Teszt: Suzuki Baleno 1,6 kombi 1998

Ha egyszer majd tanúskodok a maffia ellen és felajánlják nekem a híres magyar tanúvédelmi programot, megköszönöm, de inkább egy használt Balenót kérek. Még le se kell sötétíteni az ablakait – ki a bánat néz be egy Balenóba?! Viszont alig tíz percig tanulmányoztam a formáját és már meg is szoktam. Esküszöm, tök kellemes. British racing moha-green metál, és hiába próbálta tagadni, szerintem Papp Tibinek is tetszett, mert láthatóan megihlette: egészen katalógusgyanús képeket lőtt róla.

Szép tiszta forma, nem nagyon karakteres, inkább finom vonalakkal. Tudom, nehéz ezekben meglátni a szépséget, de nekem nagyon megy, igaz, nekem még a Csikós Ezeréves Sólyom névre hallgató ős Mazda 626-osa is tetszett. A Baleno inkább a Toyota Carina E-stílus, persze az nagyobb, drágább és a belseje is elegánsabb. Ez csak használati tárgy, családi minimálkombi, aki azért kétszólamú dudával adja a világ tudtára, hogy ő igenis nagy autó, nem egy szaros Swift. A hátsó oldalajtók persze megegyeznek a szedánéival, de akkor is: Indiában komoly limuzin, az ziher. Viszont vannak szép, modern tetősínei, szárnya meg a puttony oldalablakára szerelt mobiltelefon-antenna, nyilván még a Nokia hőskorából.

Nem volt könnyű élete. Gábor 150 ezer kilométerrel vette a volt cégautót, fizetett 730 ezer forintot, aztán rakott még bele 40 ezret két év alatt. Az én autómban is ennyit mutat az óra, de az belül lényegesen jobban néz ki. Persze csaltam, átbőröztettem a kormányt és az első üléseket, meg a Tehén értelemszerűen cégautóként sem szolgált. A Baleno két év alatt viszont egy kuplungcserét kapott. A kuplung most se a legjobb, de szerkesztőségi alkatrész-nagykereskedőnk, Prokee szerint a Balenókhoz nagyjából ez is az egyetlen alkatrész, amit keresnek. Olcsó hozzá minden, kivéve a karosszériaelemeket, amik kétszer annyiba kerülnek, mint a Swifthez, de a Swift elemek amúgy is olcsók. Balenót nem önhibásan kell törni, ez a lényeg. Egyébként ma már simán kapni Balenót 5–600 ezer forint között is.

De a Baleno egyértelműen nagyobb és lényegesen tágasabb, ami persze Papp Tibi szerint kis csalásnak köszönhető: magasabban ülünk, mint a Swiftben. De akár csalás, akár nem, egymás mellett is jól elférünk. A formaterve már a maga idejében is ósdi vagy legalábbis idejétmúlt volt, de a régi Swift idejétmúltságával ellentétben ez limuzinos idejétmúltság. Valahol itt is húznám meg a családi autó alsó határát. Hely az van benne. Ha kicsit hátrébb toljuk az ülést, elöl szétvetett lábakkal lehet terpeszkedni, és akkor még egész jól be bírunk ülni magunk mögé.

Maguk az ülések is kényelmesek, afféle jól formázott, proli fotelek. A kárpitokat kezdem tanulmányozni, miközben Papp Tibi fejben már kitalálta, miért is nem lehetne ebbe berakni az etetőszéket, ami az Avensisben oly' csodásan fér el. Jellemző, hogy a nagy szerkesztőségi Balenó-gyűlölővel még egy héttel később, a fotók leválogatásánál is össze tudtunk veszni azon, hogy hátul magam mögött láthatóan jól elférek, de milyen meredek lábbal! Nagyon alacsony az ülőlap, így könnyű kényelmes ülést csinálni, miközben csomagtartó is bőven marad.