Az álruhás faszállító

Használtteszt: Suzuki Swift GS Cabrio 1994

2010.11.11. 06:58

Adatlap Suzuki Swift Cabrio GS - 1992

  • 1298 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 68 LE @ 6000 rpm
  • 99 Nm @ 3500 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    13.0 másodperc
  • Végsebesség:
    165 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    5.8 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km

Menet közben egy igényes belű Swiftben érzi magát az ember, már-már a fabetét is a hihetőség határán táncol, vagyis a látvány/ár viszonnyal nincs gond. Illetve, nem lenne. De sajnos a japók teljesen agyament helyekre is raktak a fából, például az ablaktekerő kurbli közepére is. Látszik, hogy nem műbútorasztalosok illesztették be ide a Suzuki-erdők termését, hanem a műanyag és a műfa valahogy összepolimerizálódott. A kor meg látszik rendesen az autó belén is, a szőnyeg – nem az utólagos – mállik, egy-két műanyag megviselt, és hasonlók. Az ablaktörlő bajuszkapcsolója letörött, feladatát ideiglenesen egy csavar vette át. A funkcionalitása így is százszázalékos, hiszen hátsó ablaktörlő nincs. A kilométer-számláló amúgy 65 ezret mutat, jó suzukis szokásként csak ötjegyű, így szabadon tippelhet az ember, hogy egyes, kettes vagy hármas lenne előtte. Ha lenne. De ez sem baj.

Elárulom, miért. Mert kabriózni jó, legyen akármilyen olcsó is a konkrét jármű, amiben ülünk. Gyakorlatilag 3–500 ezer forintból vehet bárki ilyet, feltéve, hogy nem finnyás túlzottan. Választék ugyanis nincs. Csukott tetővel persze nem is nagy élmény, mert 80–90 táján a hangszigetelés nélküli tető buta formája már zajos örvényeket kavar maga körül.

Nyitott tetővel nem számíthatunk arra, amit a mai kabriók tudnak, a Swift nem szélmentes. Igaz, ha az ember feltekeri az oldalablakot, valamennyire mentesül a közvetlen széltől, de az áramló levegő kegyetlenül visszafordul és befúj az utastérbe. Ez melegben nem gond, öt fokban már fűtöttünk – ez remekül fújja a forróságot, de bevallom, a fejem így is fázott. Még jó, hogy én így szeretem a kabriózást, valamiért nem vagyok vevő a mai CC-k sterilitására. A Swift pont annyira natúr, amennyire kell: legrosszabb esetben fel lehet venni egy sapkát.

Persze, mint autó, semmi extra. Ez a példány nem ment különösebben jól, de rosszul sem, bár én azt vártam volna, hogy a 68 lóerő szétszedi a nyolcszáz kilós kocsit. Hát nem, teljesen átlagosan gyorsult. A Swift fékeiről még a maga korában sem zengtek ódákat, és ezt a hagyományt én sem fogom megtörni. Annyira fog, amennyire megy az autó, ABS nincs, azaz a mai kocsikon edződött embernek vissza kell vennie a könnyelműsködésből. Viszont a váltó, az megragadott. Elképesztő. A fokozatokat nem simán beveszi, azok szinte begördülnek a helyükre, mintha légpárnákon mozognának a szinkronok. Tényleg, az öt évvel fiatalabb Avensisünk váltója messze nincs ilyen fincsi, pedig elég jó. Suzuki-váltó-hívő lettem. Gergő elküldte a fogyasztás-nyilvántartást is, az első pár ezer kilométer átlaga hét liter.

Szavazzon!

A kabriók léte óta óriási félreértésben van az emberiség, mert az emberek azt hiszik, sportkocsik. Igen, egy részük tényleg az: a nyitott Ferrarik, Lambók, Aston Martinok azok. Viszont egy normál autó, pusztán a tető elvesztésétől nem lesz az, erre jó bizonyíték a Swift. De meglepett, hogy mennyire jó élmény vele az autózás, annak ellenére, hogy se nem gyors, se nem luxuskivitelű, de még csak nem is szép. Persze, mai szemmel nézve nem is jó autó, mert a technika már elavult, de már csak kis türelem kell ahhoz, hogy youngtimerré érjen. Meg sok-sok meló – még jó, hogy van hozzá minden hegyekben, olcsón. Mindegy, az a lényeg, hogy nincs teteje – aki ezt nem próbálta, az sokat veszít, higgyék el. Akár egy Swiftben is pótolható ez a hiányosság.

A Swift Cabrióval történt ez-az a találkozásunk óta, íme Gergő mailje:

Szia Tibi!

Azóta kész a bajuszkapcsoló (senki sem vállalta, megcsináltam magam).

Jelentenem kell, a hosszú hétvégén megjártuk a géppel Erdélyt (Nagymaros-Csíkszépvíz), aztán ott kis körutak (Gyilkos-tó, Békás- szoros). Hibáztam, mert még nyári gumival indultam, ennek folyományaként a téli már megrendelve. Végül csorogva Magyarországra vissza, sokfelé szétnézve, a végére 2000–2100 km-t tettünk bele. A kocsi egy nyamvadt köhögés nélkül bírta. Büszke vagyok, érdemes karbantartani. Erdély egy Suzuki Cabrióval valódi élmény, lenyitott tetővel mínusz 5 fokban mindenkinek ajánlom. Szerintem azóta is szövögetik a kocsmalegendákat az autóról :).

Üdv,
Gergő

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.

Népítélet - Suzuki Swift