A Mazda 6 Sport létének azért örülök, mert egy kihalófélben lévő ötajtós gép: se az Avensisnek, se az Accordnak, se a Passatnak, se a C5-nek nincs ilyen változata: vagy limuzin, vagy kombi. A Mazda 6 mellett már csak a Mondeo tartott ki, továbbá a gigantikus méretű Superb ötajtós, igaz, az sokkal rafináltabb módon. És talán ez az, amiért majd egyszer ilyen Mazda 6-ost fogok venni használtan, és nem mást. Ott van benne a zseniális karakuri: az ember meghúzza a karocskát, és az ülés előredől. Mit dől? Zúz. Jó erős rugó veti előre, vigyázni kell, ne legyen rajta egy karton tojás, vagy hasonló. Amikor az üléseket eltettük az útból egy 28-as bicikli úgy fér el hátul, hogy nem kell kivenni a kerekét.
Bár, kissé csalódottan tapasztaltam, hogy már a Mazda sem a régi: korábban a hátsó övek kilométeres hosszúak voltak, és reteszelődtek a biztonsági gyerekülés rögzítéséhez. Persze, ott az Isofix-csati, de aki egyszer is vinné a gyerekét nem-isofixes autóban, az nem ilyen ülést vesz. Amikor kiporszívóztam, az is feltűnt, hogy minden egyes húzás egy réteget mállaszt le a gyári szőnyegből. Ez azért gáz.
Bár viszonylag kedvező a 2.5 GTA ára. Valamilyen évfordulóra hivatkozva lehúztak egymilliót az árából (így 7,7 millió). Hiába, mostanában az autógyárak olyanok lettek, mint a szupermarketek: folyamatos a születésnap.
Az extralista hosszú, és zömében jó tételek vannak rajta, például a holttérfigyelő, amely figyelmeztet, ha sávot váltanánk, és van ott valaki. Meg az ülésfűtés, a visszagurulásgátló funkciós ESP, amivel emelkedőn is könnyű elindulni, továbbá ott a kanyarkövető xenonlámpa is. Hát nem varázslatos?
Az lenne. Ha sikerült volna hátulra is berakni egy szivargyújtó-csatlakozót, netán a hátsó utasokhoz is menne egy levegőjárat, ami ma már teljesen normális dolog. De ilyesmit pénzért sem kérhet az ember. És a Bose rendszer basszusa is csupán az első defektig vicces, ugyanis a mélynyomó a pótkeréküregben van. Aztán kiderült, egyetlen változathoz sem jár pótkerék, ami Magyarországon nettó kitolás a vevőkkel.
Ráadásul a gálánsan adott extrák egy része borzalmas. Azt díjazom, hogy a parkolóradar csipogása már nem hangosabb a fájdalomküszöbnél, mint eleinte volt, de ettől még lassú, érzéketlen és ponttalan. Az egyetlen pozitívum, hogy nem sápog tovább, ha az ember behúzza a kéziféket. Illetve, teljesen kikapcsolható.
A kulcs nélküli rendszer folyománya, hogy a Mazda 6 kicsit többet csipog, mint R2D2, csak itt nem jár hozzá tolmácsrobot. Szívesen elbeszélgetnék azzal idiótával, aki megvásárolta ugyanazt az átkozott rendszert, mint a Toyota: a Smart Card csak nagy nehezen hajlandó gombnyomkodás nélkül ajtót nyitni, azt is csak a két elsőnél. Ellenben, ha a kulccsal kiszáll az ember járó motorral, csipog; ha rajta maradt a gyújtás, és bezárnád, nem veszi le, nem zárja be, csak csipog; ha kinyitod a csomagtartót, és utána teljesen életszerűtlen módon más ajtót is nyitnál, nem nyitja ki; ha a csomagtartóban van a jeladója, az nem jó, akkor nem indítja be a motort; ha egyáltalán berakod oda, már akkor is csipog. Igazából az ilyesmi azt a célt szolgálná, hogy kényelmesebb legyen használni, mint a kulcsot, nem?
Mindegy, mert a 6-os akkor is egy jó autó, akármennyire nincs beleszólása az embernek a felszereltségbe. Azt hiszem, a jövő Avensise a Mazda 6, legalábbis a számomra – mert ötajtós, és olyan jó vele autózni, hogy a hülyeségeit is simán el tudnám nézni neki. Ez van, úgyis dízelt kell belőle venni, mert az olcsóbb ennél a remek benzinesnél; és nem GTA felszereltséggel, hanem valami egyszerűbbel. Akkor öröm vele az élet.
