Pénzért bármit

2007.04.18. 07:25

S. úr bemegy a kereskedésbe, nem sokkal később egy 500 lóerős sportkocsival gurul ki. Senki sem kérdezte meg, tud-e vezetni, van-e tapasztalata. Elvették a pénzét, és isten vele. Szüksége lesz az áldásra, ha életben akar maradni.

Pistike okos kölyök, jó matekból. Több tanulmányi versenyt is nyert, egy ideje mégis elhanyagolja az iskolát. A zsebpénzéből félretett egy húszast, nyitott egy bankszámlát, majd a pénzt felrakta egy internetes pókeroldalra. Hamar átlátta az egyszerű kártyajáték logikáját, és elkezdett nyerni. Előbb csak keveset, de fél év elteltével már nagy téteken játszott, így mire betöltötte 17. életévét, szülei hosszú éveken át kuporgatott pénzének sokszázszorosát kereste meg szerencsejátékkal.

Pityu, ahogy életkora engedte, lerakta a jogosítványt, megrendelte az F430-as Ferrarit , de addig is, amíg megérkezik, vett egy Z4 M Coupét, hogy azon majd megtanul. Az első útjára Laci barátja is elkísérte. Mindketten meghaltak. Csakúgy, mint az a család, amelyik a szembesávban jött gyanútlanul egy kis Swifttel, amit a nagy sebességgel sodródó BMW porrá zúzott.

A fenti példa extrém, de nem kell 17 éves gyereknek lenni ahhoz, hogy valaki ne tudjon uralni egy 3-4-500 lóerős sportkocsit. Úgy is fogalmazhatnék: az úrvezetők 3%-a, vagy talán még kevesebb képes rá, hogy biztonságosan vezessen durva sportautókat, ami nem is csoda: ha valaki valamit nem tanul meg, honnan is tudná. Senkit sem köteleznek rá, hogy fejlessze a vezetési tudását, meg aztán lehetőség sem sok van.

A jogosítvány megszerzéséhez nem vezetni kell tudni, hanem a kreszt kell ismerni, és tisztában kell lenni az autó működésének alapvetéseivel. Ha a forgalmi vizsgán szépen lassan végigcsordogálunk a városon, mindenkit udvariasan elengedünk és megadjuk a jobbkézszabályt, megkapjuk a jogosítványt. Ha ez megvan, bármilyen, igen, bármilyen autót vezethetünk anélkül, hogy akár egyszer is kipróbáltuk volna, milyen vizes, esetleg jeges útfelületen menni, milyen az, amikor az autó megcsúszik, kisodródik, ne adj' isten megpördül.

Gyenge autóval is kerülhetünk bajba

Erős autót meg kell tanulni vezetni. Az extrém szituációkat meg kell tanulni kezelni. Gyakorlás és tapasztalat nélkül senkinek sem megy. Hiába vezetett valaki sokszázezer kilométert egyetlen baleset nélkül, hiába hiszi magát valaki az utak királyának, mert alázza a többieket, az nem ugyanolyan, mint amikor oktató magyaráz és a versenypálya vagy tanpálya biztonságos aszfaltján a végsőkig, sőt még annál is tovább feszíthetjük a húrt.

Gyenge autóval is kerülhetünk bajba, de mérsékelt motorerő és elsőkerék-hajtás mellett ennek lényegesen kisebb az esélye. Ezen a ponton felmerül egy fontos kérdés: miért vezethet akárki akármilyen autót és válhat potenciális gyilkossá, csak mert van rá pénze? Akkor is, ha tökéletesen tapasztalatlan, ha tojáshéj van a fenekén, vagy csak egyszerűen antitalentum.

A motorjogsival kapcsolatban hoztak egy-két nevetséges szigorítást, a lényege, hogy tapasztalatlan fiatalok nem ülhetnek fel akármire, de 21 éves kortól szabad a pálya. Az egésznek nincs sok értelme, az lenne a jó, ha a felnőttek is csak kellő tapasztalat megszerzése után ülhetnének nagy motorra. De legalább a jó szándék megvolt, legalább a fiatalokat megpróbálták óvni, ha mégoly esetlenül is.

egy okos jogszabály lehetővé tenné, hogy többféle úrvezetőt különböztessünk meg

Autónál ennyi sincs. Be kell tölteni a tizenhetet, meg kell szerezni a "B" kategóriás jogosítványt, amiből csak egyféle van, aztán szabad a pálya. Vezethetünk Impreza WRX STi-t, Lancer Evo-t, 911-es Porschét vagy bármi mást, amit kellő tapasztalat híján nyilvánvalóan képtelenek vagyunk uralni. Én semmi jónak nem vagyok az elrontója, és tudom, hogy autóval gyorsan menni nagyon jó érzés, jó autóval gyorsan menni még annál is jobb, mégis úgy gondolom, valahogy szabályozni kéne az ámokfutást.

