, a rendőrök imádnak olyan helyen autókat megállítani, ahol akadályozzák a forgalmat, ez náluk afféle fajtajelleg, naponta látom a Váci úton. Mi azonban nem állunk meg a szalagkorlát mellett, hogy aztán egy elmélázó részeg és a rendőrautó közvetítésével játsszunk karambolbiliárdot. Még itt, a megállni tilos táblánál sem állunk meg, pedig a focusos srácok láthatóan nagyon szeretnék, inkább szépen begurulunk a Forgách utcai buszmegállóba.

Megállunk tehát az ezüstmetál Infiniti M35 hibriddel, a motor amúgy sem járt, a rendőrségi Focus mögénk áll. Ebben az országban semmi sem fehér vagy fekete. Hiszen egyfelől az autó a Gablini Premium tulajdona, és ha már ennyire prémium (=luxus) a cég, nehogy már a regadón garasoskodjon. Ugyanakkor lehet a Gablini Premium Kft. egy elég komoly konszern része, de attól még önálló elszámolású vállalat, vicinális márkával egy kis piacon. A tesztautó rendszáma pedig azért berlini, mert bár az Infiniti Europe svájci székhelyű, a finanszírozás a legnagyobb piac, Németország bankjainál történik. Egyébként se bírom ezt a szarrágást, amit jellegzetesen a Kozsó, meg Kasza Tibi jellegű művészek űznek, hogy a tizenmilliós, menő autó az köll nekik, de a kétmilliós regadóba belepusztulnának. Így lehetőség szerint a Mars valamelyik holdjának rendszámát rakják az autójukra, vagy ha az nem jött be, hát kibuliznak maguknak egy P rendszámot. Mert náluk a párhuzamosan futtatott felvágás és szarrágás életforma, egyfajta executive lifestyle.

Ilyen mélységekig persze nem terhelem a rendőrt a sztorival, inkább elmondom neki, hogy ez nem példa nélkül álló történet. Az európai Harley-Davidson például azt csinálja, hogy Angliából turnéztat végig Európán egy kamionnyi tesztmotort, amivel mindenki jól jár. Az egyes országok amúgy is válságban lévő importőreinek nem kell motoronként egymilliós veszteséget leírniuk a tesztmotorokon, hiszen mire végigjárják a szaksajtót, eltelik egy szezon, és beléjük megy tízezer kilométer. Esetleg még fel is borul egyik-másik. Így pedig legalább vezethetjük az összeset – nem egy hétig, így nem olyan alapos a teszt, de nagyságrendekkel jobb a semminél. Ilyen években nehéz helyzetben lévő vállalkozóknak nyújt az ilyen hozzáállás nagy segítséget.

Na, a rendőr elvonul a papírokkal. Aztán visszajön. Érdekes, hogy miután váltottunk már néhány szót, megkérdezi, beszélek-e magyarul, és nagyon megkönnyebbül, hogy igen. Gondolom, nem azért, mert a külföldi jogosan vezetheti a külföldi rendszámos autót, és ugrott az esetleges megvesztegetési pénz. Az autó mellett állok, a rendőr elmondta már az aktuális paragrafusokat. Nem tudom, megfigyelték-e már, milyen érdekes célgép a rendőr, ha meg akarja magát vesztegettetni. Egészen hihetetlen számsorokat és hivatkozásokat jegyez meg, igaz, szezononként csak egyet-egyet. Most a külföldi rendszámnak van szezonja.

Négyszázezer forint bírság a tulajdonosnak, kétszázezer a vezetőnek, ez együtt hatszáz. Viszont láthatóan nem volt még ilyen áldozatuk,  aki azt mondta volna, oké, vegyék csak le a rendszámot, és tegyék meg a megfelelő intézkedéseket. Akadozik a társalgás, a rendőrök elmondják még néhányszor a büntetési tételeket, de senki sem kap ettől idegösszeomlást.

Semmi gond, drágám, így én, útvonalengedéllyel szépen hazamegyünk, az Infinitit kint hagyjuk a parkolóban, majd a Gabliniék eltrélerezik hétfőn, mi meg a te Fiestáddal átmegyünk holnap a Flórián térre, és elhozzuk az én Toyotámat, semmi gond. Na ez a másik, ami a gyakorlati életben fontos a rendőri munkához. Az egyik ugye a megfelelő paragrafus magabiztos recitálása, a másik a beszaratási készség, ami a nyomozói munkában még  a nyomozásnál is fontosabb. Gyakran nem is áll másból a nyomozás. Igazából nem csinálják rosszul a beszaratást, a csajom teljesen kész is van, hiába mondom neki, hogy ne félj, édesem, meghívlak a kétszázezerre, aztán majd valahogy elboltoljuk a Gablini Premium Kft-vel.

És hát igen, persze, ez sem fekete, vagy fehér, inkább szürke, hogy például nekünk sem kellett volna elhozni így ezt a tesztautót. Csak egyszerűen nem bírtunk a vérünkkel. Tesztelni akartunk, jogtalanul előnyt szerezni a konkurenciával szemben. Magam is bűnös vagyok.

