Százharminccal hamvadó cigarettavég

2008.11.26. 01:34
0 hozzászólás
Ha vészfékezett már nyüszítve a leállósávban, majd 0,2 másodperc alatt kiugorva furcsa indiántánc kíséretében próbálta tenyereinek sűrű csapkodásával eloltani az ölében izzó tüzet, alighanem egyetért velem: a gépkocsiban való dohányzásnak vannak veszélyei.

Persze nemcsak az autóban vannak kockázatai, hanem úgy általában is. Ezt ma már maguk a gyártók is elismerik, a kormányok pedig − elsősorban Észak-Amerikában és Európában − egyre szigorodó rendeletekkel próbálják visszaszorítani és a magánszférába terelni a világszerte igen népszerű szokást.

felnőtt emberek el tudják dönteni, mi az, ami nekik jó

Politikailag korrekt, vagy sem, az én véleményem, hogy a világ dolgaiban tájékozott, felnőtt emberek el tudják dönteni, mi az, ami nekik jó, és mi az, ami nem. Ha másokat nem zavarnak, nem veszélyeztetnek vele, akár dohányozhatnak is. Tudniuk kell persze, hogy előbb-utóbb megfizetik majd a szenvedélyük árát. A csülök sokszor jobban ízlik a párolt répánál, a sör valahogy jobban esik egy kellemes társaságban, mint a víz, helikopterekből ejtőernyővel kiugrálni jó, az autók pedig úgy füstölnek, mint száz meg száz dohányos.

Én még nem találkoztam egyetlen ezredik születésnapját ünneplő vegetáriánussal, jógázóval, bicsérdistával, hosszútávfutóval, fényevővel (na, azzal pláne nem), pedig biztosan apait-anyait beleadtak a hosszúélet-projektbe. Nyugodtan rá lehetne ragasztani a hivatalos egészségügyi figyelmeztető matricát minden újszülött bársonyos, illatos popsijára, hogy "Az élet halálhoz vezet!". Sokkal fontosabb kérdés, mennyit élünk a halál előtt, mint hogy van-e élet a halál után. És most nem az évek számára gondolok − bár kétségtelen, hogy rendkívül hasznos és helyénvaló, ha látjuk felnőni gyermekeinket és unokáinkat −, hanem az intenzitásra. Hogy van-e térfogata, tartalma az életünknek, hogy tudunk-e melegíteni, mint a kályha, ragyogni, legalább néha, mint a Nap. Ehhez képest másodlagos, hogy cigarettával-e vagy anélkül, bár természetesen nem lényegtelen.

Szakterületünknél, a közlekedésnél maradva én három részre bontanám az autóban történő dohányzás témakörét.

1. A dohányzó autós, mint potenciális baleseti veszélyforrás
tömegbalesetet lehet előidézni ennyi motoszkálással

Közlekedési szempontból nyilvánvalóan ez a kérdés legfontosabb vetülete. A dohányzással alapvetően ugyanaz a baj, mint a mobiltelefonálással, a rádió tekergetésével, a benzinkúti egyenszendvics majszolásával és az utastérbe tévedt darazsak kergetésével: bizonyos mértékig elvonja a figyelmet a vezetéstől. Elővesszük a cigisdobozt, kiveszünk egy szálat, nyomkodjuk a szivargyújtót, keresgéljük az öngyújtót vagy a gyufát, a lángra koncentrálunk, félig lehunyt szemekkel hosszan beszívjuk az első slukkot − tömegbalesetet lehet előidézni ennyi motoszkálással.

Megátalkodott láncdohányosok átlag negyedóránként veszélyeztetik e műveletsor következtében a körülöttünk haladó autóstársakat. A figyelem elterelődésének szélsőséges, de nem példa nélkül álló esete, amikor a cigarettából kiverődött parázzsal küzdünk, nehogy kigyulladjon a padlószőnyeg, az ülés, esetleg mi magunk. Na, ebből nagyon komoly galiba lehet, akár azt is bemutathatjuk, hogyan lehet cigaretta és autó segítségével embert ölni.

segít, hogy leküzdje a stresszt

Hozzá kell tenni ugyanakkor azt is, hogy a cigaretta sok dohányosnak segít, hogy leküzdje a stresszt és összeszedettebben vezessen. A dohányzásnak ugyanis a hosszú távú súlyos egészségkárosító hatásai mellett rövid távú pozitív hatásai is vannak – különben miért gyújtana rá bárki is? Kísérletekkel bizonyították, hogy a nikotin bevitele elősegíti a koncentrálást, oldja a szorongást és javítja a kedélyállapotot, ami vezetés közben nem biztos, hogy hátrány.


Egy gerillavideó szerint a közlekedés sokkal több kárt okoz, mint a dohányzás

A mérleg azonban összességében alighanem negatív, amit az is igazol, hogy jó pár országban komolyan fontolgatják: be kellene tiltani a dohányzást a gépjárművekben. Ausztráliában és Kanada egyes tartományaiban elkészültek a törvényjavaslatok, már csak a honatyákon múlik, lesz-e tilalom. Nagy kérdés persze, hogyan lehet ellenőrizni egy ilyen rendelet betartását, és hogy van-e joga ilyen mélyen beavatkoznia az államnak polgárai magánszférájába. Ha vállalati a kocsi, az persze más szituáció: szép számmal vannak olyan cégek a világban, amelyek nem engedélyezik munkatársaiknak a füstölgést a vállalati autókban.

