18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Ja, régen A8-am volt, de továbbléptem. És te?

Sértő, hazug sztereotípiák II

2021.11.25. 16:33

Megint azt álmodtam, hogy beletört a seggembe a tű. A tű, érted? Ötven múltam tavaly. Terembe nem voltam tíz éve. Az utolsó dolog, ami megfordult a seggemben, az urológus mutatóujja volt, és azt is csak azért nem dugtam át utána a sajátjába a fehér köpenyes csírának, mert a könnyeimtől nem láttam tisztán, és kimozogta.

Előző rész: Egy képzelt A8-tulaj naplója - 2006

Ha már felriadtam, kislattyogok pisálni. Ma éjjel másodszor. Ülve csinálom, mint a szukák. Kinek van kedve félkómában a papucsába csorgatni? Különben se belőlem fakad már a színarany Niagara. Többször tolok lefekvés előtt Peponent, mint Viagrát. Pláne idehaza, érted.

Visszamegyek az ágyba. Még mindig zsibbadt a seggem. Sajnos nem az álom, hanem a porckorong. Sugárzik a rohadék. A doki szerint mozogni kellene. Meg is vettem az ellipszistrénert a futópad mellé, annyi fitnesz szar van már a lakásban, hogy nagyobb tévét kellett venni, hogy elférjen előtte.

A doki is milyen arc már, hallod. Vagy 15 éve tőlem veszi a kocsijait. Az első még valami rettenetes fostaliga dízel Merci volt, olyan törötten vettem, hogy disznókkal kellett kietetni a beleket az utasteréből. 

Azt összeépítettük egy másikkal, ami taxi volt Münchenben, és úgy füstölt, hogy Festpreis Ali, akitől hoztam Németből, megkért, hogy toljuk már ki a telepéről indítózás előtt, nehogy ráhívja a nyugger szomszéd ijedtében a tűzoltókat megint.

Ollyan patentwagent csináltunk a kettőből, hogy szikrázott a napfény a homasitás AMG emblémán, ha frissen letörölted róla a kormot. Balesetmentes kiskilométeresnek hirdettem, ami igaz is, mert a romban kevés volt a kilométer, a taxi meg viszonylag ép volt, a kettő kiad egy hibátlant. Na, erre jött a doki, hogy megveszi, mert az apjának ugyanilyen színű volt a 123-asa, amibe gyerekként először hányt mogyorótól, lehet, attól lett gasztrenterológus, vagy hogy mondta.

Bevált neki, csak arra panaszkodott, hogy a felesége állandóan azzal húzza, hogy ferdén áll a kaszni, csak mert utálja a Merciket. Ilyenek a nők, muszáj nekik manipulálni, nem bírják ki. Az én Szilvim is mindig okoskodik, hogy ferde a Vallejo kép, amit felfúrtam, ferde a plazma, ferde a körledes tükre, ami előtt a műkörmös videókat csinálja Instára. A doki kocsija egyébként szög egyenes, direkt olyanra vágtuk a tekercsrugókat a jobb oldalán, amekkorák a légrugók a balon, ha kicsit ereszt a kompresszor. Különben mindegy, hozzám hordta vissza vizsgára, én meg olyan helyre viszem, ahol értik, hogy a vizsgabiztosság több, mint hivatás: megélhetés.

Magyarázok itt magamba, mint beállt koldus a lámpánál, de mit csináljak, nem bírok visszaaludni. Mindig bekavar a téli időszámítás. Fasznak kell már odahaza is az órát tekergetni az embernek? Sehol sincs a munkától nyugta? Mondtam is a múltkor a placcon a Szivacsos Ferinek, hogy a téli időszámításra kéne tenni a Nepperek Világnapját. Egy nepperként tekeri vissza az órát az egész világ! És fáj valakinek? Ugye, hogy jól esik az az egy órácska extra döglés. Engem meg lesittelnél ugyanazért, hülyegyerek? Pedig nincs kétféle óra, heló. Einstein óta tudjuk, hogy téridő van, egyazon érme két oldala. Jó reggelt kívánok.

