Néhány héttel ezelőtt egy ebéd utáni kajakóma közben arról beszélgettünk Karottával, hogy már régen sértettünk meg egyszerre több társadalmi csoportot, ezért a TC Híradó felvételek készítése közben tartott kávészünetekben összeszedtük, mik voltak az elmúlt évtizedekben azok az ígéretesnek tűnő sportautók, amikben minden megvolt ahhoz, hogy egy lelkes, és a megfelelő anyagi forrás birtokában lévő tulajdonos tényleg ütőképes gépet faragjon belőlük. Ha már idáig elmentünk, nem hagytuk ki a becsülettel befejezett sportmodelleket sem, azok a következő körben kapják meg a maguk toplistáját.
Nissan GT-R (R35)
A virtuális pajzsot a fejünk fölé tartjuk, és nyitjuk a sort a lista talán leginkább épkézláb autójával, a csupa legendát kitermelő Skyline mondakör máig utolsó sztárjával, az R35-tel. A 2007-ben egyszerűen csak GT-R néven piacra dobott csúcsmodell annak idején minden vélt vagy valós ellenfelét megette reggelire, hajtáslánca és kezelhetősége mellett ár/érték aránya is jó okot adott a rajongásra. Akkora siker volt, hogy csak idén állítják le a gyártását! Hogy mi keresnivalója van a listán? A tulajdonosok többsége csak a fehér vásznat látja benne, egy jó alapot egy valódi szörnyeteg építéséhez.
Toyota MR2 és Mazda MX-5
A paradicsom még le sem folyt az arcunkon, máris újabb darázsfészekbe nyúlunk. Két ikont is félkésznek nevezni több mint bátorság, de mi kitartunk amellett, hogy a GT-R mintájára mindkét roadster arra született, hogy a gyári specifikációnál többet lássanak bele, és azt ki is hozzák belőle. A módosítások javítanak az alapokon, a lehetőségek száma végtelen, a közösség világméretű. Miközben az MX-5 máig kitart az eredeti koncepció mellett, az MR2 kétszer is stílust váltott. Utolsó generációját annyira eltalálták, hogy többre is vihette volna az MX-5-nél, de ahhoz kevesen figyeltek rá.
Subaru Impreza WRX generációk
Minden Bubu-rajongót megnyugtatunk, egy dolgot biztosan nem cserélnénk ki egyetlen Subaruban sem, a boxermotor hangját! Azon kívül minden más csak az ígéretét hordozza a vágyott tökéletességnek. Nem állítjuk, hogy egy gyári állapotú WRX STi nem elég ok arra, hogy vigyor üljön a képünkre, de aki a gyorsan menést komolyan gondolja, előbb-utóbb úgy hagyja ott a kedvencét a műhelyben, hogy a kért módosítások nélkül haza sem viszi. Ez is csak egy vallás, aminek a hívei rendszeresen áldoznak, és ha az égiek is úgy akarják, a végeredmény csak megerősíti a hitüket.
Audi TT
1998-ban új legenda építésébe kezdett a TT-vel az Audi. Peter Schreyer formaterve akkorát ütött, hogy még annak is megemelik a lakbérét, és attól is kölcsön kérnek a rokonai, aki egy huszonéves példánnyal gurul haza gyanútlanul, de bármennyire büszkék vagyunk rá győri származása miatt, valójában mindig csak reméltük, hogy menni is olyan gyorsan lehet vele, mint beleszeretni. Az első széria befejezetlenségét egy baki igazolta: tapadási problémák miatt több is lepotyogott az útról. Ezen akkor áthangolt futóművel és hátsó légterelővel segítettek, de maradt még lehetőség a finomításra.
Nissan SX generációk
Az európai tömegkupék japán megfelelőjéről még a legnagyobb rajongók sem állítják, hogy gyári specifikációban alkalmas a nyugalom megzavarására, cserébe a megfelelő időben és a megfelelő helyen éppen annyiért lehetett hozzájutni, hogy még bérből és fizetésből is meg lehetett belőle építeni álmaink versenyautóját. A Japánban Silviaként ismert S13 és S14 az eleve turbós motorjaival, a visszafogott tömegével, az ideális súlyelosztásával és az eltalált futómű-geometriájával driftautónak született. Lassan a legfiatalabbak is veteránok, de még ma is lelkesen kenik a gumit az aszfaltra.