Ha rá akarunk gyújtani, álljunk meg egy parkolóban

Hogyan kerüljük el, hogy anyagi kárt és sérülést okozzunk másoknak az autóban való dohányzás következtében? Ennek csak egyetlen módja van. Ha rá akarunk gyújtani, álljunk meg egy parkolóban, autós pihenőben, bekötőúton − valahol, ahol nem zavarjuk a forgalmat, és a forgalom sem zavar bennünket. Ha már mindenképpen muszáj, ott gyújtsunk rá, lehetőleg a szabad levegőn, és ne az autóban. Közben esetleg kicsit tornázhatunk is... Na jó, vicceltem.

2. A dohányzó autós, mint kulturálatlan egyén

Ez a pont nem csak a dohányzásról szól, inkább az általános kulturálatlanságról. Aki a cigarettacsikket kihajítja az autójából, kidobál mást is: papír zsebkendőt, csokipapírt, rágógumit, pillepalackot, bármit, ami a keze ügyébe esik, és úgy gondolja, felesleges. Ebben a siralmas, nyugat-balkáni szemetelésben a csikk még a kevésbé ártalmas tárgyak egyike, hacsak nem gyújtjuk fel vele az árokpartot vagy az út menti erdőt. A dohány is, a papír is gyorsan elmorzsolódik, szétázik, míg egy pillepalack, egy nejlonzacskó hosszú évek alatt sem bomlik le.

Hajigálnak Trabantból, pöccintenek Mercedesből

Szíves-örömest kijelenteném, hogy ez a csikk- és szeméthajigálás csak egy törpe kisebbség rossz szokása, de tapasztalataim szerint sajnos részt vesz benne nagyon sok derék autótulajdonos, akik, amikor nem dobálóznak éppen, biztosan nagyon rendes családapák, jó szakemberek és aktív választópolgárok. Egy felmérés szerint a dohányzó magyar autósok negyede nyíltan bevallja, hogy kidobja a csikket az autóból. Na ja, további hetvenöt százalék meg nem vallja be, csak dobál. Hajigálnak Trabantból, pöccintenek Mercedesből, dobálnak az orvosi ügyelet Nivájából és az Orbáncfű Patika Pajerójából. De mit is várhatunk egy olyan néptől, amelynek számos tagja képes az otthoni szemetet gondosan, szakszerűen fekete nejlonzsákokba gyűjteni, és ahelyett, hogy a kukába dobná, megautóztatni, és belevágni az árokba valahol? A csikkdobálás undorító szokás, de csak része egy nagyobb problémának.

Hogyan kerülhetjük el, hogy szemetelő tahónak nézzenek bennünket? Na, ez tényleg egyszerű: ne szemeteljünk! A csikkeket a hamutartóban gyűjtsük, amit a megfelelő helyen ürítünk. Számos autótípusban már nem alapfelszereltség, hanem az opciós listán található a hamutartó. Ha dohányosok vagyunk, rendeljük meg. Ha van pénz cigire mindennap, ötévente egyszer lehet hamutartóra is.

3. A dohányzó autós, mint egészségre ártalmas lény

A dohányzás kockázatos tevékenység, és ma már közmegegyezés van idehaza is, hogy a dohányosnak nincs joga arra, hogy másokat is kitegyen ennek a kockázatnak. Egyszerűbben: nem gyújtunk rá olyan emberek jelenlétében, akik maguk nem dohányoznak, és semmiképpen nem cigarettázunk gyerekek társaságában. Ugyancsak sok kísérelttel igazolt tény, hogy a passzív dohányzás, vagyis mások cigarettafüstjének a belégzése majdnem olyan veszélyes, mintha az ennek kitett személy maga is cigarettázna.


Floridai társadalmi célú hirdetés az autóban való dohányzás ellen

Az autó szűk légterében ez a hatás felerősödik, így a belőle fakadó kockázat is megnő. Ha igazán szeretjük családtagjainkat, gyerekeinket, ismerőseinket, ha komolyan gondoljuk, hogy mindent megteszünk az egészségükért, a komfortérzetükért, akkor nem tesszük ki őket ilyen veszélynek. Ez annyira magától értetődő, hogy nem is ragozom tovább. Önök viszont megtehetik ezen a blogposzton .

A Magyar Autóklub kezdeményezésére indult közvélemény-kutatás eredményei szerint a megkérdezett dohányos autósok 47 százaléka gyújt cigarettára vezetés közben. A férfiak 55 százaléka, a nők 29 százaléka állította ezt magáról. A napi harminc szálnál többet szívó dohányosok 78 százaléka cigarettázik vezetés közben. Ők azzal magyarázták ezt, hogy nem bírják ki cigaretta nélkül a hosszabb utakat. Azok a dohányosok, akik nem gyújtanak rá, többek között azzal indokolták önmegtartóztatásukat, hogy nem szeretnének balesetet okozni, hogy nem akarnak mások jelenlétében dohányozni, illetve, hogy vigyáznak az autójukra, mert füstösen nehezebb jó áron értékesíteni.