Kurva reggel, tényleg. Jön fel a nap, csillog a fénye Szilvi körmén a virágok közepébe ragasztott strasszokon. Általában ő kel előbb, viszi a gyereket iskolába. Én már kijártam az élet iskoláját, ott tanultam, hogy ilyenkor horkolni kell. Megszólal a telefonján a madárcsicsergős ébresztő, gyorsan horkantok is párat, mintha a konyaktól meg a szivartól szikkadt nyelvem a szájpadlásomra tapadt volna.

Muszáj jól csinálnom, mert ha kiszúrja, hogy ébren vagyok, beszélgetni kell, és nyaggatni fog, hogy fóliáztassam át a GLC-jét, mert unja a matt lilát, meg a Xerxészt csúfolják miatta az osztálytársak. Inkább elmennék egyszer érte én, adnék egy tockost valamelyik beszólós kis pöcsnek meg az apjának, az ingyen van. Csak az meg azért nem jó, mert ha én oldom meg a kissrác helyett a konfliktusait, akkor buzi lesz. Félre ne érts, semmi bajom nekem a buzikkal, azok is vesznek autót. Pláne színeset. De azért otthonra nem kéne.

Így is sírba visz a gyerek. Én az ő korában lent cigiztem a téren, meg a Ladák kilincsét húzogattuk, hátha valamelyik nyitva van. Ezt meg az anyja hordja a befizetős iskolába, míg ő a fejtámlára szerelt tableten nézi valamelyik segghülye youtubert, aki ajándékos ládákat nyitogat egy számítógépes játékban. Otthon meg a rohadt telefonját piszkálja állandóan.

Nem hiszed el, tegnap rányitottam, ahogy a szobájában valami koreai fiúzenekar nyávogására próbált lipszinkelni Tiktokon. Majdnem megmondtam neki, mit markoltam én ennyi idősen a telefonom helyett a szobámban, de amikor megláttam, hogy feketére van rúzsozva a szája, csak kifordultam az ajtón, és leküldtem egy deci Calvadost húzóra.

Na, asszem tiszta a levegő. Talán el is bóbiskoltam, mert nagy a csend, meg mintha világosabb is lenne. Felkelek. Ez a munkanap legjobb része. Béke van, nyugalom, senki nem akar semmit. Főzök magamnak egy rendes feketét, nem azt a savanyú szart, amit Szilvike iszik ezerkettőért, kaktusztejjel, valami orrbavalós hímnős baristától a belvárosban.

Ahogy boldogult faterom mondta, az a jó kávé, ami olyan erős, hogy rá lehet könyökölni. Ez olyan. Keserű, mint az áfa-utalás. Úgy rárúgja az ajtót a bélbolyhokra, hogy egyszerűbb lenne eleve a klotyón tartani a kotyogóst. Amíg a vécén ülök, felmegyek a Facebookra. Azért szeretem ilyenkor átnézni a piacteret meg az alkatrészes-felnis csoportokat, mert ott is csupa szar van, jól megy a fajanszhoz.

De hallod, nekem ehhez már nincsenek idegeim. A sok ostoba, idióta, reménytelen gyökér. Annyira jó, hogy már nem nekem kell ezekkel beszélni. A kocsikat szeretem még, de az emberekből elég volt egy életre.

Az a szerencse, hogy a fiúk egész jól elviszik már a telepet nélkülem. Persze, odamegyek heti párszor, valamelyiket lehordom, hogy sittesek a kocsik, vagy szét van járva a murva, de azért már nincsenek olyan durva napjaim, mint régen. Segít, hogy a képzelt betegség meg a klímahiszti miatt annyira elszálltak az árak, hogy már én szégyellem magam, amikor átnézem, mennyit kerestünk az ótvaron.

