Nem vagyok orákulum, nem ismerek minden autót, a véleményem szubjektív, személyes tapasztalataim, érzelmeim alapján alakul ki. Rossznak mondott autóból is van jó, jónak tartottból is akad elhanyagolt vacak. Csak egy nepper vagyok, nem próféta, én is tévedhetek.
Tisztelt Nepperűző!
26 évesen elérkeztem oda, hogy megvegyem életem első saját autóját. Van elképzelésem arról, hogy mit szeretnék, de a segítőkész barátok tanácsainak köszönhetően teljes káosz alakult ki a fejemben. A rendelkezésre álló keret 800.000 FT + szervizelés és adminisztráció. Ausztriába járok túrázni, így havi átlag 2-3000 km-t mennék vele autópályán, lényeges, hogy keveset fogyasszon valamint hosszú távon is bírja a 130 km/h utazósebességet. Sok cuccal közlekedem, csak dízel kombi jöhet nálam szóba. Legalább 5-6 évig meg akarom tartani, de úgy érzem, hogy ebben az árkategóriában könnyen belenyúlhatok egy pénznyelő automatába.
F Astra ISUZU motorral, B Vectra 2.0 dízel, Ford Mondeo 1.8 dízel motorral, amit kinéztem magamnak, de mivel nincs rálátásom az autópiacra, így nyilván kiesik a látókörömből jó néhány típus, amivel esetleg jól járnék. Ön melyik típust ajánlaná?
Köszönöm a segítségét!
Üdv,
Zoltán
Kedves Zoltán!
Jól érzi, ez az ársáv valódi aknamező. Tíz-tizenöt év körüli dízeleket nézegetünk, kombisággal súlyosbítva. Vagyis minimum két-háromszázezret futott, nyilvánvalóan vagy leplezetten leharcolt autókra kell számítani. Mivel nem írta, hogy lennének kedvenc márkái, sőt, a felsorolt típusok között is komoly méretbeli különbség van, hallgasson a használtautó-vásárlás első aranyszabályára: állapotot veszünk.
Agyoncsépelt, de igaz. Ne foglalkozzon az évjárattal, egy tízéves autó sokkal rosszabb lehet, mint egy tizenöt éves. A kilométeróra állását is csak tájékoztató jelleggel nézegesse, egyrészt többször hazudik, mint igazat mond, másrészt ötvenezer kilométer alatt is meg lehet gyilkolni egy Suzukit, és TDCi Mondeóból is létezik ötszázezret futott, bontatlan blokkal. Nézze meg az autót, és ha van lehetősége rá, a tulajdonost is, majd döntsön az állapot alapján. Inkább vegyen egy ismert előéletű, egészséges F Astrát, mint egy lógó belű B Vectrát, jobban fog járni.
Ha nincs autós tapasztalata, feltétlenül vigyen magával valakit, akivel együtt nézik meg a kiszemelt gépet. Nyilván egy praktizáló szerelő tudja a legjobban felmérni a műszaki állapotot, de bárki, akiben megbízik, és érzelmileg elfogulatlan, más szemmel fogja látni az autót - mindig érdemes meghallgatni a kibicet, még ha nem is fogadunk szót neki.
Ebben a korosztályban típustól függően a korai közvetlen befecskendezéses és a késői örvénykamrás dízelek határmezsgyéjén bóklászunk. A VW-csoport például remek TDI motorokat gyártott már ekkor, a Peugeot-Citroën HDI-je szintén bizonyított már azóta, de ha megmakacsolja magát a modernebb technika, az sokba fájhat. Előbbinél például az adagolófedél, utóbbinál a porlasztók mennek tönkre ilyen korban viszonylag sűrűn - egyik sem javíthatatlan probléma, bontott alkatrész is akad, de mindig fáj, ha terven kívül kihúz az autó pár tízezrest a zsebből.
A másik választás a hagyományos, örvénykamrás technika, amit egyszerűbb, olcsóbb módszerekkel lehet javítani, ezeknél cserébe gyakoribbak a hengerfejhibák. Általában valamivel többet is esznek a fogyasztásbajnok korai közvetlen befecskendezéseseknél, de ez inkább csak fél-egy liter száz kilométerenként.
Ha konkrét típusokat nézünk, az említett F Astra józan, kiszámítható választás. Sem az Isuzu-féle motorral, sem az Opel saját dízelével nem szokott lenni gond, ezek még a régi vágású, kamrás dízelek. Olcsóbb alkatrészárakat nemigen fog találni más típusnál, legyen szó futóműről vagy karosszériáról. Viszont szeret rozsdásodni, látványos helyeken is, mint a hátsó sárvédőívek vagy az ajtók, és alulról is érdemes alaposan megnézni.
