Egy becsületesen végigdolgozott év végére

Balázs Viktor

Keressem ki az idei két kedvenc cikkemet magamtól, azt mondta a Péter az értekezleten , miután erőszakkal kellett kikapcsoltatni vele a videókamerát. Nem bízott túl nehéz feladatot rám, hiszen összesen három volt, ebből bölcs önkorlátozással egyet emelnék ki.

Ahogy az öreg király is a legkisebb fiát kedveli, úgy nekem is a legutolsó, az autóipar gaztetteiről szóló a legkedvesebb. Régen terveztem már, hogy megírom, de az első tevőleges lépést egy éve, 2005. december 8-án, délelőtt tíz óra 22 perc 37 másodperckor tettem meg. Ekkor hoztam létre a "Gaztettek" elnevezésű fájlt a számítógépem TC mappájában. Ide gyűjtögettem a cikkbe passzoló műszaki megoldásokat, és utána folyamatosan teszteltem őket az ismerőseimen. Talán nem érdektelen, hogy 31 mentett változata volt végül ennek a Word dokumentumnak, és az összes időráfordítás rovatban 992 perc áll, ez sem kevés. A fotózás a TC karácsonyi képeslapjának elkészítése után, az újpesti Baumax parkolójában zajlott Rácz Tamás BMW-jével, a TC Zsigulijával és egy véletlenül ott álldigáló Astrával.

Bár gondoltam, hogy a téma érdekelni fogja az olvasókat, mégis meglepett, hogy a cikk milyen együttérzéshullámokat vált ki. Köszönöm – kezdődött a levelek jó része, "van autós újságírás a marketingen túl" – írta valaki, sőt, még olyan is akadt, aki hálás volt, hogy "meg merted írni ezt a cikket". Volt, aki arra buzdított, hogy "ezt a cikket el kellene küldeni minden autógyárnak", de persze kaptam két gyűlöletlevelet is, és – ahogy azt sejtettem, és a bevezetőben le is írtam – néhányan nem minden ponttal értettek egyet.

Tizenhét éve írok autókról, de egy írásom sem váltott még ki ilyen nagy számú reakciót mint ez. A megjelenés napján hatvan emailt kaptam, méghozzá nem egysorosakat. Lehet, hogy tényleg lázadni kéne?

Csikós Zsolt

Ezt érdemeltem? (Teszt: Mazda 626 GT - 1986)

Saját autó, saját bőr, saját nyomor – mi lehet ennél érdekesebb, amikor cikket kell írni? Egy kilencvenezer forintos, rozsdás, a használat nyomait Radzeer cirkálóként magán viselő, húszéves japán autó maga az abszolút mélypont – a kispolszkikat is drágábban mérik ennél. Halkan zokogtam, amikor meg kellett vennem. Mégis, tetszőleges autómat kiválaszthatnám a korábbi harminc közül: egyiket sem használtam olyan felhőtlen nyugalommal, mint a Mazdát.

Szóval ülök a négyküllős, habosított műanyag karimájú sporkormány mögött, és arra gondolok, hogy ha a fűtés előbb elkezdene működni, a zörgések fele megszűnne, rendben lenne a motortartó bak és a jobb első lengéscsillapító is, akkor egy ilyen autóval ki lehetne húzni a huszonegyedik századot. És nem is fájna.

Nem lélekemelő élmény a negyvenedik születésnapon megérkezni az autós lepratelepre. Ám a Mazda új fényt vet az egész nyomorra: az autózás örömét és a használhatóság mértékét közel sem pénzzel mérik. Becsszó, ha nem az enyém lenne, jobban érdekelne, mint egy tesztautó.

Égő Ákos

Jövőre már harmadik éve építem a saját autómat, így mostanában megfertőzött a tuning. Másra már nem is tudok koncentrálni, ezért legszívesebben az ebben a témában írt cikkeimet tudom ajánlani. A hozzám érkezett levelekből ítélve van érdeklődés az egyszerű halandók által is elérhető kendácsolásokra. A fényezés, a nyomtávszélesítés, a kárpitozás és az LSD-ajtó sora ígérem, jövőre folytatódik. A krómfestés, a flokkolás és még ki tudja milyen csuda dolgok következnek.

