Négyesi Pál: Az Audi magyarországi története 1914-től (4. rész, sport)

2009.07.31. 13:22
0 hozzászólás

Budapest Grand Prix, 1936

Az Auto Union hazai történetének egyik fontos mozzanata az Auto Union „Ezüst Nyíl” becenévre hallgató nagyszerű versenyautóinak budapesti szereplése, amelyre 1936. júniusában került sor. A mai Forma-1 versenyek elődjének tekinthető Grand Prix széria eredete még a XX. század elejére nyúlik vissza: 1906-ban a Francia Automobil Klub meghirdette az első Nemzetközi Nagydíj-versenyt, amelyet a magyar származású Szisz Ferenc nyert meg.

A '30-as évek második felében a Grand Prix versenyeket a két német gigász, az Auto Union és a Mercedes-Benz, illetve az olasz Alfa Romeo csatája jellemezte.

A hazai nézők is ízelítőt kaptak e nagyszerű párviadalból: 1936. június 21-én Budapesten, a Népligetben rendezték meg az első Budapest Nagydíjat, amelyen a nemzetközi autósport sztárjai mellett egy kiváló magyar sportember, Hartmann László is rajthoz állt.

A nagy erőpróbán a következő világhírű autógyárak az alábbi versenyzőkkel álltak starthoz:
- Alfa Romeo: Nuvolari, Mario Tadini
- Mercedes-Benz: Rudolf Caracciola, Louis Chiron, Manfred von  Brauchitsch
- Auto Union: Bernd Rosemeyer, Hans Stuck, Ernst von Delius, Achille Varzi
– Cégtől független: Hartmann László (Maserati)
– Austin Dobson, Alfa Romeo
– Charlie Martin, Alfa-Romeo

A korabeli napilapok részletesen foglalkoztak a futammal:
„A Királyi Magyar Automobbil Club leckét adott Budapestnek, miképpen kell rendezni egy ilyen tömegeseményt. A szakértők még nem tudtak megegyezni, hogy  60 vagy 100,000 ember árasztotta el vasárnap a Népligetet, annyi bizonyos, hogy óriási tömeg gyűlt össze.
Az első Magyar GP rendezéséből a katonaság is kivette részét. A népligeti utak fölé és a pálya környékén több hidat épített könnyen szétszedhető gerendahidakat, amelyek nemcsak jók, biztonságosak, hanem szépek is voltak. Maga a versenypálya impozáns, a megafonok jól működtek.(...)

A főtribünre már délelőtt tíz óra közül egymásután érkezek a notabilitások, negyedtizenegy óra tájban érkezett Colonna herceg, majd féltizenegy előtt néhány perccel Horthy kormányzó

Ekkor felhangzott a Himnusz, egy kis piros versenyautó körülszáguldott a pályán megnézni, hogy minden rendben van-e és már tolták is a versenyautókat a starthelyre. A nagytribün előtt a fekete sima pályára hófehér kockákat meszeltek, minden kockába egy gépet toltak. A versenyzők utánuk sétáltak, beleültek. Pont fél tizenegykor start!

A start után való helyezkedés szinte döntő volt, mert az aránylag keskeny és kanyarokban oly nagyon is bővelkedő népligeti pályán csak igen nagy kockázat árán volt lehetséges az előzés.

Az első sorban Rosemeyer-Stuck pár, majd Nuvolari-Brauchitsch, azután Caracciola és a többiek.

Az első körben Rosemeyer átveszi a vezetést, közvetlenül utána Brauchitsch, Caracciola és Nuvolari vágtat, kissé leszakadva Stuck, Chiron, Varzi és Tadini követik őket.

Az aszfalt csurog a melegtől, a fű gőzölög, a nők homloka gyöngyözik, már rég lemondtak a reményről, hogy az üzemet, az arcukat állandóan rendbentartsák. Népliget. Hosszú egyenes út, a közepetáján tribünök, kétoldalt kisebb emelvények, az út fölött hidak. Műszerek számtáblák, telefonok, írógépek, stopperórák, parfümillat és benzinbűz, ingujjban emberek. Mindenki az utat figyeli. Az út mindkét vége kanyarba torkollik. Mindenki a felső kanyar felé fordul, merev nyakkal, kissé tátott szájjal. Távoli bömbölés. Olyan hangok, mintha tömeggyilkos szabadult volna be egy állatkertbe és most válogatott kínzásokkal gyötörné az elefántokat, oroszlánokat, krokodilokat. Pokoli, hisztérikus sikoltozás, mély panaszkodó, vádoló hörgés, hirtelen feljajdulás. Most! A kanyarban felvillan egy ezüst golyó. Szaggatott mozdulat, belehelyezkedik az egyenesbe és villámgyorsan végigvágtat rajta. Az arcok követik kanyartól, kanyarig. Az emberi szem - gyatra műszer - csak ennyit tud észlelni: közeledik egy hosszúkás ezüsthenger, amelynek négy hatalmas fekete kereke van.”

A helyzet a 12. körig csak annyiban változik, hogy a mezőny a fenti sorrendben kissé széthúzódik. Az éllovas Rosemeyer és a negyedik helyen fekvő Nuvolari között 40 másodperc a különbség.

A 26. körben Nuvolari annyira erősített, hogy csak 10 másodperccel van lemaradva Rosemeyer és Caracciola mögött, sőt később  Brauchitschot és a kiállani készülő Caracciolát is leelőzi”

„Az iram öldöklő. A gépek bömbölve, sikoltva ágyugolyókként villanak végig a pályán és csak az egyenesben történnek manőverek, kísérletek az előzésre. Bizonyos megállapított jelek vannak. Ha az egyik versenyző beletörődött abba, hogy előzzék, akkor int a kezével. Néha nem törődött bele, és ilyenkor a pálya közepén marad. Most két eset van: az ellenfél vagy megkockáztatja a halálos karambolt vagy nem. Rendszerint megkockáztatja és ilyenkor kigurik, az elöl haladó gép és a pálya széle közötti kis helyen sűvitvégig. A nők ilyenkor eltakarják az arcukat, mert már látják maguk előtt a két autó összerobbanását, a levegőben repülő testrészeket. De ez alkalommal nem történt szerencsétlenség.”

A 29. körben Caracciola kiáll, Nuvolari pedig a 34. körben megelőzi Rosemeyert egy kanyarban.

Az utolsó tíz körben Nuvolari már verhetetlen. Közben a 48. körben  Brauchitsch is kiáll és 50 kör után lecsap a célbíró fekete-fehér kockás zászlója: Nuvolari (Alfa Romeo) a győztes.

Időeredmények:
1, Nuvolari, Alfa Romeo, 2 óra 14 perc, 03:46 mp
2, Bernd Rosemeyer, Auto Union: 20 óra, 14 perc, 17:69 mp.
3, Achille Varzi, Auto Union”
A Népligetet egészen a hatvanas évekig használták versenyzésre, az egykori pálya ma is megtalálható.