Vegyetek traffipaxot, sokat!

2013.01.30. 05:40

Eddig azt hittem, hogy a traffipaxozást egy dolog mozgatja: a rendőrök kevés munkával, kényelmesen sokat kaszálhassanak, hisz kell a lé a költségvetésbe.

Most olvasom a  hírt,  hogy  12  milliárdért  fognak  további  traffipaxokat  venni, aminek biztosan örül a traffipax-lobby. Hisz úgymond „továbbra is a gyorshajtással magyarázható a balesetek 27 százaléka”. Persze, hogyne. De megtanultam már, hogy ahol kizárólag százalékokra hivatkoznak, az gyanús.

onnantól kezdve ez a statisztika

Sajnos nemrégiben elmesélte valaki, hogyan is készülnek ezek a baleseti statisztikák. A baleset helyszínén a rendőr beír valamit a baleset okaként egy papírra, és onnantól kezdve ez a statisztika. Tökmindegy, később mit állapít meg az igazságügyi szakértő, a statisztikában már ez marad. Ennek köszönhetjük például, hogy nálunk a statisztika szerint 1-2 százalék a műszaki hibák okozta baleset. Hisz hogy a francban állapítana meg ilyesmit a rendőr a helyszínen, egy szarrá tört kocsiról? A németeknél ezek aránya 10 százalék körüli. Ja persze, mert ott szarabbak az autók.

Azt azért tegyük hozzá: nyilvánvalóan nem tökhülyék írják be ezeket az adatokat a papírokra, biztos láttak egy s mást, ergo akár el is fogadhatjuk, hogy a statisztika nagy vonalakban stimmel. Nem is lenne célszerű megvárni a sokszor évekig húzódó eljárások lezárását. A Statisztikai Hivatal honlapján még így is csak a 2011-es adattábla elérhető.

Mindegy, ebből is kiderül, valójában a 27 százalék nem a gyorshajtást jelenti, hanem a „sebesség nem megfelelő használatát”. Ebből cirka húsz százalék nem az úgynevezett abszolút gyorshajtás, hanem relatív. Azaz valaki túl gyorsan ment ahhoz képest, hogy tükörjég van az úton, aztán meg csodálkozott, hogy jön szembe a fa, kamion, vagy más. Viszont nem lépte át a megengedett sebességet. Valójában a balesetek hét százaléka okolható a tényleges gyorshajtással, vagyis a sebességhatár átlépésével, a többi húsz százalék traffipaxszal nem kimutatható.

Ennyit a 27 százalékról.

Egyébként nem vagyok egy anarchista alkat, és csöppet sincs ellenemre, hogy rend legyen az utakon, pláne amióta gyerekem van. Sőt, krónikus gyorshajtó sem vagyok. Lehet, hogy kényelmesebb azt hinniük a Totalcar olvasóinak, hogy hű, ezek a csávók a TC-nél állandóan tolják – de higgyék el nekem, nem vagyok teljesen idióta. Egyrészt tudom, hogy a jogsimból élek. Másrészt járok elég sokat versenypályára és más lezárt útra, ahol igazán jó autókkal mehetek nagyon gyorsan. Ne vegyék hencegésnek, de ha valaki vezetett már Ferrarit a fioranói gyári tesztpályán, mi a francnak emberkedne a Hungária körúton vagy az M0-án, mondjuk egy háromhengeres Peugeot 208-assal?

elég nagy ráhagyással mérnek

Ehelyett inkább a túlélésre játszom a traffipaxokkal folytatott harcban. Eddig egészen kis áldozatokkal. A szabály egyszerű: mindig odafigyelek, mennyivel megyek. Magyarországon vagyunk, ahol elég nagy ráhagyással mérnek, ergo amikor hatvanat mutat az óra, még nem lehet baj az ötvenben. Ugyanúgy autópályán az óra szerinti 140-145-tel sem gáz, pláne, hogy ez a valóságban nem több 135-138-nál, és a mi rendőreink nem svájciak, hogy már egy-két kilométer/órányi gyorshajtásért büntessenek. Amit ezúton is köszönünk a testületnek, Isten tartsa meg jó szokásukat.