Ritkán fenyegetnek perrel, de a Fiero Diablo cikk kapcsán ez végre megtörtént. Veszélyes terep a tuning autóteszt, mert a tulaj sokszor szívére veszi a kritikát, főleg, ha a saját verítékének nyomát gyalázza egy jöttment újságíró. A Fiero Diablo esetében viszont igen meglepődtem a dolgon, mert a tulaj gyakorlatilag úgy vásárolta az autót, ahogy láttam, ráadásul minden hibája ellenére én nagyon bírtam a kocsit, de a tényeket valóban nem hallgattam el. A tulajdonos egyszerűen többszörös hazugsággal vádolt. Még a Carstyling.hu portálon is gyalázta a Totalcart (sajnos a bejegyzések azóta eltűntek). A legszebb a befejezés volt, amit érdemes megfogadni, idézem szó szerint:

"EGY JÓ ŐTLET: Ha a kocsidról az igazat akkarod visszahalani, ne enged a totalcar-osokat a kőzelébe!"

Én mindenesetre felbuzdultam a dolgon, és remélem, az olvasó is kedveli ezt a témát. Tehát ha van, aki jövőre szívesen megmutatná átépített autóját másnak is, miközben nem fél az igazságtól, keressen bátran.

Gyulavitéz

Sok érdekes autót próbáltam ki idén a Corvette Z06-tól az új Audi TT-n át a BMW Z4-ig. Volt nálam a Discovery és a Range Rover Sport is, meg az irdatlan GL 500-as Merci, hogy ne csak a sportkocsikat említsük. Ezek az autók mély nyomot hagytak bennem, mindegyikbe beleszerettem egy kicsit, a Best of Totalcarban azonban mégsem ezeket szeretném ajánlani, hiszen foglalkoztunk velősebb témákkal is.

Nekem nem kettő, hanem három kedvencem van. Elvileg csak kettőt lehetne, tudom, de inkább leszek renitens, mint hogy bármelyiket is kihagyjam. Az első szívem csücske egy riportcikk, a SZABÁLYTALAN! Sokakkal beszélgettem arról, hogyan viszonyulnak a közlekedési szabályokhoz. A riportalanyok őszintesége a szerkesztőségre is átragadt, így végül a cikkben a szerkesztőség is színt vallott Karottától a Winklerig.

Második kedvencem is közéleti cikk, riport két fiatal mozgássérült sráccal . Nagyon érdekes volt beszélgetni velük, azt hiszem, egy kicsit össze is barátkoztunk. Jó volt látni azt a rengeteg erőt, ami hajtja őket, gondolkodásmódjuk példaértékű, és remélem, hogy a cikk olvasása óta néhányan azok közül is tiszteletben tartják a roki parkolót jelző táblát, akik előtte tojtak rá.

A harmadik szomorú téma. Halottak napjára írtam. Mindenkinek vannak halottai, akinek nincsenek, annak majd lesznek, és akkor megtudja, hogy ez bizony tényleg pont olyan szomorú, amilyennek elképzelte. Ayrton Sennát annyira szerettem, hogy egy kicsit úgy érzem, mintha a saját halottam lenne ő is. Az ő életéről szól harmadik kedvenc cikkem , olvassák szeretettel.

Jermann Kálmán

Végigfutottam idei írásaimat, és rémülten láttam, hogy ilyen irányú törekvésem nélkül is a legunalmasabb új autók kétségtelenül nekem jutottak. Na jó, a Skoda Octavia RS a szabályt erősítő kivétel. Csak mazochistáknak ajánlom a listát. Kivéve azon olvasóinkat, akik számára egy jó kis dízel Dacia Logan, a kipofozott Toyota Avensis, az új Citroën Picasso , ne adj' isten az önálló kategóriát képező Fiat Strada és hasonló társaik leírása többet mond, mint a több tízmilliós csodamasináké .

A kedvenceim mégis a belülről gondosan bezárt, "ne zavarjanak!" táblával és a kilincsbe vezetett nagyfeszültségű árammal védett szerkesztőségi tárgyalókban is csak suttogva kimondható nevű "oknyomozó" cikkek. A téma professzionális kiválasztása, aprólékos, minden józan ésszel felmérhető kockázati tényezőre számító előkészületek, a segéderők oktatása és gyakorlatozása, kemény, adott esetben több napos talpalás – ezek mind nélkülözhetetlen kellékei az önök által oly kedvelt leleplező írásoknak.

Bár ők nem könnyen hiszik el, a pellengérre állítottaknak ugyanúgy hasznosak, mint az ezekből készülő írások olvasóinknak. Csemegének autóvásárlási első mesterkurzusunkat , esetleg folytatását ajánlom.