Ha nem igáslóként, hanem autóként nézzük, mai szemmel persze elég vacaknak tűnik az F Astra. Közepesen buta futóművével nem egy örömautó, belsejét sem fogjuk gyönyörrel simogatni naphosszat. De vérmérséklettől függően elmegy 5-6 liter között, és a szélzaj sem vészes benne, alapvetően nem rossz utazóautó, a leírt követelményeknek megfelel. Annyi pénzből, amennyit rászán, a legjobb példányok közül válogathat; ha valóban 5-6 évig megtartja, jól járhat egy megkímélt Astrával, még ha addigra gyakorlatilag nullára is csökken az értéke.
A B Vectrától személy szerint fáznék. Nincs jó híre a típusnak, és a kétliteres DTI motor is jóval nagyobb kockázatot jelent, mint a régi kamrás dízelek. Valamivel persze jobban megy, fogyasztása pláne kellemes, csak ha beüt a krach, komoly érvágás lehet a javítása. Persze egy kategóriával nagyobb az Astránál, és autóként is valamivel többet nyújt. Sokan szeretik is a dízelt a Népítélet szerint, de a B Vectra elégedettség-indexe az opeles átlag alatt van. Ha Vectrát néz, legyen kicsit óvatosabb, ne legyintsen egy kicsit bizonytalan járású motorra, ügyeljen arra, hogy minden úgy működjön, ahogy működnie kell.
A Mondeo nekem szimpatikusabb, bár a temérdek legatyásodott ex-cégautó között valódi kihívás egészséges példányt találni. Az 1,8-as TD motor konzervatív technika, nem állítja megoldhatatlan feladat elé a szerelőket, rossz hírű közvetlen befecskendezéses utódaihoz képest örök életű. Ezzel sem fogja üldözni a szerpentinen a boyracereket, de mindenképpen ügyesebb a futóműve a korabeli Opelekénél, és talán a rozsda sem csámcsog rajta akkora kedvvel.
Ha már Ford, az Escort sem rossz választás, ár/érték arányban szinte verhetetlen. Az Escortok általában kevésbé nyúzottak nagyobb testvéreiknél, több belőlük a becsben tartott családi autó, és a kombi csomagtere kompakt létére hatalmas. Nehéz lesz elkölteni 800 ezret Escortra, vagyis bőven belefér a büdzsébe, de nem biztos, hogy rosszul jár vele.
Persze ha talál egy igazán jó Focust, azt se utasítsa vissza. Az elsőkbe még nem a problémásnak kikiáltott TDCi-motorokat szerelték, hanem a közvetlen befecskendezéses, de még adagolós TDDi-ket, amelyek tartósabbnak számítanak. Ez a motor valóban képes autópályán az ötliteres fogyasztásra, csak az autó körülötte jóval komplikáltabb, viszonylag sok elektronikát pakoltak bele. Az eddigiek közül viszont magasan kiemelkedik legendás futóművével, és ha meg tud barátkozni a kusza rajzolatú műszerfallal, az eddig felsoroltaknál klasszisokkal sportosabb, modernebb autót kap.
Bár nálunk többnyire reménytelenül túlárazottak a Volkswagenek, van egy tippem a konszerntől is. A B4 kódra hallgató, rém ronda Passat, a malacorrú 1993-1996 között gyártott fészliftje. Talán pont a pofája miatt nincs ára, pedig nagyon kiforrott technika. Az 1,9-es TDI csodákra képes benne, és az adagolófedéltől eltekintve elpusztíthatatlan. Ennél a motornál nem kell félni a három-négyszázezres futásoktól, ha nincs egyéb rendellenesség. Más tekintetben is rendkívül tartós gép - ha bevállalja a kinézetét, hálás autót vehet kis pénzből. Ezzel sem fogja véletlenül sem a hecc kedvéért az országutat választani az autópálya helyett, de a maga egyszerű módján nagyon is szerethető a Passat.
Másik vonalon mozog a 406-os Peugeot. Ha kipróbál egyet, azonnal érezni fogja. Ebben a franciában még megmaradt valami a régi iskolából - a 406-os kényeztet. Plüss ülései vitán felül első osztályúak, a futóműve komfortos hangolása ellenére ügyes, és az egész autó nagyon eltalált. Többféle dízel közül lehet válogatni benne, egyik sem beteg, és a fészlift utáni, hunyorító lámpás a származása ellenére viszonylag megbízható autónak számít.
A marginális jelenségeket kivéve ezzel nagyjából le is fedtük a spektrumot. Ha valami sportosat, modernt szeretne, nézzen körül a Focusok között, ha kényelemre vágyik, a Peugeot-val lesz boldog. A többi felsorolt típus a szürkébb jelenségek közé tartozik.
És még egy gondolat a végére, amiért a fanatikusok kaszát ragadnak majd: ne hagyja magát elcsábítani az olcsó BMW-k, Mercedesek, Audik által. Nem véletlenül kerülnek annyiba, amennyibe, ezek tudnak idővel igazi félkarú rablóvá válni.
Üdv:
Stump András
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