Az se baj mondjuk, hogy több lábon állok. Lett egy tucat trafikom egy régi kuncsafton keresztül még anno, amikor a nagy osztás volt, és hát annak a hátán el lehet éldegélni. Nem mondom, nem nagy pénz, meg nem is marad mind nálam, gondolhatod, de nem panaszkodok. Nem akarok én egy Ikarusz lenni, hogy aztán megégessem magam, ha túl közel megyek a tűzhöz. Elfogadom, ami adatik, megadom, ami jár.

A jacuzziból látni a tévét. Azt szeretem csinálni, hogy veretem a hátam a forró vízzel, és hang nélkül nézem, ahogy terelik a birkákat. Vegyél ezt, vegyél azt. Gyurcsány-Karácsony-Brüsszel-Soros. Védjük meg, ne engedjük. Oltassad be magad. Nagy mágus a főnök. Ül ott a Várban, mint egy okos pók, mozgatja a szálakat, és minden működik. Úgy melegíti rá a sok hülyeséget a madarakra, hogy párja nincsen. Én is abból élek harminc éve, hogy szart adok el hülyéknek, felismerem a zsenit. Maximális tiszteletem.

Kimászom a vízből, átmegyek a tükör elé. Az milyen már, hogy tizenöt éve még az volt a reggeli kérdés, hogy kell-e frissen borotválni a fejem. Most meg megbecsülném, ha lenne mit. De inkább kopasz legyek, mint birka, hogy nyírjanak. Meg szúrjanak.

Felveszek egy Thomas Breitling gallérost. Hát ja, nem a mellemen feszül már, hanem a gyomor körül, de mit csináljak? Magamnak nem vehetek csöcsöt, mint az asszonynak. Nekik könnyű.

Megigazítom a fukszot a nyakamnál. Nem hordok már akkorát, mint tacskó koromban, de ez legalább tömör. Ez valódi. Lehet, hogy old school vagyok, de mondd már meg, a bitcoint hogy akasztod a nyakadba? Blokkláncon?

Kifelé menet felkapom a mellényt hideg ellen, bár csak leszaladok a garázsba. A legjobb, hogy a Cayenne-en ugyanolyan zöld a féknyereg, mint a rendszám. Parkolóhibrid. Párszor tényleg bedugtam, de nem akarom, hogy alám gyújtsa a házat, amíg alszom, idegesít. Különben se vagyok sötétzöld lemming, szenet tankolni a konnektorból mitől lenne már jobb, mint a 100-as benzin? Öreg vagyok én már bohócnak, hogy a kábelért hajolgassak, mint takarítónő porszívózáskor. Nekem egy kocsinak legyen hangja, ha hajtom. Csajodról is honnan tudod, hogy jó neki?

Beülök és felszisszenek, belenyilall valami a seggembe megint. Egy pillanatra bevillan az álom, biztos az oltásos kamukampány miatt kísért a rohadt tű. De igazából a csigolyám miatt zsibbadok, hiába vettem direkt azért SUV-ot, hogy ne kelljen a földön ülni, mint a hajléktalanoknak.

Ahogy kifordulok, a lámpa végigsöpör a régi A8-am oldalán. Ott áll a garázs sarkában. Ez volt az első rendes kocsim a sok szemét után. 

Hívhatsz érzelgős fasznak, de eltettem. Mondjuk eladni nem is nagyon lehetne, én se kimondottan vásároltam annak idején, ha érted hogy mondom. Kicsit leharcolt, kicsit lopott, de azért működik.

A lakópark kijáratáig megvan a kilóhúsz, érdemes kihúzatni, hogy aztán a fékkel töltsem az aksit, ne büdösítsek a szegények alá a dugóban. Összekacsintok a plakáton Merkely dokival. Az oltás működik. Magyarország működik. Az az igazság, hogy tulajdonképpen nem nagyon kell mennem sehova. Megérkeztem.