Örök kérdés: Merci vagy BMW?

2011.10.27. 14:22

Nem vagyok orákulum, nem ismerek minden autót, a véleményem szubjektív, személyes tapasztalataim, érzelmeim alapján alakul ki. Rossznak mondott autóból is van jó, jónak tartottból is akad elhanyagolt vacak. Csak egy nepper vagyok, nem próféta, én is tévedhetek.

Kedves Nepperűző!

Autóvásárlás előtt állok, a célkeresztben a kilencvenes évek legelején gyártott (szerintem) utolsó klasszikusok. 5-700 000 Ft között keresek.
Nem befektetésnek vagy célzottan young timerezésre keresek autót, hanem napi 50-60 km-es ingázásra.
A dízel autókkal nincs tapasztalatom, csak előítéletem, így inkább benzin-gázos járművek jöhetnek szóba.
Melyik lehet a jobb választás: Mercedes 200E vagy BMW 520i?

Válaszát előre is köszönöm,
Zoltán

Kedves Zoltán,

Érdekes, hogy két ennyire eltérő karakterű típust szemelt ki. Bár ugyanabból a korszakból származnak és paramétereik is hasonlóak, a nyolcvanas évek közepén, amikor tervezték őket, még jóval nagyobb különbség volt a két gyártó filozófiája között, mint ma. Az évtizedes sztereotípiák az E34-es BMW-kre és a W124-es Mercikre részben még érvényesek, talán ennek is köszönhető a két tábor között feszülő ellentét. Ön gondolom, a megbízhatóság és a tartósság reményében pécézte ki őket.

Újonnan mindkét autó valóban kimagasló minőséget képviselt: túlzás nélkül kijelenthetjük, szinte mindent tudtak, amit egy mai átlagautóban szeretünk, sok tekintetben még sokkal többet is. De amilyen bitang jó autók voltak fiatalon, sajnos olyan csúnyán is öregszenek – ha még nem olvasta Csikós Zsolt überlimuzinos cikkét, ajánlom figyelmébe.

Alapmodelleknél – amilyeneket ön is jó érzékkel kinézett – szerencsére annyira nem rossz a helyzet. Egy M5-öshöz képest az 520i motortere majdhogynem zsigulis, a 200E sem csak egy karakterben különbözik az 500E-től. Ebben a korosztályban, bármilyen furcsán is hangzik, mindig azt szoktam ajánlani, minél egyszerűbb kivitelű legyen az autó.

Nehéz ugyan ellenállni az izgalmas extráknak, de sajnos rendszerint pont ezek mennek tönkre: igaz, a digitklíma jól néz ki a hirdetésben, de ha elhagyja magát egy-két érzékelő és nem működik a fűtés, lehet, többre értékeli az ember a tekerőgombos megoldást. A széles alufelni is feldobja a megjelenést, viszont meggyorsíthatja a futómű legatyásodását. Vagyis ha nem hobbiautót keres, jól teszi, ha a fapadosok között néz szét, bármelyik típust is választja.

Talán a legfontosabb érv az egyszerűbb felszereltség és főleg a gyengébb motorok mellett, hogy a gondosabb, nyugodtabb autósok szokták vásárolni ezeket. Sokkal gyakoribb a megkímélt, valóban keveset futott 520i, mint mondjuk egy hasonló 535i – talán nem kell nagyon magyarázni, miért. De essen végre szó a két típusról is.


Az E34-es BMW-k között az 520i okos választás. Mind a régebbi M20-as, 129 lóerős motorral, mind a gyakoribb, 150 lóerős, 24 szelepes hathengeressel jól mozog az 5-ös, nem olyan erőtlen, mint elsőre gondolnánk. Ha nem csak városban használja, tíz liter alatti fogyasztást is el lehet érni vele. A régebbi motor alapvetően tartósabb és jóval olcsóbb a javítása, de mivel meglepően kevés van belőle a piacon, nem érdemes ehhez ragaszkodni.

