A projekt az IHM támogatásával jöhetett létre. Írjon ítéletet! Írtam, de hogyan szerkeszthetem?

Ha az indapass elötti időkben írtam ÉS megadtam az email címet.

Az ítélet alján lévő mezőbe írja be azt az email címet, amivel egykor írta az ítéletet. Ekkor egy emailt kell kapjon a további teendőkkel.

Ha nem adtam meg emailt, vagy már nem tudom mit adtam meg, esetleg megszűnt az a cím.

Írjon a nepitelet@mail.totalcar.hu címre, ahova küldje el a probléma leírását illetve az ítélet linkjét.

Már indapassal írtam az ítéletet

Ekkor az ítélet alatt megjelenő sárga indapass boxon keresztül kell belépnie. Belépés után az ítélet alján lévő linkre kattintva szerkesztheti azt.

Autók » Volkswagen » Bogár (1949-2003)

Bogár 1300 

Az ítélet értékelése
4,5(2 db)

Mítoszromboló csótány

Szöveges ítélet

Írásommal lehet, hogy sokak lelkébe belegázolok, de higgyék el, hazugságot, túlzást nem tartalmaz. Ráadásul már emlékezetből teszem mindez, mert az ominózus jármű régen nincs meg, és ugyebár azt mondják, az emlékezet csak szépíti a dolgokat.

1995-ben vettem az autót, életem első jószága volt. Budai, bogaras, nepper gyerektől vettem, szerintem nagyon jól tudta, hogy mekkora rakás szart ad el nekem. Az adásvételnél adta a hozzánemértő, jámbor tulajt. Aztán azonnal kiderült, hogy az autó valójában a haver bátyjáé. 1969-es évjáratú, 1300-as típus volt, 40 lóerős, már a típusváltás utáni. Az első tulajdonosa azt hiszem, egy orvos volt, eredeti színe fehér. Én már úgy vettem, hogy eléggé vegyes alkatrészekkel volt felszerelve, de ez nem hiszem, hogy kirívó lenne, hiszen a használtautós honlapokon is elvétve találni akár egy-két típustiszta példányt. (Azért minden utálatom ellenére eléggé jól megismertem a típuscsaládot.)

A vétel után egy-két napon belül kiderült, hogy az akkumulátort csak az adásvételhez tuningolták fel, bemondta az unalmast. Kiderült, rossz az üzemanyagmérő, talán valami alkatrész hiányzott belőle, és kb. 1/3 tanknál mát teljesen üres. Toltam is párszor. Ja, a kilométeróra sem működött egy idő után, úgyhogy azt sem tudtam, mennyit mentem vele.

Átnézettem a karosszériáját körülbelül 10-15 lakatossal, alig akarták elvállalni. Az egyik csúcs „mesterember” úgy akarta kilakatolni, hogy még a sárhányókat sem akarta leszedni, hanem „csak úgy”. Végül találtam egy fiatal srácot, aki rém randa munkát végzett, de darabokra szedte. Viszont elkövetett egy óriási bűnt, összehegesztette az alvázat a kasznival. Ettől függetlenül az autó jobb hátsó része továbbra is hajlamos volt a beázásra, egyszerűen nem tudom, miért. A kasznizástól függetlenül a fűtés nulla maradt. (Holott általában a szétrohadt küszöbre vezetik vissza, bár itt lehet, hogy a fűtődob volt a ludas.)
Az autót a tulajdon rokonom fényezte le, hasonlóan minőségi munkát végezve, mint a kasznis. Az autón kb. volt 5 kiló gitt, és még így is ocsmány maradt. (Emlékszem, valamikor később az is kiderült, hogy egyszer karambolos lehetett.)
Összességében elmondható, hogy rettenetesen szét volt rohadva, és hiába a lakatosmunka, a rohadásra való hajlam megmaradt. Talán csak egy teljes homokfúvás, galvanizálás lett volna képes ezt megállítani.

Műszaki szempontból teljesen megbízhatatlan volt és maradt. Az első híd szétrohadt, kihegesztették, de nem tudom, hogyan kapta meg a műszakit. A hátsó fékcső egy alkalommal váratlanul eltört, alig tudtam megállni. A kézifék bovdenje mindig lecsúszott a karról, minden kioldás után vissza kellett rá ügyeskedni. A futóműve iszonyatosan labilis volt, ez a konstrukciójából adódott. Egy alkalommal egy közepesen veszélyes, és magyaros módon kifelé (!), tehát centrifugálisan dőlő S-kanyarban megpördültem, és csak a Jóisten vigyázhatott rám, hogy nem találtam telibe a rétre farral(!) beszántva egy útszéli villanyoszlopot.

A motor hangja egyedi volt. Az enyém nem kuruttyolt, minő véletlen, hanem dübörgött. Elég volt egy gázfröccs a régi piacon, hogy az öregasszonyok befürgüljenek, és ugráljanak szerteszéjjel. Tulajdonképpen hol indult, de inkább hol nem. Valami gond volt az AC pumpával is, mert a huzamosabb állásokat nem szerette, és igen nehezen szívta fel magát. A karburátort is ki kellett cserélni, de úgy emlékszem, nem sokkal lett jobb. Az olajat ette és folyatta. 100 kilométeren kb. 10-11 liter benzin és 1-1,5 liter olaj. Ki volt kopva a főtengely, és a tömítőgyűrűt is cserélni kellett. (A gyári tömítő persze megfizethetetlen volt, maradt a FIAT majdnem azonos darabja.) Előfordult, hogy nem indult mind a 4 henger, volt hogy 3, de volt olyan is, hogy csak 2 cili.
Az autó halálát egyébként az okozta, hogy a rossz AC, amelyik nyomta az olajtérbe a benzint, és az olajfolyás, amely által csökkent az olaj, de a bejutó benzin okán gyakorlatilag nem tűnt végzetesnek, felhígult a kenés. (Tehát a végén szinte csak benzin volt olaj helyett.) És itt volt gammeóver.