Kari

Egyáltalán nem ciki (Teszt: Peugeot 407 Coupe - 2006)

Pont azon a héten volt nálam a tesztautó, mikor a Rali2 esztergomi versenyét tartották. Így ezzel az autóval utaztunk a helyszínre, és vele járkáltunk a környéken. Mindenki megbámult, és bár sok gazdag srác van a mezőnyben, mégis úgy éreztem, valahogy kilógunk a sorból. Egyik versenyzőtársunk be is szólt, hogy miért megyünk utcai gumival (Potenza RE720) a versenyen, mikor az utcai autóm árából kijönne pár garnitúra versenygumi is. Hihi. Elmeséltem neki, hogy mi a helyzet a 407 kupé tulajdonviszonyaival... Ja igen, és egyedül a Guns Best Of CD-je volt nálunk, így jött össze a cikkben olvasható trip...

A retinára égett számsor (Teszt: Mazda 6 MPS - 2006)

Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen erő van benne. Nem sokkal előtte volt meg a Mitsu Evo, de mégis teljesen más karakter. Míg az Evo tényleg versenyautó, addig a Mazda egy kib.erős utcai szedán. Aztán amikor megláttam a fogyasztásmérőt, kiakadtam. Az átlag fogyi nem vészes, de a pillantnyi tényleg sokkol. Egy egész napig játszottunk azzal, hogy sikerüljön lefotózni az értékeit. Eközben áthágtunk néhány KRESZ szabályt , de megérte. Bár a legmagasabb érték homályos lett a képen, ami látszik az is elég brutális. Ja, persze azt nem mondtam: ennyit egyesben, vagy kettesben tud produkálni magas fordulaton... Gondolom értik, mire gondolok.

Nínó Karotta

Nincs édesebb sós lé, mint a csapatmunka verítéke. A Lamborghini Espada melodramatikus historizáló autótesztje hat ember nélkülözhetetlen munkájából állt össze. Dr. Orosz menedzselte a projektet, állhatatossága nélkül sosem készültünk volna el. Kár, hogy a csodásan betördelt nyomtatható változat idén nem kerülhetett papíron a fa alá.

Trivia:

• A fotók októberben készültek, a cikk mégis december elsején jelent meg. Ez azért van, mert Fenyő Balázs képei annyira nyomasztóan tökéletesek, hogy hónapokig nem mertem melléjük szavakat írni. Aztán mikor végre elkezdtem, Huszár Orsolya láttán rendre összefolytak a szemem előtt a betűk.
• Pekánovics László fél napra felügyelet nélkül ránk bízta imádott Espadáját és a garázskulcsát, pedig akkor látott minket először.
• Huszár Orsi maga is vezette az Espadát, honoráriumként a fotózásért.
• Orosz Péter és Fenyő Balázs egyaránt ültek hátul, pedig mindketten 190 centi körüliek. Elfértek.
• A megjelenés utáni két napon ez volt az Index legolvasottabb cikke. Önök semmire se kattintanak olyan mohón, mint a "szopás" szóra.
• Winkler Róbert nem bírta végigolvasni, a levelek előtt föladta.

Autókat próbálgatni nagyszerű, különösen olyan izgalmasakat, mint a Corvette. Ezzel a szerencsétlennel annyi baj volt, hogy még a teljes történeti hűség mellett is pompás börleszk lett a cikk eleje.

Életem legtöbb olvasói levele viszont a súlyosan előítéletes és sértő Egy képzelt A8-tulaj naplójából című írásomra jött. És mind imádták! Úgy látszik, ön, kedves olvasó, a szopásnál már csak a félelmetes embereken röhögést élvezi jobban.

A kedvencem ez volt, egy autókereskedő küldte:

"Ami miatt írok, az az, hogy ijedten tapasztaltam, hogy a napi sok felesleges továbbított mailem között ott volt a cikked is, amiben egyedül az a furcsa, hogy pont a kifigurázott emberkék között köröz, és ezek szerint nekik nincs róla tudomásuk, hogy saját magukon nevetnek :)"

Semmi sem reflektál oly csalókán, mint a lélek kútjában a víz.

