Az őszinte, a trükkös és a káprázatos

Renault Fluence 1.6 – Skoda Octavia 1.2 TSI – Skoda Octavia 1.6 MPI (2010)

2010.06.07. 08:24 Módosítva: 2010.06.07. 10:22

Adatlap Renault Fluence Exception 1,6 - 2010

  • 1598 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 110 LE @ 6000 rpm
  • 151 Nm @ 4250 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    11.7 másodperc
  • Végsebesség:
    185 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.5 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    8.8 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    5.3 l/100km
  • 4 190 000 Ft

Adatlap Skoda Octavia 1.2 TSI Clever - 2010

  • 1197 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 105 LE @ 5000 rpm
  • 175 Nm @ 1500 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    10.8 másodperc
  • Végsebesség:
    192 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    5.7 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    7.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    4.9 l/100km
  • 4 393 500 Ft

Adatlap Skoda Octavia 1.6 Ambiente - 2004

  • 1595 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 102 LE @ 5600 rpm
  • 148 Nm @ 3800 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    12.3 másodperc
  • Végsebesség:
    190 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    7.2 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    9.8 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    5.7 l/100km
  • 4 691 750 Ft

Akkor menjünk. Először az 1,2-es, turbós, közvetlen benzinbefecskendezéses (TSI) Octaviát kaptam meg, aminek örültem, mert eddigi superbes, golfos, touranos, yetis élményeim alapján hellyel-közzel ki merem jelenteni, hogy ez az egész új TSI benzinmotor-széria igen jó. Mindegyik meglepően erős, jóval többet nyújt, mint amit vár tőle az ember, s módjával használva a fogyasztásuk is barátságos. Ám az ilyen motor rákfenéje a taposás – olyankor súlyosan elindul a fogyasztása. Ha megnézik a számokat: a városi adat ennél a motornál 7,0 l/100 km – nálam simán mutatott átlagban 9,8-at is a fedélzeti számítógép, amikor siettem. És nem voltam pofátlan, csak tempós. Ilyet a szívómotor nem tesz, az a hajtással arányosan, lineárisan éhesedik.

Valahogy az Octaviában nem jött be annyira ez a motor. Különösen erősnek sem éreztem, nyers, száraz hangja volt, és a TSI-k között először ennél éreztem turbólyukat. Nem nagyot, nem vészeset, épp csak annyit, hogy mindig viszkessen. Nem rossz ez a motor sem, pláne ahhoz képest, hogy mekkora, de azért nem voltam tőle elájulva.

Ráadásul ezen az 1,2-esen viszonylag peres gumik voltak, ezért durvább aszfalton nagyobb volt benne a gördülési zaj, olykor már kifejezetten zavaróan nagy, és kis huplikon zötyögött. Masszív autó, ügyes futóművel, de nem komfortos. Autópályán utazni viszont jól lehetett vele, a váltó hatodik fokozatában közel 140-et vitt a motor 3000-es fordulatánál, és ilyenkor még volt bőven tartalék a kis turbósban. Egyszerű formájú, egyszerű kárpitozásúnak tűnhet az ülés is, de egyáltalán nem fárasztó, elég kényelmes, akár sok száz kilométeren át.

És pontos a kormány, a váltó is precíz, van súlya a karnak, adódik egyfajta tankérzet a kocsiban, ez tagadhatatlan. Mivel az első tetőoszlopok meglehetősen hátul vannak, a kilátás sem rossz, akármennyire szűkek is az ablakok. No meg a tükrök is kiválóak. Kitalált, őszinte, sallangmentes kocsi egy pici, de trükkös és emiatt eléggé erős motorral. 5,3 milláért mondjuk, fájna, már a 4,5-ös alapár sem kevés érte, de az ember legalább nem érzi úgy, hogy kispórolták a szemét a tervezők.

Át a pontosan ugyanolyan, de az 1,6-os, nyolcszelepes, ős-VW-motorral szerelt MPI-be. Ez a négyhengeres már akkor öreg volt, amikor én 1994-ben autós újságíró lettem, emlékszem, hogy egy akkori Golf 3-as tesztben már húztuk a szánkat, miért erőlteti még mindig a Fauvé. Aztán most 2010-et írunk, és még mindig szolgál. Erősnek nem mondanám. Különösebben nyomatékosnak sem, hiszen a kicsi, turbós 175-ével szemben ez csak 148 newtonmétert tud. Valahogy mégis kellemesebb. Puhább a hangja, sosem tűnik erőltetettnek, a gázpedál lenyomására mindig érezni, hogy tüsténkedik, akarja ő a menést, megtesz mindent, ami tőle telhető.

Persze itt csak ötös a váltó, s a fölső fokozat sokkal rövidebb is – 3000-nél csupán kerek százat mutat az óra, ami még egy Cliónak is kevés lenne. Ennek ellenére 130-nál kisebb zajt mértem benne, mint az 1,2-es TSI-ben. Hogyan lehet ez?