A csomagtartózár nagyon nehezen működött, gyakran kellett vele játszani, hogy a helyére kattanjon. A nyitókar a kesztűtartóban volt. Motorháztető zárszerkezetem ellenben nem volt (csak a ház és a nyelv), így a háztömb előtt mindig eljátszottam, hogy kulccsal nyitom ki. Az ablakmosó (pótkerékről, sűrített levegővel vezérelt) nem működött. Az ablaktörlő alig működött, a csonkok szét voltak rohadva, még kiszedni sem lehetett őket a helyükről. Fűtés ugyebár nem volt. A műszerfalban lévő egy szál hangszóró hiányzott, így azon a résen is a menetszél vágott be elölről. A kesztyűtartó zárja egyszer csak eltört, és valami horror áron akartak adni még a bontóban is. A külső tükör forgópántja egyszer szintén feladta harcot, és leesett. Az ajtótömítések szétrohadtak, és nem volt akkori áron kéthavi átlagfizetésem, hogy hozassak egyet a németektől. Az anyósülés pántja, ugye kétajtós, ülést előrehajtva lehet hátra beszállni, eltört. Az akkumulátor a hátsó ülés alatt van, valahogy hozzáérhetett az üléslap rugója az akku sarujához, mert a nagyfeszültség úgy áthúzott, hogy megolvadt a fém. Én csak a pukkanásra és a bűzre figyeltem. Onnantól kedve megemeltem az üléslapot, nehogy kigyulladjon z autó, persze igen hülyén nézett ki féloldalasan emelkedett lappal. A beltere teljesen kopottas volt, az összes ülés kárpitja lyukas volt. A tetőkárpit kicsit sérült, levált, megsárgult. Megérdeklődtem, mennyiért húznák újra, hát, felháborító volt.

Általában véve elmondható, egy bogarast komplett hülyének néz mindenki, az összes szerelőtől a boltoson át a bontósig. Egyetlen elfogadható boltot találtam, Budapesten a Bakács téren volt egy srác, akkor még a lakásában árulta a cuccokat, bár javarésze nem német, hanem latin-amerikai volt. Egyébként az összes boltosról, bontósról, szerelőről, csak a lehető legrosszabbat tudom mondani a környékünkön és Budapesten. Egy „csodaszerelő” nevére emlékszem, Talabér nevezetű, nos, mindenki fusson, ha meghallja. (Nem csak hogy baromira átvertnek és a hozzá nem értést megtapasztaltnak éreztem magamat nála, de a fia még az egyik lámpámat is volt szíves eltörni, és nem is volt hajlandó megtéríteni.)

Ekkor tanultam meg: nem az a lényeg, milyen típust vesz az ember, hanem hogy ki volt a gazdája előtte. És még valami: a bogár nem a szegény ember autója, mondhat bárki bármit. Úgy gondolom továbbá, hogy nagyon hamis mítosz, a „megbízható” bogár. Lehet, hogy a korának keleti autóival összevetve megbízhatóbb volt egy fokkal, de ez nem mérhető a valódi megbízhatósághoz. Egyébként pedig pontosan ez a hamis mítosz idézhette elő azt, hogy az emberek azt gondolták, ezt az autót nem kell gondozni. Ez azonban ostobaság. Minden autót karban kell tartani, pláne annak a korszaknak az autóira nem lehet megfelelő, a „csak lecserélem az olajat” hozzáállás. Bár szerintem az is gond, hogy még olajat sem cseréltek sokszor az emberek.

Összességében véve nekem ez volt a tanulópénz. Nem mondhatom, hogy nem bántam meg, mert nagyon megbántam, és nagyon szeretném, ha soha nem lett volna ehhez a „faceshill”-hez szerencsém. Nagyon megismertem a típus, főként elméletben és részint gyakorlatban, de senkink nem merném igaz lélekkel ajánlani, még akkor sem, ha egy igazán szép (és típustiszta) példányt mutatnának. Talán nem véletlen, hogy a környékünkön az összes fanatikus bogaras rajongása néhány év alatt kihunyt, mindenki megvált az autójától.

Azt hiszem, talán nem is ebbe a típusba szeretnek bele az emberek, hanem a korszakba, a nálunk mítikus német technikába. Ennek pedig itt szinte az egyetlen képviselője a bogár, hiszen azért nagyítóval kellett keresni a korabeli BMW, Steyr, NSU autókat.

Hibalista

- Egyszerűen minden, nem is akarom újra felsorolni.

Ide hordtam szervizbe

Tatabányán és környékén mindenkihez, aki szóba áll a típussal.

Értékelése: 1

Képek az autómról

Fenntartási költség (1) Évjárat 1969
Kényelem (2) Használati időtartam 5 év
Teljesítmény (2) Km vásárláskor 0
Megbízhatóság (1) Vezetett km 0
Szerviztapasztalat (1) Átlagfogyasztás 12 l
Előző autója? Következő autója?
Ennyire szerette (1) Megérte a pénzét? nem
Verdikt (1.2/10)  
 
Ítélet értékeléséhez be kell jelentkezned.
 

Volkswagen Bogár 1949

További ítéletek (77 db)

Szűkítés: jól megírt| képes| hosszú
Cím / Modell Időpont Hossz Km Ítélet Ért.

Népítélet-kereső Népítélet-kereső

  • Fenntartási költség
  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Ennyire szerette
  • - Évjárat (mettől meddig)