Orosz Péter

Tavaly ősszel, az orvostudományból, majd a nyelvi szolgáltatási szektorból az autós tulkok ördögszekeres mezejére tévedve még csak teóriaként kóstolgattam Nínó Karotta azóta nagyon is beigazolódott mondását, miszerint az autós újságíró az élet császára (részletekért lásd fentebb említett Corvette-tesztjét). Idén aztán az Arab-félsziget peremén lógattam a lábam egy Porsche Carrera GT szénszál küszöbe felett , Pagani és von Koenigsegg urakkal beszélgettem arról, hogy milyen érzés Paganit és Koenigsegget gyártani, egy Jaguar D-Type és egy Ferrari 250 GTO mellett Stendhal-szindrómát kaptam, végül a kietlen mélyűrben kötöttem ki . Quod erat demonstrandum.

De ezeket mind kitakarja az októberi délután, amikor a Karottával és a Fenyővel egy 33 éves Lamborghini Espadával hujjogtunk vigyorogva a görbe utakon. A Fenyő képei annyira borzasztóan, földöntúlian gyönyörűek lettek, hogy a Karottával zsibbadtan álltunk az írás feladata előtt. Jól tudva, hogy ezeket a képeket csak alulmúlni lehet. Első gondolatunk az volt, hogy Radnóti Erőltetett menetéhez hasonlóan öklömnyi cezúrával ellátott sorokat gyártunk, az elejüket ő írja, a végüket én, és keresztbe is lehet majd olvasni őket, meg lefelé is. Szerencsére ezt elvetettük a Harlequin regényújságok fullasztó romantikájának javára. A Karotta írta a narratívát, én meg a csodálatos Huszár Orsolya alakította Lucillának címzett leveleket (amiket nem mindenki bírt végigolvasni).

Másik kedvencem arcpirító szabotázsként indult. A halottak napi különkiadáshoz vállaltam el, hogy összehasonlítom az emberi szervezet és az autó pusztulásának menetét. Aztán ültem a hómezőnyi képernyő előtt, és minden görcs, amit a korrodáló vas és a ritkuló csont közé igyekeztem kötni, erőfeszítés nélkül bomlott selyemzsinórrá. Kínomban elmentem zuhanyozni, a Pixies Wave of Mutilation című számát fütyörészve, majd hirtelen beugrott ez a három mondat:

"Antranig Mehrabian vagyok, a félszemű ember, barátoknak Ant. Itt heverek a hullámos sírban Monte Carlo mellett az öbölben, bal szememben egy kormányoszloppal, hetvenhét éve. Egy Bugattiról van.",

amiben egyszerre loptam Kurt Vonnegut Kékszakállából és Antal József Diagnózisából. Elzártam a csapot, felöltöztem, és hozzáírtam a többit. Aztán két hónappal később a Best of Totalcar 2006-ban hazudtam, mert ennyire jó örmény névért keményen meg kellett Google-özni.

Rácz Tamás

Rákerestem magamra , gondoltam, átfutom, mit is írtam az elmúlt évben: 116 cikket dobott ki a rendszer. Természetesen mind remekmű, megannyi gyöngyszem, fantasztikus alkotás, bátran elolvashatják valamennyit újra. Ha esetleg mégsem érnének rá, mert olyan csipcsup dolgokkal is foglalkozni kívánnak a héten, mint evés, ivás, alvás, szilveszterezés, akkor két kis szívem szottyát hadd ajánljam becses figyelmükbe! Lehet, hogy kezdek megcsömörleni a kocsiktól, mert hiába vezethettem idén félszázados vényócat , és hiába repeszthettem legálisan, közúton majd' kettőhetvennel , mégsem az autótesztekre emlékszem vissza a legszívesebben.

Első ajánlatom arról az élményről íródott, mely 2006 egyik legszebb ajándéka volt számomra. Rövid időre elszakadhattam a négykerekűektől, no meg az anyaföldtől is, a kukacbombázásból ez a cikk született, fogyasszák egészséggel, emberre, melegvérűekre nem, halakra, méhekre mérsékelten veszélyes.

Nem csak méznyalás azonban az élet. Volt nagyon nyomasztó élményem is: elcsaptam egy őzikét. Az eset után felhívtam hivatásos vadász nagybátyámat, és megkérdeztem, mire kell figyelni, milyen veszélyt jelentenek az utakon azok az állatok, akik nem másik autóban ülnek. Talán segít néhány Vuk, Bambi, és pár lökhárító, szélvédő megóvásában ez az írás. Boldog, baleset- és regadómentes új esztendőt kívánok.