A gumik magyarázatot adnak mindenre. Ezen az egyhatoson szabványos, magas, 195/65 R15-ösök voltak, nem 205/55 R16-osok. Ég és föld. Kulturáltan utazik a városi flaszteren is, jóval kisebb a gördülési zaja, az egész autó valahogy sokkal finomabb. A kormány – ami ráadásul kellemetlenül műanyagos tapintású – kicsit kenődősebb, de nem sokkal. Úgy érzem, hogy az extrás, lapos oldalfalú gumi inkább csak flancolni jó az Octavián, igazi előnyt nem, viszont sok hátrányt jelent. Egy bőrkormánnyal sokkal jobban kéne ez, mint az 1,2-es, és annál csak nem egészen 80 ezer forinttal drágább. Persze az emissziója nyilván gyatrább, finom használatban biztosan kicsit többet eszik, viszont nem is okoz meglepetést, ha valaki tolni kezdi neki.

Akkor jöjjön a francia versenyző. Sokkal finomabb autó, kis erőkkel működik benne minden, elegánsabb belül, itt látszik, hogy dolgoztak a designerek. A klímaberendezés egészen fantasztikus, nemcsak a hőfokot lehet rajta oldalanként külön belőni, de azt is, hogy a beállított hőfokra milyen sebességgel hűtsön-fűtsön az autó. Ha nem akarjuk, nincs többé jeges szélpenge a bal karon, hőlégfúvózás az arcunkba. Igen ügyes, jó, hogy ezt átemelték az új Mégane

-ból.

Sajnos közlekedni nem igazán jó a Fluence-szal. Korábban már járt nálunk pont ez az autó, Papp Tibi állítja, hogy az a futómű-beremegés új keletű, ami folyamatosan zavarta a városi autózást. Mindenesetre megvolt, és kanyarban néha kifejezetten kellemetlenné vált, amint a Fluence orra-fara kifelé rezgett az ívről. Cserében a rugózás sem jó, mert hullámzik ugyan a bódé, de sokszor nagyot ütnek a kerekek. Nem a komfortosság ugrik be róla, hanem az elcseszettség. Persze ennyiért mit várjon az ember, még ez is bőven sok.

A kormány amúgy is pontatlan, középállásban szorul (emiatt pályán sokat kell korrigálni vele), kitekerve viszont nagyon könnyűvé válik, nehéz fejben modellezni, mit is tesznek alattunk a kerekek. A váltó is súlytalan, élettelen, a motor pedig – noha a három közül papíron ez a legerősebb – gyenge. Ez sem új darab, először talán a régi Clio TechRunban találkoztam vele, akkor erős, sportos gépnek tűnt. Még a régi Mégane-ban sem volt gyenge. De mostanra, úgy látszik, megöregedett, már csak papíron produkálja a lóerőket. Lent nincs nyomatéka, húzatni kellemetlen, mert nagyon karcos a hangja, de igazán azért fent sem tol. Persze, ennyiért mit várjon az ember, még ez is bőven sok.

Az ülés adja azonban a legborzalmasabb élményt. Az ülőlap rövid, a fenekünknél hirtelen bemélyed, ha nem engedjük le jó mélyre, egy vékony csíkon támasztja csak alá a lábunkat. A háttámla szintén furán beesik fenéktájt, viszont a fejtámla olyan öt centivel előrébb esik, mint ahogy kellemes lenne. Felveszünk egy furcsa pózt – mélyen ülünk, előrehajtott fejjel, lyukba becuppant hátsó féllel, düllesztett hassal. Ráadásul az indexkapcsoló is vagy öt centivel előrébb van, mint más autókban, ezért jelzéshez mindig el kell engedni a még legalsó helyzetében is túlságosan ferde kormányt. Elképzeltem azt a faszit, aki itt kényelmesen tud ülni: lapátkezű, hosszú ujjai vannak, kacska a kéztartása, rövid a lába, nagy a feneke, előrebillent a feje. Másnak egyszerűen nem lesz jó. De ennyi pénzért mit várjon az ember...

Dicséretére legyen mondva a Fluence-nak, hogy messze ebben a legkisebb a gördülési zaj s a szélzaja is kevesebb a Skodákénál. A külső tükrök is nagyok, jól használhatók, igaz, a belső nagyítása köszönőviszonyban sincs a hátsó ablak méretével és helyzetével. Viszont még egy jó pont: hátul a Fluence a kényelmesebb, mert az ülőlap formája itt kellemes, a háttámla jobban dől, helyből pihentetőbb, simább az érzés. És a fékek ezen az autón a leghatározottabbak, ez sem utolsó szempont. Ennyi pénzért végképp derekas. Meg még abszolút értékben is.