Eddig tudtommal háromszor szaladtam bele a radar- vagy lézersugárba, egyszer a Mogyoródi úton toltam túl az 1,8-as Fiat Coupénak, mert a hullámban érkező autók elé még ki akartam fordulni, és hát jól gyorsult. Aztán egyszer a kedves nevű Szalonna községben lézereztek le ötezerért. Gondolom érzik, egyik sem ma volt.

Az egyetlen újkori gyorshajtásom – az objektív felelősség bevezetése óta – épp nemrégiben esett meg, szégyenteljesen egy hibridautóval, még szégyenteljesebben a feleségem szülinapján. Természetesen M0. És nem szándékos volt, egyszerűen valamiért nem figyeltem oda. Túl csendes volt, öregszem, vagy mi a fene?! Elmondhatatlanul bosszantott, 110 helyett 144. Ez harmincezerbe fájt, meg is érdemeltem.

DisplayPicture.ashx

Általános az a vélemény, hogy itthon nem a közlekedés rendjének a fenntartása a rendőrség célja, hanem a büntetés. Honnan veszem ezt? Egyrészt a magyar költségvetés terveiben forintra  szerepelnek  a  büntetési  bevételek. Idén egészen pontosan 16 milliárd az elvárás az irányunkban, és ez csupán a terv. (Más források alapján a tényleges traffipax-bevétel ennél több. Lehet, hogy a 16 milliárd a nettó bevétel.)

Mi ez, ha nem beismerés?

A rendőrt nem is érdekelheti.

De mondok egyszerűbb érvet ennek az igazolására: ha rendet akarnának tenni az utakon, akkor bizonyos nagyobb forgalmú utcasarkokra kiállítanának két gyalogrendőrt, és aki nem indexelt, azt jól megbüntetnék. Vagy mondjuk elkapnák, aki átment a piroson. Vagy nincs becsatolva az öve. Netán nem állt meg a zebránál a gyalogosnak. Vagy átment a hatsávos úton a gyalogos, ahol nincs zebra.

Ilyet nap mint nap többet látunk, ezek olyan alap szabálytalanságok, amelyek veszélyesek is. Gondolom, dőlnének a milliárdok, nyugodjanak meg, ezeknek sem lényegesen kisebb a büntetési tétele, mint az átlagos gyorshajtásoké. De ez valahogy nem érdekli őket.

Bocsánat. A rendőrt nem is érdekelheti. Parancsot teljesít, oda megy és azt csinálja, amit az elöljárója kiadott neki, az elöljárót meg az ő felettese látja el ukázzal. Vagyis a rendőri vezetést nem érdekli az egész kérdés. Ők mindössze a traffipaxolással ápolnak intim viszonyt, mert az kifelé is jól mutat, lehet rá EU-pénzt megpályázni, az állománynak pedig nem kell fagyoskodnia, csak ülni a fűtött Focusban Astrában.

Mennyi is egy traffipax ára?

Ha telepített traffipaxokban gondolkodunk, klimatizált dobozkában, körülbelül 15 millió forintos áron 800, azaz nyolcszáz traffipaxot lehetne venni 12 milliárdból, ha pedig sima lézerest nézünk ötmilliójával, cirka 2400-ra futná. Még a pesszimistább számítás szerint ez azt jelenti, hogy az autópályák másfél kilométerére jutna traffipax (a meglévőket nem számolva). Ha ötmilliót tévedtem az árban, akkor is két-két és fél kilométerenként lehetne egy, ami abszurd. Ha lézerben gondolkodunk, akkor nem csak a beszerzésre kell pénz, hanem arra is, hogy mindegyiknél ott kell ücsörögnie két rendőrnek is, 2400 autóban.

Ennyit elkölteni csak készülékekre őrültség. Az már más kérdés, hogy simán el lehet tapsolni pár milliárdot szoftverre, meg a számítástechnikai háttér fejlesztésére ahhoz, hogy a lényegesen több készülék adatait fel tudja dolgozni a központ, ahová valós időben érkeznek az adatok.