Nem egy olyan barátom van, aki sokáig csillogó szemekkel nézegetett valami sportkocsit, évekig spórolt, hogy megvegye, majd két héten belül csúnyán összetörte. Standard történet, biztosan Ön is sok ilyet hallott már. Annyit, hogy egy ilyen sztori igazából már nem is izgat fel senkit. Az ember csak megvonja a vállát, az élet meg megy tovább. Pedig ha egy okos jogszabály lehetővé tenné, hogy többféle úrvezetőt különböztessünk meg, csökkenteni lehetne a hasonló kellemetlen eseteket. Ha kezdő vezető nem vezethetne 100-120 lóerősnél erősebb autót legalább egy évig, az autónak, sofőrnek, békés gyalogosnak egyaránt jobb, de főleg biztonságosabb lenne.

Most biztosan többen felszisszentek, micsoda egy ökör vagyok, és a teljesítmény magában nem sokat árul el az autó menettulajdonságairól. Egy 115 lovas Caterham hat másodperc alatt van százon, és boldogan gyilkolná meg a gyanútlan úrvezetőket, akik nem félnek 115 lótól. Az igazság azonban az, hogy az ilyen extrém kivételektől eltekintve utcai autóink elég jól kategorizálhatóak, és 99 százalékuk ilyen teljesítmény mellett nem képes hajmeresztő mutatványokra.

Tudom, első hallásra extrémnek hangzik, megint el kell b@szni egy csomó időt,

120 lóerőtől már kötelező továbbképzést javasolnék. Ezt úgy képzelem, hogy az úrvezetőket valami viszonylag gyors autóba ültetik - egy Ford Fiesta ST, vagy bármi más hasonló tökéletesen megfelelne erre a célra - kiviszik őket egy versenypályára vagy egy tanpályára, ahol egy-két nap alatt tapasztalt sofőrök irányításával megtanulhatják, hogyan ne törjék össze magukat nagy tempónál. Mehetnének gyorsan, csúszkálhatnának, sőt kötelező lenne csúszkálniuk, hogy kiderüljön, a csúszást is lehet kontrollálni, sőt azután is van élet.

Tudom, első hallásra extrémnek hangzik, megint el kell b@szni egy csomó időt, megint ki kell dobni egy csomó pénzt az ablakon tök feleslegesen - gondolhatják. Pedig nem így van. Versenypályán vezetni jó, vezetni tanulni jó, pláne, ha valakit még érdekel is a dolog. Másrészről a tanfolyamra elköltött pénz hamar megtérül, hiszen utána jóval kisebb az esély rá, hogy a kiokosított úrvezető összetöri az autóját. Harmadrészt a családunk és a környezetünk is nagyobb biztonságban lenne.

300 lóerőig kapnák meg a minősítést, majd újabb egy év elteltével mehetnének úrvezető négyre

Ez lenne tehát az úrvezető kettes minősítés. Csak akkor mehetnénk a tanfolyamra, ha már több mint egy éve van úrvezető egyes minősítésünk. A vizsga után már 200 lóerőig bármilyen autót vezethetnénk. Az úrvezető hármasra újabb egy évet kéne várni, hogy egy kicsit benőjön az emberek feje lágya, meg hozzászokjanak a sebességhez. Itt már 300 lóerőig kapnák meg a minősítést, majd újabb egy év elteltével mehetnének úrvezető négyre, hogy végre tényleg megvehessék álmaink Ferrariját, Lamborghiniét, és uralni is tudják, és tényleg ne jelentsenek közveszélyt.

Többsávos jogsi

Sajnos elég nyilvánvaló, hogy ilyen rendszert a közeljövőben nem fognak bevezetni. Egyrészt senki sem foglalkozik a kérdéssel, másrészt nem hiszem, hogy bárkinek is megérné fenntartani egy olyan iskolát, ahol egy-két Ferrari várja, hogy évente hárman beleüljenek két napra, úgyhogy mehetnének a lelkes úrvezetők külföldre tanulni, ami már túlbonyolítaná az egészet. Harmadrészt az autógyáraknak sem érdekük, hogy csak tanult pilóták vezessék az autóikat, ellenkezőleg. Minél több fogy, minél több törik, annál jobb. Hogy a közúti balesetekben kik, hogyan, miért sérülnek meg, az nem a gyártók baja.

Egy ideális világban persze mindenki betartja a sebességkorlátozásokat, és extrém helyzetekbe csak nyílt napon, versenypályán kerül az ember. Vagy télen, ha ráfut egy jégfoltra, akkor meg már úgyis mindegy, de nálunk ilyen világegy hamar nem lesz. Meg többsávos jogsi sem lesz. Pedig jobb lenne. Mindenkinek. Annak is, aki nem töri rommá magát, meg annak is, akit nem ütnek el.