Winkler Róbert

Autóbuzi magyar milliárdos kerestetik (Milyen autóval járnak a leggazdagabb magyarok?)

Hosszasan tanulmányoztam a 100-150 leggazdagabb magyar listáját, és próbáltam olyanokat előásni, akiket utol tudok érni.

Azóta egyszer nekiláttam a második résznek, hiszen olvasóink valósággal ronggyá kattintották az eredeti cikket. Sajnos azonban Gyurcsány Ferenc másodszorra se volt hajlandó válaszolni. Sajtótitkára arra hivatkozott, hogy sok dolga van a főnöknek, én meg arra, hogy ebben az esetben ne fossa tele a blogját 15 ezer karakteres bejegyzésekkel. Jó, jó, de az mégiscsak egy miniszterelnöki blog, így a titkár. Jó, de ezt a cikket meg el fogják olvasni minimum negyvenezren, így én.

Végül nem sikerült a miniszterelnöknek kedvet csinálnom. Sajnálatos módon lepattantam Kóka János gazdasági és közlekedési miniszterről is, pedig neki legalább a Hankook és az Audi révén vannak autós vonatkozású sikersztorijai. Ráadásul még üzletember korában kölcsönadta nekünk a BMW 330 Ci-jét, mert hallotta, hogy rosszban vagyunk az (akkori) forgalmazóval. Egy szent ember, na. De mostanra annyira ráparázott a bankárkormányos basztatásokra, hogy még a (céges) helikopterét is eladta, mert a választókat kevésbé irritálja egy elvont bankszámla, mint egy konkrét repülő tárgy. Autója sincs, csak egy mountain bike-ja. Nagy kár érte, mert legalább lett volna egy igazi, autóbuzi milliárdosunk, aki egyben miniszter is.

Na mindegy, a lényeg, hogy talán Fletó már meg is írta a választ, mert volt ideje az ünnepekben. Addig is olvassák el újra az első négyet. És egy kis utózönge: a Mercedestől érdeklődtek, tudok-e róla konkrétan, mi baja volt Kolosi Tamásnak a Kárpát utcai kiszolgálással. Én nem kérdeztem, mert már épp eleget hallottam másoktól, csak örültem, hogy egy ilyen történetnek nem sértődés, hanem remélhetőleg vevőszolgálati fejlesztés a vége.

Traktorhiány

Volt nálam jó néhány kiváló tesztautó, de egy Best of Totalcar válogatásba magamtól ezt jelölném a második helyen. A főpolgármesterben jó másfél évtizede hittem, mert bár igen rosszul áll neki, ha mosolyog, hitelesen alakította a dinamikus, perspektivikusan gondolkodó városatyát. Aztán elsősorban az Indexen jelentek meg olyan cikkek, amik összesítették a választási ígéreteit és kimutatták, milyen kevés valósult meg belőlük. Egy kávészünetben pedig Tevan kolléga mesélte el, hogyan is nézne ki egy nagyváros közlekedési koncepciója, és mennyire már irányba halad Budapest, ráadásul a fejlesztések nagy részéhez nem is feltétlenül pénz kéne, csak egy kis gondolkodás. Demszky nálam a traktorosok kizárásával húzta ki a gyufát végleg, de traktoros publicisztikám újrahasznosításának az is aktualitást ad, hogy karácsonyra kaptam a nővéremtől egy német traktorkönyvet, amiben van egy Dutra. Elnézést a belterjes információért, de nem tudom visszatartani: a DUTRA a DUmper és TRActor összevonásából alakult ki. Jó, mi?

A cikk hatalmas levéláradatot váltott ki. A százból nyolcvanan egyszerűen csak gratuláltak, tízen gyógyszerészek voltak. A maradék tíz százalék vagy megdöbbenésének adott hangot, hogy akkor én egy jobboldali újságíró vagyok, vagy örömmel üdvözölt a jobbos táborban. És ez kicsit szomorú, pont mert annyira jellemző: a magyarság többsége kizárólag olyan embereket tud elképzelni, aki jobb- vagy baloldali. Olyan nincs, aki szereti a mákos tésztát, a Slayert és a 80-as évek autóit, csak Orbán vagy Gyurcsány. Hát ez van, legyen az ő bajuk, én meg remélem, jövőre valahogy mégis bejöhetnek a traktorok és kevesebbet kell autóval-motorral végeérhetetlen utcai futóversenyek miatt egy kereszteződésben rostokolnom.