Szóba került az úgynevezett átlagsebesség-mérés bevezetése is, de ez néhány éjjeli száguldozó elkapását leszámítva nem igazán bevált dolog. A fejlett országokban csupán helyeken használják (pl. útfelújításos szakaszok). Normál forgalom mellett ugyanis hiába ér el valaki 200 feletti csúcssebességet (ahol tud), többnyire az utolértek mögött toporog, és a végén kiderül, hogy az átlagsebessége alig volt több 140-nél. Hiába, a fizika már csak ilyen szemét tudomány.

Azonban eljön az a pont, hogy nem érdemes többet mérni. Hogy mást ne mondjak, még a korábbinál is jobban odafigyelek a sebességre az ominózus 30 rugó befizetése után. Aki meg nem a büntitől tart, az a benzinszámláktól, tehát amúgy is lassabban hajt. Az a pár BMW-s az M7-esen nem fog összedobni évi tizenhat milliárdot, akkor sem, ha 15-20 kilométerenként lesz traffipax.

Vagy ha igen, egy bizonyos szint alá akkor sem fog csökkenni a balesetek száma. Hogy ezt honnan veszem? Hát a britektől, ahol már tényleg hihetetlen mennyiségű sebességmérő van. Aztán egyszer csak eljött az év, amikor már nőtt a halálos balesetek száma, amivel Jeremy Clarkson kedvesen szembesítette is a Top Gearben az aktuális belügyminisztert. (Egyes gonosz brit kutatók szerint egyébként különös korreláció figyelhető meg a lengyel bevándorlók és a balesetek száma között.)

Mit lehet erre mondani?

Nem tudom. De az biztos, hogy az a 12 milliárd forint, amit a mi vezéreink az elkövetkező két évben traffipaxra akarnak költeni, az nagyon sok. Átkozottul, felfoghatatlanul, sőt, hadd írjam le közgazdasági szakkifejezéssel: kurva sok. Ha véletlenül azt szeretnék, hogy megtérüljön, akkor 400 ezerrel több gyorshajtási büntit kell kiszabni két év alatt. Azaz átlagosan minden ötödik-hatodik autóra jutna egy. Még jó, hogy az ilyen beruházásnak nem kell megtérülnie, hisz Magyarország nem egy himi-humi betéti társaság, a dolgok társadalmi hasznosságát is nézni kell.

Hát nézzük ezt. Vezéreink szerint az autópályákra 15-20 kilométerenként kell traffipax. Nos, lehet, csakhogy a statisztikák szerint az autópályák a legbiztonságosabb utak Magyarországon. Jellemző, hogy (2011-ben) a lakott területen kívüli halálos balesetek 90 százaléka nem autópályákon következik be, és akkor még nem vettük figyelembe a forgalom volumenét. Lakott területen belül ötször annyian haltak meg, mint autópályán. 2011 szerencsés év lehetett, mert az M0-s autóúton például nem halt meg senki, tudják, ez az úgynevezett halálút. Hány traffipax kellett hozzá? Négy? Öt? Plusz néha kitelepülni egy-két lézerrel?

Mondom, felőlem vegyenek csak sok traffipaxot, de egy 12 milliárdos beszerzés nem több egyszerű aránytévesztésnél, amit ráadásul félreértelmezett adatokkal támasztanak alá. Persze átszámolhatnánk ezt a 12 milliárdot gyermeksebészeti ügyeletekre, onkológiákra, pszichiátriára, poharas iskolatejre. De inkább fejezzük ki ezt focistadionban. Teccik tudni mennyi ez? Pontosan egy új Fradi-stadiont lehet ekkora összegből felépíteni, csak az nem megy ilyen gyorsan. Ezt az eszméletlen pénzt jól eltapsoljuk, ahelyett, hogy legalább egy részét sokkal értelmesen költenénk el.

Ha nincs jobb ötlet, például tökéletesítenénk a statisztikai módszereinket.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!