Második kérdés: tudjuk-e nullába hitelezni a kocsit? Jöttek is megnézni, gyúrós gyerekek, virították a nagypályás focit. Dolcsegabbána cucc, biciklibelső szájú utánfutó-csaj, utóbbi sok sminkkel, felpolcolt mellekkel, inkább közönséges, mint szép. Annyija van, ami rajta van, a zsebében annyi pénz, hogy tankolni még éppen tudjon, majd lesz valami okosság holnap is. Arra pont jó a kocsi, hogy meg lehet vele érkezni a pláza vagy kávézó elé, lássák a spanok, hogy nem szarral gurigázik.
A hitelt fizeti egy darabig, amíg tudja vagy kedve van, a felszólításokkal még elmegy néhány hónap. Utána viszi a bank, majd keres egy droidot, akinek a nevére ugyanúgy behitelezi a következő
álomautót. Ennek az autónak ettől fogva csengettek, szerviz elfelejtve, megy amíg megy, egyre több apróság jön elő, aztán a lengőkarok is elkezdenek lógni, úgy is maradnak, pláza előtt állva nem kopog. Innentől egyenes, kikövezett út a bontóig, nagy szeretettel várja Dr. Flex.
Árultam egy kisteherautót 700 ezerért. Megjön a milliomos nagyvállalkozó, milliók repkednek a levegőben, Bill Gates tátott szájjal hallgatná, hogy micsoda pénzügyi varázsló érkezett. Kintlévőségei meg befektetései vannak tízmillió szám szerte az univerzumban, az új vállalkozása beindításához kell az autó. Nekem pont mindegy mire kell, tőlem akár akváriumot is csinálhat belőle, csak fizesse ki.
Tetszik neki az autó, elhangzik a legfontosabb kérdés. Nem, nem az, hogy jó-e az autó, hanem, hogy nulla beülővel megy-e a hitel? Megnézzük a számokat, megy. Papírozunk, ücsörög, feszeng, érzem, hogy valamit még akar. Rákérdezek, van valami baj? Kiböki, megy-e úgy is, hogy az átírás is benne legyen? Újra számoljuk, megy. Átvette az autót, még én adtam neki tizenhét ezer forintot, hogy vigye el. Ez rossz érzés volt. Én megkaptam a banktól a pénzem, de visszás volt az egész.
Egyrészt a vér szava ugye - hiszen én adok pénzt, hogy elvigyék az autót - másrészt, amikor valakinek már az átírásra sincs pénze, milyen valószínűséggel tudja fizetni a hitelt, szervizeltetni a kocsit? Ebből előbb-utóbb egy igazi lefingott melósfurgon lesz, hacsak be nem jön az új biznic.
Kedves Olvasók, engedjék meg, hogy visszacsatoljak a kilométeróra-tekerés témájához. Írásaim után mindig megjelentek a kommentek, hogy a vevők nem igénylik a tekert órás autót, miért baj az, ha kis kilométeres autót akarnak venni? Az nem baj, ha valaki kis kilométeres autót akar venni, feltéve, hogy ez megfelelő fizetési hajlandósággal párosul. De nem párosul. A legkisebb mértékben sem. Egy mondat nem szokott ilyenkor elhangozni: nekem megérne néhány százezerrel többet is!
Kikerestem egy típust a mobile.de-ről, különböző kilométeróra-állással. Kiszemelt áldozatunk a népszerű 2008-as Ford Focus kombi, 1.6 TDCI, 109 LE, Style felszereltség. Szándékosan tömegmodellt választottam, hogy a ritkaságból adódó árfelhajtó hatást ki lehessen zárni. A keresés során csak egy paramétert változtattam, a kilométeróra-állást, és mindig a legolcsóbb, képpel rendelkező, németországi hirdetést másoltam be. Először egy majd' 200 ezret futott példány, utána egy 90 ezret, egy 54 ezret, majd egy 28 ezret futott autó. Az árak így alakultak: 195 738 km – 4950 euró, 88 300 km – 6880 euró, 54 654 km – 8440 euró, 28 900 km – 10 440 euró.
Kezdjük el megkeresni a különbségeket? Most, miután sikerült feldolgozni, hogy Németországban mekkora különbség van az árakban, pusztán a futásteljesítmény miatt, tegye fel a kezét jó magasra az, aki hajlandó lenne kifizetni az 570 ezres felárat a 89 ezret futott autóért a 195 ezret futottal szemben. Senki? Hogyhogy senki? (Aki csak a harmadát is hajlandó, annak hozok!)
