Teszt: BMW 320 d Efficient Dynamics – 2010.

Nekem van egy ilyen kanyarom, vagy inkább fordulóm. Jól belátható, tehát nem veszélyeztetek senkit, ha napi lendületmegőrzési kampányom közben tempósabban esek bele. Igaz, nedves időben csalóka a terep, mert az egyik szakasz macskaköves, két éve meg is tréfált egy fogyasztásversenyző alfást, aki szépen ki is esett a fűre, akkurátusan beszorulva egy óriásplakáttartó állvány két lába közé. Lényeg, hogy itt a 320d nagyon jól teljesít, egyébként azonban a teszt városi szakaszában ez volt az egyetlen pont, ahol bármi dinamikus történt vele. Egyébként csak vánszorogtam, illetve kénytelen-kelletlen tartottam a forgalom ritmusát, amiben természetesen sokat segít az autó.

A műszerfalon jelzi, mikor és hová szeretné, hogy váltsunk, ráadásul érzésem szerint elég konzervatív módon – én legalábbis sokkal taxisabban vezetnék, mint ahogy ő kérné tőlem a takarékoskodást. Az elektromechanikus szervokormány csak akkor vesz fel energiát, ha valóban szükséges, szemben mondjuk az én két autómmal, melyek a dugóban állva, mozdulatlan kormánynál is eszegetik a teljesítményt. A váltó áttételezése igazi stand up comedy: most azt képzeljék el, hogy 4-es fokozatban 1300-as fordulaton még nem éri el a 60-as tempót. (közönségzaj: muhahahaha!)

„A kettős tömegű lendkerékkel kombinált új, a centrifugális erő vezérelte röpsúlyos tömegközéppont-eltolási technika, valamint a hosszabb áttételezés alkalmazásának köszönhetően a BMW 320d EfficientDynamics Edition motorja a hétköznapi közlekedés során használt gyakorlatilag minden sebességtartományban egyaránt jóval alacsonyabb fordulatszámokon dolgozhat.” He?! Röpsúlyos tömegközéppont-eltolási technika, mi? Na sebaj, azt értem, hogy alacsonyabb fordulatszámokon el lehet vele járni, és tényleg eleinte sokat nézegettem a fordulatszámmérőt. Hogy ez nem igaz, már megint 1200-as fordulaton jár a motor, és még mindig haladunk, mindenféle csörgés és rángatás nélkül. Na jó, rángatások néha azért bejátszanak, de ha egy fogyasztásversenyző folyamatosan a határon autózik, az ilyen kisebb balesetek elkerülhetetlenek.

De – és ez még érdekesebb – így is simán lehet vele autózni. Ráadásul ha már megvan a 60, a kijelzőn kéri is az 5-öst. Megkapja: fordulatszám 1100. Ha nem nézegetjük a váltási segédletet, könnyen előfordulhat, hogy már 40-es tempónál kapcsoljuk a 4-es fokozatot, ehhez persze már szabad szemmel nem látható fordulatszám tartozik. Viszont a városokban gyakori szoft-dugókban, amikor a forgalom nem áll, hanem olyan 40-45-körül halad, a gázpedálra lehelgetve szép takarékosan jövünk-megyünk.

Ez a kézi váltó persze lassan kezd átmenni a szégyen kategóriába. Papp Tibi egyszer végigpróbálhatta az összes 3-as BMW-t, és megerősítette már addig is meglévő elméletünket, mely szerint generációról generációra rosszabbak a BMW váltói. 2010-re sikerült elérni, hogy ez már annyira gumis hatású, hogy ha végigkapcsolgatom a kulisszát, talán egy Mazda6 ellen se nyerné meg a vaktesztet. És hátsókerekes autó váltóját ennél nagyobb szégyen aligha érheti. Még mindig nem nevezném persze rossz váltónak, de a szerkezet érzésre kizárólag műanyagot és gumit tartalmaz.

