Amikor ennyi helyet láttam utoljára egyben, annak nem volt kereke, és háznak hívták. És ha az hiszik, hogy a Škoda Superb csak négyzetméterekről és térköbméterekről szól, tévednek. Mert ez egy 1.8 TSI, DSG-váltóval. Ha valakinek mindez nem mond semmit, olvassa el a cikket. Ha igen, akkor is.
Kezdjük a legrosszabbal: a tesztelt Škoda valamivel többe kerül tízmillió forintnál. Pont.
Gondolom ezzel most egy csomóan kidőltek a számítógép mellől, s vissza se térnek, amíg a Superb el nem takarodik a Totalcar címlapjáról. Azoknak, akik mégis visszanyerték a lélegzetüket, a bizalmukat, és már stabilizálódott annyira a vérnyomásuk, hogy ezekben a válságos időkben is folytatni merik a cikk olvasását, kicsit kibontom a dolgot. De azért vegyenek nagy levegőt, ropogtassanak el egy Trazycort, mert újabb meglepő kijelentés következik.
Ez a Škoda baromian megéri a tízmillióját.
Jól vannak? Akkor folytassuk, elnézést az eddigiekért, ezzel túl is vagyunk a teszt nehezén, ígérem, mostantól már nem fog fájni. Leszúrok egy póznát a tájékozódáshoz, ide, az internetes mező kellős közepébe. A Škoda Superb Combi 1.8 TSI DSG az itt látható felszereltségben (motoros szövetülések, raktérelválasztó-rendszer, motoros csomagtérajtó, bőrkormány, navi, oldalsó rolók hátul, olcsóbbik fajta alufelni, metálfény, tíz hangszóró), ugye, kicsivel több mint tíz misibe kerül. Vegyünk fejben helyette Volkswagen Passat Variantot ugyanezzel a motorral, váltóval, pipáljuk ki sorra a felszereltségi listán a Skodában meglevő tételeket, és – hühh – tizenkét millánál járunk, holott az indulóárak között még csak félmillió volt a különbség.
És el lehet ezt játszani Forddal, Toyotával, Mazdával, Opellel is – Opellel inkább ne, mert az Insignia ennél azért jóval szűkebb – és hasonló eredményre jutunk. A Superb Combi egy igen kedvező árú autó, viszont az az autófajta eleve igen drága, amibe tartozik: a középkategóriás, minden jóval felszerelt kombikocsiké. Persze a mai alkulehetőségek mellett ezek elméleti számok csupán, de akkor is, ezek a mérvadók.
És tudják mit? A Passat kisebb is – kívülről, belülről, csomagtérileg egyaránt. És nem is néz ki jobban, sőt, unalmasabb. A Superb Combi egy markáns, ugyanakkor harmonikus autó. Mindenképpen azabb például a szedán Superbnél, aminek a formáját én ugyan szeretem, mert kretén és praktikus, de tudom, hogy a többség nem ért velem egyet, és valahol igazuk is van.
Krómdíszítéseivel, a „Gyilkos Kedvű Szájharmonikás”-ábrázatával, franciásan legördülő, elegáns fenekével a Superb Combi beérett. Ehhez már megy a sötétszürke zakó és a rózsaszín ing is. Egyre inkább azt érzem, hogy a Škoda kimászott a „felkapaszkodók Volkswagenje” kategóriából, és mostanra igazi VW-riválissá nőtte ki magát. Továbbmegyek: a Superb Combi ismeretében megértem az Opel-tervezőket, miért adtak bele apait-anyait a designba, átérzem a Ford gondjait, hogy hiába készítették el a flottaautók mércéjét – a Mondeót –, egy percre sem tudtak megpihenni a babérjaikon. Mert a Škoda Superb már nem az a kínai buta-Passat, ami korábban volt. Hanem egy sikeres individuum. Komolyan mondom, még azt is el tudom képzelni, hogy valaki ilyet vesz, ha megfárad attól, hogy Mercedesével, BMW-jével, Audijával állandóan irigykedés és rosszindulat veszi körül. És nem fogja magát érezhetően rosszabbul érezni benne.
Nem is a tér a legkirályabb benne, hanem a motor. Ja nem, a váltó. Á, mindegy, lapozzanak.