A viszonylag masszív motor körül viszont elég hisztis autó az E34. Új korától fogva hajlamos volt átlagon felüli mennyiségű futóműelemet elfogyasztani, és ezt a rossz szokását pár százezer kilométer után is megtartja. Húszéves korára műanyag és gumi alkatrészei is szeretnek elöregedni, a hűtésrendszertől az apró csetreszekig lehet számítani rendszeresen elpattanó, repedező, fontosabb vagy lényegtelen alkatrészekre. A korrózió sem teljesen ismeretlen probléma nála, de inkább csak a sérült autóknál.


Ezért kizárólag olyan állapotú példányt mernék ajánlani, amely bizonyítottan keveset futott, szemmel láthatóan ápolt és korát meghazudtoló állapotban van. Léteznek ilyenek, csak ki kell várni a vételt. Közepesen lelakott, kétes előéletű gépeket viszont nem szabad megvenni azzal a szándékkal, hogy majd rendbe hozzuk – ez szinte biztos ráfizetéssel és jó eséllyel rövidebb-hosszabb szopórollerezéssel jár, az eredmény pedig több százezres ráköltés után sem éri el egy eleve megkímélt autó összeszedettségét.

A W124-es Mercedes alapvetően tartós konstrukció: a dízeleknél nemritkán hencegnek egymilliós futásteljesítménnyel, ami önmagában is tiszteletre méltó. Ha jó példányt fog ki belőle, könnyen lehet, hogy problémamentes kilométerek tízezreit vásárolja meg vele. Viszont egy kis pechhel intergalaktikus lúzerszopásba is torkollhat a Merci-birtoklás, és ez nem feltétlenül látható előre.


Mindenkinek más tapasztalatai vannak – én kissé kiszámíthatatlannak tartom a W124-est. Egy látszatra egészen jól működő autó olyan súlyos hibákat rejthet, amiket százezrekből lehet csak kikúrálni, rosszabb esetben sosem lehet tőlük megszabadulni. A K-Jetronic például ennyi idősen valódi művészlelkű szerelőt igényel, ráadásul nem is szereti a gázosítást, de még mindig jobb, mint a korai karburátoros modellek.

A ritka 200E mellett érdemes egyébként megnézni a 230E-ket is: ezek teljesítménye inkább megfelel a mai követelményeknek, bár kábé egy literrel többet is fogyasztanak. Nagyobb választékból mégis könnyebb kihalászni egy használható darabot, mert erre ugyanaz érvényes, mint a BMW-re: csak egy kicsattanóan jó állapotú, kivételes példányt szabad megvenni.


Mielőtt végleges döntést hozna, azt javaslom, feltétlenül próbálja ki mindkét autót. Nem mindig az exceltábla határozza meg, mennyire boldog az együttélés egy-egy géppel. Az E34-esek népítéleteire jellemző, bármennyi bosszúságot is okozott a BMW, a tulaj imádta. Egyedüli kivételt a hírhedt tds-ek képeznek, arról feltűnően sok az elmarasztaló beszámoló. Ezek 7,9-re húzzák le a típus értékelését, ami még így sem rossz érték. A 124-eseknél a verdiktek átlaga még magasabb (8,2), de itt is akadnak olyan ítéletek, mint a Szargombóc csillaggal, ami kellő körültekintésre ad okot a vásárlásnál.

Nem butaság ennyi pénzből idősebb németet venni, de nagyon oda kell figyelni a vásárlásnál és meg kell találni a gombostűt a leharcolt gépek szénakazlában. Az olcsón kínált autók a legritkább esetekben számítanak valóban jó vételnek: általában az árskála közepén bujkálnak a gyöngyszemek.

Nehéz látatlanban megmondani a tutit, ha nincs két konkrét, párba állított autó, de ha igazán sok kilométert szeretne beletekerni, egy jó 124-es Mercivel valószínűleg jobban jár. Az olcsó alkatrészellátás és a masszív felépítés mindenképpen mellette szól, még ha ott is van a bizonytalansági tényező. A BMW-vel ezzel szemben egy jó eséllyel szervizigényesebb, cserébe egészen más vezetési élményt nyújtó autóra találhat.

Üdv:

Stump András