Ebben is világelsők vagyunk!

2015.01.07. 06:44 Módosítva: 2015-01-07 08:44:39
0 hozzászólás

Azt szokták mondani, hogy a magyar ember utánad lép be a fogóajtón és előtted jön ki belőle, mert ügyes és találékony. Van is benne igazság, de amikor a találékonyságát rosszra akarja fordítani, és egy egész rendszer megpróbál ellene védekezni, a saját életét keseríti meg.

Az adásvételi szerződés nem közokirat, hanem teljes bizonyító erejű magánokirat. Ennek ellenére nincs hivatalosan elfogadott formája, csak ajánlás van. Mégis olyan irat, amely esetleges jogvitában hivatkozási alap lehet.

Nem kérdés, hogy pontosan és részletesen kell kitölteni, hogy egyértelműen határozza meg a szerződéses részleteket. Ez mindkét fél részéről fontos, így mindenkinek érdeke. Tudták ezt azok is, akik a most érvényben lévő, tehát az okmányirodák által elfogadott formanyomtatványt alkották, és annyira biztosak akartak lenni a dolgukban, hogy 2013 óta négyszer módosították, mert mindig lefelejtettek róla valamit. Egészen pontosan nem lefelejtették, hanem a szabályozási környezet változott sokszor, így ennek is kellett alkalmazkodni. Talán inkább a Ptk-ból felejtettek ki valamit.

Hasonló dolgokra szokás mondani, hogy nem az a buta, aki nem tud valamit, hanem az, aki nem kérdezi meg attól, aki tudja. Mindig ügyesebbek akarunk lenni.

Itt vagyunk Európa szívében, vannak nálunk fejlettebb motorizációjú országok szintúgy az Európai Unióban, akikkel próbálunk valamiféle jogharmonizációt is létesíteni. Nekik is van adásvételi szerződésük, hasonló jogi alapokon. Nekik sem kell semmi más, csak az eladó, a vevő és a jármű pontos azonosíthatósága, valamint az adásvétel tényének dokumentálása. Az egyszerű halandó azt gondolhatná, hogy akár használhatnánk az ADAC német autóklub oldalán lévő nyomtatványt is magyarra lefordítva, de ezzel úgy hajtanának el az okmányirodából, mint a legyet a húsról.

adac

De nemcsak ezzel, hanem a 2013-as nyomtatvánnyal is, amiről hiányzik a vevő és eladó állampolgársága, valamint a személyazonosságot igazoló okmány megnevezése, merthogy a száma már azon is rajta volt. Nem volt rajta az sem, hogy a késedelmes bejelentés jogkövetkezményeit ismerik a felek, valamint idézem: "hogy a felek ismerik a bejelentés nyilvántartásba történő bejegyzéshez fűződő joghatásokat". Hogy mit? Joghatásokat? Értem.

Továbbá azt is kifelejtették, pedig nagyon fontos, hogy "a gépjármű tulajdonjoga a bizalmi vagyonkezelés alapján fennálló kezelt vagyonba tartozik." Így már ugye, ön is boldogabb? Szerintem jövőre még hozzáfűznek az adásvételhez egyáltalán nem kapcsolódó információkat is, amelyek nem is fontosak nekünk, azokkel majd úgyis az ügyvéd foglalkozik, ha valami jogi probléma lép fel. Lassan adásvételi könyv lesz a magyar szerződés.

Ehhez képest a német formanyomtatványon mi van? Az autóra vonatkozó információk, például, hogy az eredeti motor van-e a járműben, hány előző tulajdonosa volt, volt-e sérülve, illetve mit tudni biztosan a jármű állapotáról. Anyja neve? Nincs. Lakcímkártya száma? Nincs. De bele kell írni, hogy mikor jár le a jármű műszaki vizsgája. Még egy adat, ami fontos lehet a vevőnek.

Az osztrák szerződés nagyjából olyan ma, mint a miénk volt húsz éve, kiegészítve pár, a felek számára fontos információval. Szánalmasan elmaradott nemzet.

oamtc-1

Mintha ezekben az országokban egész szerződés úgy lenne kitalálva, hogy a szerződő feleket segítse. A miénk meg mintha úgy, hogy megakadályozza, hogy valamit csaljunk. Mert mi biztos csalni akarunk, ezért például az aláírásoknak eredetiknek kell lenniük, négy példányban. Az átíráshoz csak az eredeti jó, de a kettes másolat is más, mint a négyes vagy a hármas, mert nem mindegy, melyik az eladóé vagy a vevőé. Ja, és tanúk kellenek, akik az aláírók személyét hitelesítik. Nekik is név, lakcím és igazolványszám.

Azt gondolná az ember, elég kettő, hiszen ketten vannak a buliban, az eladó és a vevő, pontosan mint Németországban, vagy bárhol, ahol két példány elég. Régen itt is elég volt, de azóta sokat fejlődött a számítógépes nyilvántartás, és ezért ha én megveszek egy autót, az eladónak külön példányon le kell jelenteni, hogy ő meg eladta. Mert amúgy azt hiszik, hogy én megtartottam, amit eladtam, vagy ő nem vette át amit megvett. Vagy nem tudom, miért, mert amikor valaki valahol bejelenti, hogy megvette, és kezében van a bizonyító jellegű magánokirat, akkor világos, hogy aki eladóként szerepel, az meg eladta az egyértelműen azonosítható járművet. De ez nem elég, be kell menni az okmányirodába, és megint, ugyanazzal a papírral a másik félnek is el kell nekik mondani.

Az egész pont annyira felesleges, mint a törzskönyv meg annak a száma. Meg a felek állampolgársága. Meg a többszörösen túlbiztosított adathalmaz a felekről. Meg az anyja neve. Érthető viszont, hogy a jármű átadásának dátumát óra és percre pontosan kell beírni, hiszen egy gyorshajtási bírság simán lehet duplája az üzemképes, műszaki vizsgával rendelkező személygépkocsi árának, elég csak hetvennel menni a korábbi útépítéskor kint felejtett harmincas táblánál.

Tegnap még jó volt

Megkértünk valakit, aki rohadtul ért ehhez, hogy készítsen nekünk egy olyan adásvételi mintát, amely megfelel a mai jogszabályoknak. Reméljük, majd az okmányirodában is elfogadják, tegnap (2015. 01.06) elvileg még megfelelt a törvényeinknek. Íme tehát, töltsék, alig pár oldal:

Adásvételi magánszemély

Adásvételi cég

Aki pedig ajándékozna, vagy ajándékot kapna:

Ajándékozási magánszemély

Ajándékozási cég

Ezek a dokumentumok mostantól elérhetők lesznek a Totalcar túlélőkészletében is, használják a többi ott megtalálható okossággal együtt.