Szidni nem ér

Sokan, sok helyen áradoztak már előttem az egyhatos dízelről, és eszem ágában sincs szembe menni velük. Szinte feleslegesen nyomatékos, könnyed, rettentően készséges motor – nevetséges fogyasztással. Én jó párszor sokat kértem tőle, meg aztán csücsültem dugóban órákat, és arányaiban jóval kevesebb időt töltöttem gázolaj-kímélő kilencvenes suhanással. Aztán mégis alig bírtam hat és félre feltornászni a fogyasztást. Szerintem óvatosabb vezetőnek az öt egész valahányas érték teljesen reális.

De azért vannak de-k. Mert a nyomatékleadás kissé csúcsos. 1500-as fordulat alatt van például egy ilyen szívleállásos pillanat, főleg akkor érzi az ember, amikor kettesben araszol a dugóban, meglódul a sor, és visszaváltás nélkül követni akarja a többieket. Nos, ilyenkor a motor tipikusan 1200 körül kavirnyákol, és amíg azt a döglött 300-nyi fordulatot le nem gyűri, egy ügyes autóstárs simán be tud csusszanni elénk. Utána aztán már nyargal a kicsi dízel, a hangja nem szép, kesernyés, de legalább nem erős, ezért nagy zaj nincs.

A jó tartományban használva azonban lehet néha hűházni, ez a motor ugyanis nagyon erős. És vele a Cee'd szuperül alkalmas kontinens-átszelésre is, a hatfokozatú váltó hatodikja ugyanis rettentő hosszú – 3000-es fordulaton már 156-tal autózunk, tiszta Alfa Romeo, muhaha. Maga a váltó pontos szerkezet, finoman működik, bár elég hosszan kell kaszálgatni vele. És az a súlytalanság, ahogy mozog, ugyanúgy a papírváltók körébe sorolja, mint például a múltkori Skoda Yetiét.

Meg aztán ebben az autóban már volt az újfajta, hegymeneti elindulást segítő fékasszisztens, meg a megcsúszáskor a kormányzást is a megfelelő (segítő) irányban felkeményítő menetstabilizáló (tényleg érezni), illetve az EX-felszereltségtől felfelé létező, ostorcsapáseffekt-csökkentő fejtámla is. Ne lovakat csapkodó csikósokra gondoljanak itt (hühh, sikerült elsőre leírnom a nevemet kisbetűvel, pedig közel negyven éve rögződnek a reflexek...), hanem arra, amikor az autónknak nekimennek, a testünk emiatt előrelendül, majd nagy erővel a háttámlának visszacsapódva a fejünk iszonyatosan nekivágódik a fejtámlának – nos, ez az új fejtámla előrelendül, és elébe megy a headbangelésnek. És négyküllős lett a kormány, ebben a drágább kivitelben, az alsó küllőjében például telefonműködtető gombokat hord.

Ami viszont a leginkább mutatja a koreai kocsik szinte hónapról-hónapra észrevehető fejlődését, az az úttartás. A lengéscsillapító nélküli, gumialkatrészekből készült futóművű Daewoo Racer és Kia Sephia alapján elképzelhetetlennek tűnt, hogy Dél-Koreából érkező autó valaha képes lesz nagy sebességnél, meg pláne rosszabb útfelületű szerpentin esetében rajta maradni az úton. Erre itt ez a Cee'd, amely koreaisága, kombisága, ára ellenére kiváló úttartású autó.

A facelift előtti verziónál még csak úgy tudta hozni a jó kanyarképességet, hogy kellemetlenül rugózott. Most puhítottak rajta valamelyest, mégis jó maradt, igazából mostanra lett kerek. Persze nem klasszis a futómű, sűrű úthibákon, nagy bordákon kellemetlen, dobogó hangok érkeznek a felfüggesztések felől, hátul ilyenkor kárpitzörgés is hallatszik, nem vészesen, de a fül azért regisztrálja.

Szétesésről azonban szó sincs, ha végigböngészik a Népítéletet, láthatják – a cég nem vaktában adta az egyedülálló, hétéves garanciát, hiszen a Cee'd tényleg erősen problémamentes autó. Látják, nem csak marketingfogás volt, pedig sokan mondták.

Közvetlenebb lett a kormány is, bár ez csak a pontosságát jellemzi, ám az elektromos szervo miatt még mindig elég szintetikus – értsd: a tekergetése nem nagy élmény, viszont precízen vezethető vele azt autó. Az egész Cee'd SW jól működik, semmiféle rosszat nem közvetít a vezető és az utasok felé, pontonként nagyon ügyes – de nem szórakoztató. Nagyjából ez össze is foglalja a frissített Cee'det – jóság a népnek, izgalmak nélkül.

Ja, és persze olcsón: az 1.6 CRDi kombi 4,1-től indul, ez a tesztautó is megállt ötmillió alatt, ráadásul most, a bevezetés időszakában egy százassal olcsóbban adják. Kell ennél jobb ajánlólevél?