Minden Mercedesre van mentség
Teszt: Mercedes-Benz R osztály 350 CDI – 2011.
A legtöbbre az, hogy jó, a többire meg, hogy Amerika számára készül. A Smart például nem is annyira Mercedes, az A osztály ugyebár zseniális, a B (hamarosan) nálunk készül, és így tovább, és így tovább. De mi legyen a mentség az R osztályra? Hogy ez a kedvenc Mercedesem?
Mert tény, hogy az. Már nem emlékszem, hogyan jutott nekem annak idején az első R osztály, de arra igen, hogy villámgyorsan szerettem bele. Még akkor is, ha a lakóparki teremgarázsba úgy bírtam csak beállni vele, hogy két melós jelentette folyamatosan, melyik sarkánál hány centi van közte és a sorompó valamely pontja, meg közte és a fal között. Elöl-hátul volt benne tolatóradar, de az harminc centin belül folyamatosan sípol, pont akkor nem ér tehát semmit, amikor a legnagyobb szükség volna rá. Azóta szerencsére elbontották a sorompót, mert volt egy lakólázadás. A kivitelező a saját autójával demonstrálta, mennyire jó a sorompó, aztán szépen ő is nekiment. Úgyhogy hiába csak modellfrissítés, és nem modellváltás volt az R osztálynál, nyugodtan kijelenthetem, az újjal sokkal jobb manőverezni. Pazar a kormányszög, hihetetlen nagyot fordulnak az első kerekek, de viccen kívül: ezt a 190-es óta, illetve már korábban is nagyon tudta a Mercedes.
De vajon miért szerettem bele annyira, amikor én alapvetően a SUV-okat (meg a Honda NSX-et) kedvelem? Ez egyáltalán nem magas, csak nagy; egy Swift fölött se látunk át belőle. Kényelmes, persze, egy S osztály is kényelmes, abban mégse látom meg a horizonton az érzelmek viharát. A titok a tengelytáv. Mindenkinek megvan a maga végzete, papok, papnék, nagy mell, kék szem - rám a tengelytáv van taglózó hatással. Kicsit misztikus a dolog, mert a tengelytáv adta menetkomfortot lehetetlen a számok nyelvére lefordítani. A puszta tehénkedési kényelem változatlan, a vezetőülést egy kisautóban is meg lehet csinálni úgy, hogy kényelmes legyen. A zajszigetelés sem különbözhet érezhető mértékben, egyszerűen csak olyanok a hallásküszöb alatti zajok-vibrációk, hogy kellemesebbé teszik az utat. Ezért olyan pihentető nagy limuzinban utazni.
Ugyanezért szerethettem bele hasonlóképpen az előző Opel Vectra növelt tengelytávú változatába, ami Signum néven 2830 millimétert mondhatott magáénak a tárgyalt paraméterben. 2830 – az nekem már jó volt. Egy Mercedes S osztály tengelytávja már 3085 mm. Az R osztály 2980 millimétere alig marad el ettől, de itt orbitális méretű belső teret is kapunk. Valóságos milliméter-bacchanália, potom 17 millió forintos induló áron (350 CDI esetén). Nagyjából azt hiszem, ennyi: tengelytáv-junkie vagyok, és a Mercedes a legtisztább anyagot csempészi nekem egyenesen a tuscaloosai gyárból, Alabama, USA.
Hiába ez a legfrissebb R osztály és hiába Amerikában készül Amerikának, szerencsés módon hiányoznak belőle az idegesítő modern kreténségek, amik úgy bosszantottak legutóbb az X3-as BMW-ben. Például nem elektromos a kézifék, hanem pedállal benyomós, kallantyúval kioldós. És a kormányváltón nem kell biztonsági gombokat nyomni, ha áthúznám D-ből R-be. Nem kell továbbá a féken állnom, ha beindítom, hiszen az automata amúgy is P állásban van. Szeretettel köszöntöm 2011-ben, én már ilyen apróságoknak is tudok örülni.
Meg az olyanoknak, amikor sikerül egy pillanat alatt megfejteni egy autóm lényegét. Ehhez persze kell egy kis perspektíva, rálátás, távolság, márpedig a Mercedes az utóbbi időkben olyan ritka vendég nálunk, hogy rögtön észrevesszük benne a lényeget. A BMW-k kormánya vaskos. Beülünk, megfogjuk, elindulunk, és máris mi vagyunk a ragadozó madár, karma közt a zsákmánnyal, fojtogatjuk, megöljük, halálra kínozzuk. Az R osztály szinte csak hüvelykujjnyi vastagságú kormánykereke ellenben azt üzeni, ez itt nem egy ragadozó állat, hanem egy személyszállításra használt műszer. Tiszta sor.
