Összehasonlító teszt: Chevrolet Orlando 2.0 D A/T–Renault Grand Scénic 2.0 dCi

Motorok? A jónál jobb!

A kétliteres dízelmotorok ma már olyan jó kondiban vannak, hogy egy ekkora hétüléses egyterűbe elég lenne egy kisebb is. A Renault ezt az 1,5 literes dízellel tudja le, de hamarosan jön a szuper, új fejlesztésű 1,6-os. Valaha egy ekkora autóba nem is raktak kétliteresnél kisebb dízelt, ehhez képest ma már egy ilyen luxusnak számít: a 160 lóerő körüli teljesítmény döbbenetes, tíz éve még 110-től is elájultunk. Még durvábbak a nyomatékértékek: a Chevy 360, a Renault 380 newtonmétert nyom, kétezres fordulaton.

Nem is csoda, hogy rettenetesen mennek: a hivatalos gyorsulási adat százra 9,5 (Scénic, kézi) és 11 másodperc – az Orlando egy másodpercet bukik az automata váltó miatt, de ez így is fergeteges. Hogy miért? Azért, mert dízel, az álló starttal kicsit meg van lőve, az alsó, erőtlen zóna és a hamarabb elfogyó fokozatok miatt. Ha már megy, a rugalmassága még drámaibb: mindkét buszban egyértelműen érezni lehet padlógáznál, hogy az ember gyomra megindul a gerincoszlop irányába. Persze, amikor valóban beül hat utas, nem hátrány az erő.

A Scénic kézi váltója nem a műfaj etalonja, de a kapcsolási pontossága elmegy. A fokozatokat jó későn lehet elváltani, 80 alatt a hatos reménytelen, és bár ötvennél elbírja az ötöst, a kapcsolási súgó a műszerfalon visszagangolást javasol. A Scénic motorja nagyon csendes, és nem csak az utastér irányába, hanem kifelé is, részben ezért is hajlamos az ember a permanens gyorshajtásra. No meg az erő miatt.

Az viszont meglepett, hogy nagyvárosi forgalomban a Renault legalább annyit fogyaszt, mint az Orlando, noha az automata. Ez általában 9-9,5 litert jelentett, míg hosszú, főleg autópályás utakon 7,5 körül fogyott mindkettőben. Ez pedig egyértelműen jó pont az Orlando váltója javára, amely a konkurencia bosszantása érdekében átkozottul jó. Elég gyors, ott tartja a motort, ahol van ereje, és ha kell, meglepő gyorsasággal vált vissza. Nem tudom, honnan veszik, de jól választottak.

A másik vicces dolog az, hogy a VM Motori-eredetű dízel van olyan jó, mint a Renault-é. Sőt, ha már General Motors, halkan megjegyzem, hogy az Opel bármelyik dízelénél egyértelműen jobb, bármilyen szempontból: járási kultúrája, zajosság, erőkifejtés, gázreakció. Az pedig, hogy ilyen jól illesztették az automatához, már csak hab a tortán. Ha ebben az árkategóriában gondolkodnék, nem is vennék mást. A Renault-hoz képest az Orlando nem is hangosabb, talán egy picivel több a gördülési zaj. Igaz, itt kifelé lényegesen erősebben hallatszik a motor dízelhangja, ám az utastér irányába alaposan leszigetelték.

Az Orlando legnagyobb hibáját Csikós már megírta, és a Grand Scénic mellett talán ez még zavaróbb. A francia busz ugyanis kifejezetten finom rugózású, míg a Chevrolet a rossz városi utakon úgy teszi túl magát, mintha a 17-es felnijei ólomból lennének: rázkódik. Mivel a rugói alapvetően keményebbek, autópályán tényleg olyan, mintha az ember egy rombolót vezetne, ráadásul emiatt a sebesség is kevesebbnek tűnik. A Chevrolet talán egy fokkal még hajlamosabbá teszi az embert a permanens gyorshajtásra, mint a Renault. Fékkel mind a két autót jól ellátták, talán a Scénic kicsit nőiesebb erővel működik, és ez a megállapítás nagyjából az összes más tulajdonságára is igaz.

És akkor ki nyer?

Nem kérdés: a Grand Scénic jobb autó, picivel finomabb minőséggel és olyan extrákkal, amelyeket az Orlando még felárért sem tud adni, lásd xenon, tolatókamera, üvegtető és még néhány apróság. A franciát ráadásul gusztusosabbra csinálták meg, ha a szép belsejű Privilege kivitelt nézzük. Csakhogy ez a paraszthajszálnyi differencia nálam még ahhoz is kevés, hogy azt mondjam: ugyanannyiért egyértelműen a Renault jobb vétel. Az Orlando ugyanis nagyobb, és ha tényleg számít a hétüléses üzemmód, akkor megkérdőjelezhetetlen a fölénye – ha mondjuk taxinak szánják. Persze ez ott nem szempont, ahol kicsi gyerekeket akarnak szállítani.

Persze a döntést a vasbeton alapokon nyugvó anyagi érvek billentik a Chevrolet felé. Sajnos annyira jó ez a dízel-automata kombináció, hogy kuplungoljon a fene egy kétliteres dízellel dugóban. Az Orlando talán kevésbé kifinomultabb, karcosodnak a csomagtartója műanyagjai, és még sorolhatunk pár kis hibát, de műszakilag egyenértékű a Grand Scénickel, leszámítva a bárdolatlan zötyögését kis tempónál. Hozzáteszem, a Chevrolet inkább az alapigények kielégítésére való, a finnyás nyugati szempontok kevésbé játszanak nála. De ez itt nem is a finnyás nyugat, hanem a szegény kelet, és itt ez számít: az Orlando nyert.