A négyszáz plusz kétszáz ezres beszaratásra egyébként vajon mennyit kell csengetni zsebbe? Mennyit keresnek ezzel mostanában a rendőrök? Rettenetesen utaznak a külföldi rendszámokra, ehhez képest nap mint nap látom a környéken ugyanazokak az álszlovákokat és rosenheimi tartósbérlőket. Mi a tarifa?

Persze ezt is lehet nézni úgy, hogy azonnal börtönbe az összes korrupt mocsadékkal, de úgy is, hogy az aktuális hatalom évek óta a rendőrök péniszével korbácsolja a csalánt. Visszavennék tőlük azokat a szerzett jogokat, amiket azért kaptak, hogy hívebben szolgálják a rendszert. A rendszer meg időnként elkezdi sokallni a hűség árát, amin berágnak a rendőrök, ezért a hiányos felszerelésű baranyai kisrendőröket meg kell veretni néhány futballhuligánnal a tévészékháznál, hogy a karhatalom a későbbiekben bárki ellen bevethető legyen viperástul-gumilövedékestül. A főkolomposok meg egymást tüntetgetik ki Pro Urbe és egyéb díjakkal, ettől pedig végképp igen stresszes, és idegbeteg tud lenni ez az ország. És teljes joggal.

Az extra rendőri juttatásokat általában azzal indokolják, hogy stresszes a munkakör, de megnézném én például ezt a két focusos nyikhajt, ahogy egy hátrányos helyzetű kistérségi általános iskolában lenyomnak egy hónapot. Pisztoly, gumilövedék, vipera és paprikaspray, meg persze egyenruha nélkül – csak ők, és a gyerekek. Meg néha a szülők. És vannak még stresszes melók a minimálbér közelében, számolatlan. Mentős, MacDonald's-pultos, ellenőr. Nekem meg van haverom, aki fiatalabb, mint én, de nyugdíjas. Szép a Harleyja egyébként. A csaja is nyugdíjas, mert ő is a rendőrségnél volt, abban a pokoli stresszben. Amit egyébként gyakran nem más okoz, mint a főnyugdíjas, Pintér Sándor. De ismerek olyan hölgyet, aki a tűzoltóságtól kapja a kiemelt nyugdíjat, elvégre olyan férfiak közelében dolgozott, akik stresszes munkát végeznek.

Mindezt azért van időm elmesélni, mert visszaültem az autóba és felhúztam az ablakot, mondván, lássanak neki nyugodtan a rendszámok eltávolításának, meg úgy általában a papírmunkának, és már tíz perce semmi sem történik, csak a kéttagú szupercsapat tanakodik a Focusban. Aztán az egyik előrejön, átnyújtja a papírokat, és kérdésemre, hogy na, mi lesz már, meddig várjunk a rendszám eltávolítására, mond valamit a sok felesleges papírmunkáról.

Óriási keménykedés után tehát a nagy büdös semmi. Írjak ki pályázatot a rendőrök viselkedésének magyarázatára azon kívül, hogy egy kicsit harácsoltak volna, de ez most nem jött össze? Ja, és azt is mondta a rendőr, hogy nem találkoztunk, majd, hogy hazakísér minket. Hazakísér?! Egyébként tényleg hazakísért, aztán villantott egyet, mintha országos cimbik lennénk, bár simán lehet, hogy ezt is csak félreértettem.

Ez történt tehát múlt pénteken, nem sokkal éjfél előtt.

A szombatot sikerül lehozni rendőri intézkedés nélkül.

Vasárnap este, 9 óra körül viszont majdnem ugyanott érkezett a seggünkbe egy ugyanolyan rendőrségi Focus, ezúttal másik két megvesztegethetetlen Serpicóval. Nekik is elmondtam, miről van szó, és felkértem őket a jogszerű intézkedés megtételére. Jeleztem, hogy még mindig nem döntöttem el, feljelentem-e pénteki kollégáikat kötelességmulasztás miatt. Kényszeredett nevetgélés mellett újra kezdődött ugyanaz a szánalmas baszakodás. Azzal a különbséggel, hogy a vasárnapi rendőrök már mutattak egy olyan fénymásolt paksamétát, amiből kiderült, hogy 2000 köbcenti felett a tulajdonos valójában nem 400, hanem 800 ezer forint bírságot fizet. Oké, mondtam, adminisztráljanak, innen már útvonalengedély sem kell, hiszen simán hazasétálunk. És felhúztam az ablakot.

- Kulcsár úr, kiszállna az autóból? - lépett oda pár perc után a rendőr (ez a név áll a jogosítványomban). Hogyne. Az autó mögé sétáltunk, és alig négy perc kellett, hogy elhangozzon az „ilyen esetekre legalább két rekesz sört kéne a csomagtartóba készíteni” mondat. Hogy ehhez miért kellett kiszállnom? Csak arra tudok gondolni, hogy ha esetleg ezt elmesélném, ne legyen rá bizonyítékom, hiszen két rendőr szava áll szemben az enyémmel. És ha nagyon ugrálok, könnyen drogos kurva lehet belőlem is, mint egy bizonyos Zsanettből, akit ugyancsak elég hülye magyarázatot követően kísértek haza a rendőrök. A bíróság a rendőröknek hisz majd, a mobiltelefonnal rögzített beszélgetést pedig majd nem veszik figyelembe, mert illegálisan készült a felvétel. Vagy csak paranoid vagyok?

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!