Viszont a lendületesen elegáns ajtóbehúzó éles domborítása pontosan ott nyomja a nekitámasztott bal térdet, ahol a farmer varrása van, a tetőoszlopok messze elöl húzódnak, ezért erősen akadályozzák a kilátást. Ezeket ellensúlyozandó, van hátul is tizenkét voltos stekker, például a gyerekek DVD-jének, ami hasznosabb az Octaviában ugyanitt található apró rekesznél, amibe maximum néhány csomag rágó fér.

Pista is ült benne, vót véleménye…

Nem tudom, srácok, nem tudom. Lehet, csodát vártam, de annyira hittem nektek: ki akartam próbálni a Fluence-t. Átültem a nyolcszelepes, egyhatos Octaviából, muszáj volt, a Renault üdvöskéje nem hagyott.

Most mondom, hogy nem kellett volna.

Mert a Fluence ugyan puhán rugózik, tán még puhábban, mint az Octavia, de míg utóbbi mindeközben határozott, kiszámítható, addig a Renault kénye-kedvére libeg-billeg, amerre jólesik. Az Octavia per hatvanötös, borzalmas Energy abroncsain merünk kanyarodni, mert tudjuk jól, mikor és mit fog csinálni az autó, puha, de jóindulatú, értelmezhető. A Fluence-szal minden kanyar meglepetés, most merre kóválygunk vajon?

A kormánya borzalmasan könnyű, bárminemű út/felület visszajelzés az abszolút nullához konvergál, e kettő együttes hatására pedig úgy érezzük magunkat, mint egy oszladozó angolnával csapkodó vak. Ne haragudjatok rám, de ez számomra minősíthetetlen. A futómű, a recsegős-kelletlen váltó, a tény, hogy a gázpedál első öt centiméterén semmi, de tényleg semmi nem történik, aztán hirtelen felbőg a motor, ez 2010-ben egy olyan gyártótól, amelyik Twingót és Mégane RS-t is gyárt, elfogadhatatlan. Mondjuk, a gázpedálnak mindegy, azzal csak a hangerőt szabályozzuk.

Oké, az öreg nyolcszelepes VW-motor sem ment, de mindezt legalább alul tudta, meglepően halkan (na jó, kicsit elindult, de csak éppen annyira, mintha hirtelen két, nemlétező utas kiszállt volna a kocsiból). Ám a 16 szelepes Renault-motort szét kell forgatni, hogy bárminemű közlekedést imitáljunk. Ott pedig hangos, de jaj, mennyire bántón kelepel. Kellemetlen a fülnek, ilyen karakterrel főgonoszt játszhatna bármelyik B kategóriás horrorfilmben, a váltó pontatlan, mintha műanyag lenne a bele is, a kuplung túl puha, egyedül a fék jó. De arra alig lesz szükség, sosem érünk el olyan sebességet.

Mit nekem, hogy jól felszerelt, navival, nagyhifivel, négy elektromos ablakkal? Ezzel a futóművel, motorral-váltóval tényleg Pakisztánba való, ennyire fejlődő ország azért tán nem vagyunk, gyerekek.

Nincs az a kényszerítő eszköz, amellyel elérnék, hogy az öreg, gyengének mondott, ámde használható, ezerhatos VW-motoros Octaviát lecseréljem erre a konkrét Fluence-ra.

A Skoda legalább autó marad a komforton és családi mivolton túl is. De a Fluence? Nein, danke. Pedig az Octaviában kurblis az ablak hátul, és a sminktükör-világítás is feláras.

Szerintem mostanra mindenki tudja, hogy mi kéne neki jobban: a szuperül felextrázott, olcsó, tágas, de sok ponton átgondolatlan, helyenként riasztó minőségű, szörnyű első ülésekkel szerelt, menetkényelmileg és -biztonságilag hendikepes Fluence vagy az egyszerű, drága, masszív batár, az Octavia.

Szavazzon!

A két Octavia között azonban pengevékony a határvonal. Nekem a régi motoros jobban tetszett, mert szebben jár, közvetlenebbek a reakciói a gáz lenyomására, de simán meggyőzhető lennék, hogy hosszú távon örülnék én annak a közel harminc newtonméternyi extra nyomatéknak, amit az 1.2 TSI ad. Viszont a gumik megint beigazolták a régi elméletemet – magyar embernek, magyar utakra, magyar tempóhoz sokkal jobb a magas, puhább méret, mint a sérülékenyebb, zajosabb, idegesebb, rázósabb, lapos oldalfalú abroncs. Nagyjából ezen az apróságon múlt, hogy az 1,6-os Octaviát mondtam ki a teszt győztesének. Persze csak ha nem az én pénzemből kell megvenni... Különben – ha csak a fentiek közül lehet választani – a Fluence. Mert ennyi pénzért tényleg csoda, hogy egyáltalán adnak valamit, nemhogy ilyen sokat.

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!

Népítélet - Renault Fluence

Népítélet - Skoda Octavia

Népítélet - Skoda Octavia