Mitsubishi 3000 GT
A magam részéről tudok lelkesedni ezekért az úrvezetőknek való nagy és erős kupékért. A technológiai fölényben fürdőző, kora kilencvenes évekbeli gran turismók közül a 3000 GT a kedvencem, szorosan követi a Nissan 300ZX és bár más fél karját sem adnám érte, tudom, hogy lassan már egy kilométer autópálya is olcsóbb egy A80-as Toyota Supránál. Akinek a kezében és a lábában ott az ideális ív, már máshogy áll a műfajhoz, Karotta szerint gyárilag egyik túlsúlyos, arculatépítő kupé sem volt elég belevaló sportautó, pedig a japánok sokkal közelebb álltak hozzá, mint a németek.
Szinte bármelyik BMW
Azt hitted, hogy ezzel leírjuk a németeket? Dehogy, és nem azért, mert nekünk is van/volt BMW-nk, hanem azért, mert a bajorok vállán mindig ott ült a kisördög, akinek az volt a dolga, hogy a lehető legtöbb kategóriába préseljen egy kis sportosságot, vagy ha azt nem sikerült, egy jó adag dinamikát és tisztességesen kitalált futóművet. Ezért lehet a legtöbb BMW jó kiindulási alap bármilyen motorsporthoz köthető projekthez, legyen az DTM vagy drift bajnokság. Még csak M logó sem kell a boldogsághoz, egy kis hozzáértéssel egy E36 Compacttal is csodát lehet tenni.
Toyota Corolla AE86
Szegény Hacsi ott szúrta el, hogy kupé volt és hátsókerekes, amikor az ötajtós és a szedán már elöl hajtott. Nyolcvanas évekbeli Toyotaként a kis tömeg, a közel tökéletes súlyelosztás és az ötös váltó a magas fordulaton nyúzható motorokkal mind jó okot adott rá, hogy sokan a szerpentinek királyát lássák benne. Az olcsón megvehető és könnyen átépíthető Corolla a szerelők és a pilóták kezében menő driftautóvá vált, később az Initial D hatására túlárazott kultusztárggyá inkarnálódott. Ma már egy eredeti állapotúért is tudunk lelkesedni, de ez nem lenne így, ha előtte nem alakítják át a legtöbbet.
Hátsókerekes Ladák
A japán Zsiguli után az eredetit sem hagytuk ki. Nem mintha a szovjetek vagy akár csak az olaszok bármikor is sportautóként gondoltak volna rá, de ilyen ez a hiánygazdaság, ez volt, ezt lehetett a leginkább autónak tekinteni. Még házi barkácsolásra sem volt szükség a felismeréshez, hogy a Ladából ütőképes raliautót lehet építeni, a Litvániában épült VFTS-t teljes joggal tisztelik legendaként. BMW helyett sokáig a Lada volt a filléres csapatós, hazai versenykarrierje az érrendszernél is szerteágazóbb, szóval értjük, hogy a legjobb esetben is átlagos konstrukciót miért imádják annyian.
Tesla Model 3
Mert a jövőnek is kell egy olcsó csapatós! Mi más lenne az, mint egy nagy darabszámban készülő, erős, kormányműben és futóműben is rendesen összerakott, alacsony súlypontú limuzin? Karotta szentül hiszi, hogy ez váltja majd le a szétrúgott BMW-ket, hiszen akkor is teret enged a sebesség iránti ösztönös vágynak, ha kegyetlenül megdrágul a benzin. A háttéripar már most a keblére ölelte, az utólagos kellékek és kiegészítők, átalakító kitek és minenféle tuning cuccok száma egyre csak nő, miközben az ára csak lefelé megy. Kell ennél jobb hír a jövőre nézve?
Valamiben tévedtünk? Valamit kihagytunk? Írd meg bátran!
