Restomodnak azt a veterán autót hívják, amelyet nem csak szimplán restauráltak, hanem modern alkatrészekkel és technológiákkal fel is javítottak. Ránézésre sokszor nem is érhető tetten a változtatás, viszont bele- vagy alánézve aztán feltűnik a modern blokk, a speckó fék és a tuti futómű. Restomodnak minősül Karotta Hangyásza és a Gréta is, de itthon is rengeteg más restomod projekt lapul, sokszor félig illegalitásban. Pedig nincs ebben semmi rossz - szerintem például egyenesen gyalázat, hogy a hatóságok ezeket üldözik, míg az elavult veteránoknak kiváltságokat adunk. Félre ne értsd: nem a veteránok kiváltságával van a bajom, hanem a restomodok üldözésével. Hiszen a restomod az egy OT-s autó továbbfejlesztve. Jobbra megcsinálva. Miért nincs nekik saját minősített vizsgájuk?
A muzeális minősítéssel járó OT rendszámnak vannak előnyei. Technikailag adómentes, nincs regisztrációs díj, teljesítményadó, olcsó rá a biztosítás, valamint a műszaki vizsgája öt évre szól. Ezen kívül az OT-s autónak csomó olyasminek nem kell megfelelnie, aminek egy nem OT-snak igen. Mentesülhet a környezetvédelmi vizsgálat alól, nem kell minden esetben E-jelzés a lámpákba, bizonyos esetekben el lehet tekinteni a biztonsági övtől, ablakspricnitől, indextől, dudától. Ráadásul olyan gyanús ügymenetek előtt is kaput nyit az OT, mint a forgalomból végleg kivont jármű visszaállítása, okmányok nélküli forgalomba helyezés, vagy több, azonos típusú járműből egy komplett darab összeépítésére.
Tehát egy nagyon szép állapotban megőrzött, vagy arra a szintre visszahozott régi autó olyan kedvezményeket kap, amiket egy modern, takarékos, a környezetet kevésbé terhelő autó nem. Ennek az egyik magyarázata, hogy a múlt megőrzése társadalmi küldetés, és aki a magánvagyonából áldoz erre, azt legalább ezzel támogassuk. A másik pedig, hogy aki ezt a rengeteg munkát beletette egy ilyen projektbe, az jellemzően keveset használja a muzeális minősítésű autóját, tehát ritkán vesz részt a forgalomban, és olyankor is nagyon vigyáz az autóra, ritkán okoz balesetet - tehát mind a kockázat, mind környezetterhelés szempontjából elhanyagolható a veteránok szerepe.
És most jön a kérdés: ehhez képest mivel ad kevesebbet, vagy miből vesz el többet a restomod? Történetesen a múltat ugyanúgy megidézi, bemutatja az atmoszférát, gyerekek szeme és szája kerekedik, az öregek pedig elismerően hümmögnek. Az ő szempontjukból mindegy, hogy egy állítható futómű miatt stabilan fekszik az úton, a lemezfelnik mögött modern tárcsafék lapul sokdugattyús nyereggel, vagy éppen egy injektoros blokk miatt jár sokkal tisztábban. A veterán autó társadalmi hasznosságát ha nem is teljesíti tökéletesen, de megközelíti, a környezeti lábnyoma nem nagyobb, közúti kockázata pedig a valódi, OT-s autókhoz hasonlóan szintén minimális, történetesen ez is csak egy hobbijármű az ünnepnapokra. És munka sincs benne kevesebb, hiszen először restaurálni kell hozzá az alapot, és aztán még módosítani is kell.
És a hagyományos OT kárára sem menne a Restomod vizsga, megkapná a maga RT vagy RM vagy a bánat tudja milyen rendszámát, jól elkülönítve - ugyanazokkal a kedvezményekkel, hiszen a társadalom felé ugyanúgy ápolja a múltat. Meglenne a helye, ahogyan az OT-nek és a FIVA minősítésnek is megvan. Neked fájna, ha a Porsche motoros T1, Karotta Hangyásza vagy a Gréta nem P-rendszámmal, zöld rendszámmal vagy tréleren közlekedne, hanem egy harmadik félével, ami nem OT, csak hasonló kedvezményeket biztosít?
El lehet persze maszatolni technikai kérdések mentén, példáil mi alapján döntjük el, hogy az a módosítás még mehet? Hol lesznek a határok? Fék- és futóműtuning még belefér? Blokkcsere? Topchop? Tájidegen felni? Hotrod átépítés? De ez csak a téma sivatagosítása, időhúzásos fárasztás az ügy félresöprése előtt. Erre ugyanis megvan a válasz: minden darab egyedi elbírálást kíván. Ne jöjjön senki azzal, hogy ez kivitelezhetetlen! Elárulom, a jelenlegi OT vizsga is ilyen. Nem különösebben érdekel a veteránozás meg az autóátépítés, úgy vagyok vele, mint a paralimpiai arannyal: értékelem, felnézek rá, de nem kéne. De így is zavarbaejtően sok olyan példát ismerek, amikor a frissen OT-ztatott autónak igazából a műszaki vizsgát sem szabadott volna megkapnia, nemhogy a muzeális minősítést, vagy amikor tulajdonos azért nem nyitotta fel a csillogó, OT-s autó motorháztetejét a Parkoló Parádén, mert egy teljesen tájidegen BMW blokk lapult alatta. És a másik oldalról is tudok példát, amikor az utolsó csavarig gyári Pannóniát azért vágták ki OT-ről, mert a biztos szerint nem stimmelt a cérna színe - miközben azokat az üléseket olyan cérnából varrták, ami aznap éppen volt a gyárban. Csikós OT-útmutatós cikkéből is kiderül, hogy ő is bőven látott már modern, vagy legalábbis az adott autónál modernebb (vagy éppen régebbi!) megoldásokkal ellátott oldtimert. Ez tehát egy valós jelenség, amit én kínálok, az a valóság lekövetése, sunnyogás és kenőpénzek nélkül.
Tehát senki ne mondja, hogy itthon az OT-s rendszámok ügyében nem születnek szubjektív elemeket is tartalmazó eseti döntések. Ez a rendszer évtizedek óta olajozottan működik, a restomod minősítéshez nem kell semmit fejleszteni vagy feltalálni hozzá. Nem lenne sokkal másabb, mint a mostani folyamat. Kellene dokumentáció, a beépített alkatrészek leírása, TÜV papírjai, lennének alapkritériumok mind műszakilag, mind esztétikára, aztán mehetne. Kár senkit nem érne, csak egy kicsit jobb lenne itthon azoknak, akik szeretik ezeket a régi dolgokat.