Látják, sokan itt hangoskodtak, hogy kevés kilométeres autót akarnak venni, annak pedig ennyi az ára. A 28 ezret futott ugyanolyan autó 1 630 000 forintos, ízlelgessék egy picit, egymillió hatszázharmincezer forintos többletéhez mit szólnak? Kíváncsi vagyok, hogy egy 28 ezer kilométeres kocsiért mennyivel lennének hajlandóak többet adni a vevők. Én sem fizetnék 1 630 ezerrel többet egy ilyenért, mert nekem jó lenne egy 130-150 ezer kilométeres is, de ha valakinek ez kell, akkor ez kell.
Németországban majd jön egy helyi lakos, és ki fogja fizetni ezt a brutálisnak tűnő különbséget, mert tudja, hogy az extrém kis kilométer extrém nagy felárral jár. Magyarországon ez úgy néz ki, hogy 195 ezret
futott autó nincs. Azaz van, csak nem lehet eladni, mert a magyarországi vevő nem tudja feldolgozni ezt a számot. De 200-ezerről 80-ra tekert órával, szervizkönyv nélkül ugyanaz az autó már jó. És ki is fizeti. Én sem gondolom, hogy a magyar piaci viszonyok között reális lenne egy ilyen mértékű felár, de kilométer függvényében +10-20%-ot tudni kellene érvényesíteni az árban.
Vettem itthon egy Skoda Octaviát, 1.9 TDI-t, 2008-as, sérülésmentes, jól felszerelt, 30 ezer kilométerrel, én csináltattam meg rajta a 30 ezres szervizt. Itthon meg sem hirdettem, mert a németországi ár, ezzel a kilométerrel 1500 euróval több volt, mintha itthon kifeszített horror áron eladtam volna.
Kivittem Németországba, és eladtam ott, sokkal többért, mint amennyiért itthon lehetett volna. Ha itthon meghirdetem azért az összegért, amelyért kint alku után elment, ember nem lett volna, aki felemeli a telefont. Simán körberöhögtek volna azzal, hogy mit akarok, fogadhattam volna, a biztos, hogy ennyi van benne stílusú telefonokat, hasonlítgatták volna a tekert órásokhoz, és mindenki fillérekért akarta volna elvinni. Túl sokszor történt már ilyen, hogy meg tudjanak győzni az ellenkezőjéről.
Itthon sajnos úgy néz ki a piac, hogy ha előkerül egy kis futásteljesítményű autó, azt senki nem hiszi el. Ha megnézik, és az autó látványa is azonnal üt, akkor azt találgatják, hogy akkor biztos mással vannak becsapva. Eszükbe sem jut, hogy minden rendben, nekik is lehet szerencséjük, és megtalálták a használtautó-vásárlók Szent Grálját. Ha pedig minden gömbölyű, és megvennék, akkor mindenki a legolcsóbb tekert órás áráért akarja megvenni. Az fel sem merül benne, hogy esetleg ez az autó lényegesen többet ér, mint a manipulált órás. Nem 5-600 ezer vagy 1 630 ezer, de 200 ezer forintos felárat sem nagyon akarnak kifizetni egy jó autóért, a tekert órással szemben. Mindenki fújja a de hát a neten van ennyiért meg annyiért, meg a Németországban egy ilyen autót ennyiért meg annyiért lehet venni mantrát. Igen ám, csak amíg a tisztelt vevő bámulta a Való Világot, addig én úton voltam, én mentem ki érte, ha esetleg lyukra futok, én futok lyukra 1000-1200 kilométerre, én kockáztatom a pénzemet, én javítom meg az autót, tehát a profit is az enyém lesz. Aztán kicsit beszélgetünk, és elismerik, hogy az enyém jobb is, szebb is, mint amit eddig láttak, mégis a rosszabb áráért akarják elvinni.
Az egyik barátommal esett meg a következő eset. Nissan X-Trail 2.2 dci. Jelentkezik a vevő, tényleg sérülésmentes, tényleg ennyi a kilométer, szervizbe el lehet vinni? Igen, sérülésmentes, ennyi a kilométer, végig van ütve a szervizkönyve, mehetünk a szervizbe. Hitelt tudunk intézni rá? Persze, ez és ez kell hozzá. Elmennek a szervizbe, átvizsgálják, műszakilag minden rendben.
Körbemérik, festetlen. Ok, kell a kocsi. Papírozás, a hitelbírálat másnapra kész, telefon az ügyfélnek, elfogadták a hitelét, megcsinálják az eredetvizsgát, stb, holnap délután négy órakor jöhet az átírt autóért. Ő inkább visszamondaná az egészet, mert itt annyira flottul ment minden, hogy pont emiatt ingott meg a bizalma. Mi van? Ha lett volna valami kis sumák benne, egy kis óratekerés, esetleg egy letagadott sérülés, úgy jó lett volna, de így, hogy senki nem hazudott, minden klappolt, így már nem kell. Mi lesz így a mi kis népi játékunkkal? Már a nepper sem a régi! A régi nepperekben legalább nem lehetett megbízni! A régi nepperekben még vót anyag!