A 10 kilowattal mérsékelt teljesítményszint pompás adócsalás – sok országban 110 grammos kibocsátásnál húzódik az adóhatár. Bármennyire is hihetetlen, közgazdaságilag érzékelhető tömeget jelentenek azok a kapzsi illetők, akiknek BMW kell, méghozzá minden áron új, de adót fizetni, hát az mérhetetlenül fáj nekik. 163 lóra csökkentették hát a teljesítményt, hogy az eleve takarékos motor még kevesebbet fogyasszon. Ez már túlmutat a minden BMW-ben széria Efficient Dynamics-csomagon – minden BMW borzalmasan hatékony, csak egy benzines V8-as X5-ös nyilván egy kicsit kelletlenebbül menti meg a világot. Vannak ellenben az Efficient Dymanics Edition szériák, mint például ez, a kompromisszummentes gazdaságosság jegyében, hosszabb végáttétellel, illetve a karosszériát mélyebbre süllyesztő felfüggesztések alkalmazásával. Ültetett fogyasztásverseny-autó, 0,26-os légellenállási együtthatóval, ráadásul az eddig nálunk mért 55 autó közül ez az egyik leghalkabb.

Az igazi teszthez persze még kell egy tisztességes csapatás is a visegrádi szerpentinen, elvégre a BMW szentül állítja, hogy a világ megmentése közben azért a sportosság megmarad – Bimmermen se biciklivel jár, még szép. Az igazsághoz tartozik, hogy a városi, spórolós tesztciklus hivatalos határvonalaként Budapest közigazgatási határát jelöltem meg, és addig a fogyasztás még lement egy tizeddel, 5,5 literre. Na de akkor lássuk azt a híres dinamikát!

Nem hittem benne, bevallom. Miért is hittem volna? A 320d Efficient Dynamics Edition-höz már több napnyi óvatos vánszorgás képe társult, képtelenségnek tűnt, hogy egy padlógázra megrázza magát, és elkezd majd velem vágtatni. Na persze, majd pont a teljesítményre is visszabutított Edition... Az mondjuk már a szentendrei egyenesben kiderült, hogy a gyári 8,2 másodperces adat a 0-100-ra nem teljesíthető. Vagyis én nem teljesíthetem – Bimmermen talán megcsinálja, de én nem. A 100-at ugyanis el lehet érni 2-esben, de körülbelül 90-nél kegyetlenül elkezd lekókadni a nyomatékgörbe, mert itt már a fordulatszám az 5000-et kezdi karcolászni. 2-esben tehát sokáig tart a vége, ha meg ráváltjuk a 3-ast, az ugye pont egy váltásnyi idő.

Azzal együtt az kell mondjam: srácok, megy ez, mint az állat. A 0-100 csak a katalógusokban létező szituáció, egyébként viszont nem tévedés az előző bekezdésben írt szám: ez tényleg elforog 5000-ig, éspedig egészen lelkes, benzines módon. Tudjátok, mi van a szerpentinen? 90-es tempó körül elkezd villogni a kipörgésgátló lámpája, ha nem tükörsima az út. Állat módon megy. Végül is mit csodálkozok, hiszen ez BMW: azt a szörnyű, tötymörgős karaktert csak én kényszerítettem rá. Vagy ő énrám? A hosszú váltóáttételek miatt persze országúton az lesz a helyzet, hogy ha egy kicsit is küldjük neki, az 90%-ban 3. fokozatban történik.

3-asban viszont őrületeseket lép. Végre a BMW leghülyébb műszerének, a 0-20-ig skálázott analóg fogyasztásmérőnek is van értelme: ha 10-15 liter között jár, láthatjuk, hogy szépen felépült a turbónyomás. A hangja se vészes. És nem sportautósan, tüzesen megy, de erősnek erős. És gázra gyönyörűen fordul, semmi orrtologatás. Nem írhatom le szó szerint a sűrű bazmegelést, ami a hegyi szakaszon a diktafonomra került, de ezt akkor sem lehet máshogy mondani: Efficient Dinamics Edition ide vagy oda, a 3-as BMW továbbra is kurva jó autó.

5,5 liter, városban. Érzik már a kellemes bizsergést? Kezd kikívánkozni a bankból az a tizenegykét millió? Ha igen, nyugodtan vegyék meg Bimmerment. Én maradok a benzinnél, de az legyen az én bajom.