Múlt heti példa: az egyik kereskedő ismerősöm árult két darab 2008-as Vectra-t, mindkettő 1.9 CDTI, 150 LE-s, az egyikben 115 ezer szervizkönyves kilométer, a másikban 160/80 ezer, szervizkönyv nélkül. Megjött a vevő, mit gondolnak melyiket vitte el? Hát persze, hogy a 80 ezrest. Mondta neki a kereskedő, hogy ahhoz van szervizkönyv, de amint meghallotta a 115 ezres számot, egy legyintéssel elintézte, el is fordult, és azt mondta: „nem veszek 100 ezer feletti autót”. Miért, mi lesz 100 ezernél?Felrobban, vagy hirtelen elbomlik és eggyé válik az univerzummal? Vagy mi lesz a megvásárolt 80 ezres autóval 20 ezer múlva, amikor szerinted 100 ezer lesz benne, valójában pedig 180 ezer? Ők azok az emberek, akik a viselkedésükkel tevőlegesen is kikényszerítik az óra tekerést.
Mostani történet. Árulok egy 2004-es dízel Accordot, sérülésmentes, gyári fény, 225 ezer kilométer , végig ütött szervizkönyv, új féktárcsák, betétek, új gumik, szerviz számlák - magamnak vettem, de úgy alakult, hogy mennie kell.
Meghirdetem a autót, előttem négy 150-160 ezres kocsi, milyen véletlen, mindben ugyanannyi van. Enyém az első szervizkönyves, utánam van még 90 ezres is, természetesen szervizkönyv nélkül. Telefon. Jó napot kívánok, nézem a hirdetését, szép az autó, de miért ilyen sok a kilométer? Taxi volt? Uh. Mindegy, próbálom udvariasan terelgetni. Nem, nem volt taxi. Beszéltetem. Ön mennyit megy egy évben? Olyan 45-50 ezer között, azért is kellene egy dízel autó. Ha önnél lett volna az autó újkorától, akkor most lenne benne 360-400 ezer. Ezzel évi 28 ezret mentek, az ön 45-50 ezrével szemben, de úgy általánosságban is kijelenthetjük, hogy ez egy dízelhez képest inkább átlagon aluli futásteljesítmény, aminek örülni kellene, nem? A túloldalon teljes a csönd, hallom, ahogy hangos csörömpöléssel leesik neki a tantusz, folytatom.
Tudom, hogy 150-160 ezres autókat hirdetnek ugyanennyiért, de azokhoz egyikhez sincs szervizkönyv, honnan tudja, hogy hányszor és honnan tekerték az óráját? Lehet, hogy 400 ezer van benne, ezen az autón nem veszi észre. Mit gondolnak, eljött megnézni? Jó, nem kérdeztem komolyan.
Kilométer már nincs a hirdetésben, megpróbálom az érdeklődőket a személyes varázsommal kicsábítani. Jó napot, mennyi a kilométer? 225 ezer, de ez legalább való... Köszönöm, és már ki is nyomta. Visszahívom, egyrészt ne nyomja már rám a telefont, másrészt próbálok fényt gyújtani az agyában. Beszélgetünk, mondom neki, hogy az nem gondolkodtatja el, hogy egyik előttem lévő 150 ezres autóhoz sincs szervizkönyv? Hát az reális, mert nyolc év alatt, évi 20 ezer az 160 ezer. És miért nincs négyből négynek szervizkönyve? Az nem lehet, hogy mindnek meg van tekerve az órája, és azért tudja annyiért adni, mert a sok kilométer miatt olcsóbban vette, utána megtekerte az órát, és azért tudja annyiért adni, amennyiért?
Nézze már meg a mobilén, mennyiért lehet Németországban egy ilyen autót venni! Nagy hallgatás a túloldalon, kis csönd után kiszakad belőle egy de azért ki lehet fogni! Ja, pont te fogod kifogni, nem a kereskedő, aki egész nap hivatásszerűen a netet nézi. Különben is júniustól büntetni fogják az óratekerést! Uram, ha júniustól fogják, akkor mi akadályozza meg a kereskedőt, hogy előtte öt hónappal ne tekerjen? Szinte látom magam előtt, ahogy a kereskedők remegő térddel hamut szórnak a fejükre.
Zavart csend, majd egy szellemes riposzttal válaszol: ehhez az autóhoz különben is nagyon drága az alkatrész, 50 ezer egy gázolajszűrő, féktárcsát, meg betétet kell venni, stb. Uram, amint az a hirdetésben is szerepel, a féktárcsák és a betétek teljesen újak, tehát most nem kell cserélni, de majd egy-két év múlva valóban kell, mert ilyen ez a popszakma, a fék pedig kopik minden autóban. A gázolajszűrőből pedig az autósboltban 12 ezer a legdrágább, de 4 ezerért is van! Neki ne mondjam, a Hondához kivételesen drága az alkatrész, már a hatodik Hondája van, ő nagyon jól tudja. Ne haragudjon, de ha ehhez a szar Hondához ilyen drága az alkatrész, minek hívott fel, és miért akarja a hetedik Hondát megvenni? Ebben a szellemben diskuráltunk még néhány percet, ő elmondta látatlanban, hogy az én autóm milyen szar, és milyen drága lesz szervizelni, mert sok a kilométer, bezzeg a tekert órások milyen jók lehetnek, mert azokban csak 150 ezer van. Édes istenem...
Újabb érdeklődő, apukájának kell az autó, Mitsubishi márkaszervizben dolgozik, mondom a kilométert, tetszik, vigyem el hozzá. Találkozunk, szimpatikus, normális család, úgy tűnik nem lesz fikázás, nem is volt. Megnézi, tényleg jó, körbeméri, tényleg festetlen, kipróbálja, nem tud belekötni. Becserélem-e az ő 2002-es Mazda 6 dízelét vagy az édesapja 2005-ös Lacetti-jét? Nézzük a táltosokat! A Mazda órájában 200 ezer, valójában ki tudja, de így ránézésre biztos nem 200, körben apró horpadások, karcok. Nem szép, köszönöm, inkább nem kérem. Elismeri, tényleg nem valami szép, de meg kellett próbálni, hátha. Nem baj, majd kitekeri 120-ra, aztán meghirdeti. Miért nem mindjárt 50-re, egy tíz éves dízelt?! Miért, szerintem kevés? Háááát, nem sok, az biztos!
Nem óratekerőgecinepper, autószerelő! Márkaszervizben dolgozik, és a világ legtermészetesebb dolga neki, hogy megcsévéli az órát. Nézzük apu autóját, szép kocsi, négy elem festve, kb. 50 ezer forintnyi törődést igényel még, mennyit gondolnak érte? Egymilliókettő. Bocs, de 900-as irányáron van az első szervizkönyves ugyanilyen, erre rá kell költeni egy ötvenest, 800-ért tudom beszámolni. Nincs üzlet.
Megy tovább a hirdetés, az összes 150-160 ezres autót elvitték, az enyémet meg sem nézték. Már enyém az első kombi, szórványos telefonok, miután megtudják a kilométert, azonnal nem érdekes. Már régen eladtam volna, ha hitelesítem az órát, de akkor sem vagyok hajlandó megtekerni. Felhív egy ember, mennyi a kilométer, mondom neki, örül, ez teljesen jó. Nincs kivaxolva, kiszilikonozva? Nincs. Hűdejó. Vizsgabiztos az NKH-nál, naponta látja, hogy mit hoznak a nepperek, és milyen óraállások lesznek belőle. Az öccsének szeretné az autót, aki nem ért hozzá. Mondta neki, hogy az ilyen 150-160 ezres autókat fel sem hívják, tök fölösleges, úgyis legalább kétszer annyi van bennük. Bejelentkeznek hétvégére, aztán mégsem jönnek, biztos közbejött nekik valami.
Valaki jöjjön már ki, nem igaz, hogy csak hülyék laknak az országban! Ha valaki meglátja, biztos megveszi, nem megy tovább. Újabb telefon, elmondom a mondókámat, tetszik neki, holnap kijön. Megjön egy fiatal srác a barátnőjével, ránéznek, ez nagyon szép! Autóvásárló úton vannak, van még egy A 4-es, amit meg szeretnének nézni. Hónapok óta halogatják a vásárlást, mert nem nagyon volt kedvük nézegetni a hullákat. Most néztek meg egy Mercedest, órában 190 ezer szervizkönyv nélkül, szerintük ránézésre is a többszöröse. Nézegetik a Hondát, dehogy mennek tovább, minek. Ő még csak úgy vett autót, hogy elvitte állapotfelmérésre, de ezen még ő is látja, hogy fölösleges.
Délután visszajönnek lefoglalózzák. Vissza is jöttek, fizettek. Kicsit sajnáltam az autót, mert egy évig kerestem a tutit, aztán mégsem tudtam megtartani, mindegy, ők legalább tényleg örülnek neki.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kijelenthetjük, hogy ezek az emberek HÜLYÉK, és igenis illúziót akarnak venni, mert félnek a valóságtól. A valóságnak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy mindig csúnyább, mint az illúzió. Ha ezen példák után azt gondolják, nincs igazam, akkor Önök az imént említett halmaz legközepén ülnek, és onnan kiabálnak kifelé, hogy tiszta hülye, aki nem normális. Köszönöm a figyelmet.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
