Volvót akarok?!

Teszt: Volvo XC70 D5 AWD Ocean Race – 2011.

2011.08.27. 06:31

Nem akartam nagyobb összehasonlító tesztet kanyarítani az XC70 és a Subaru Outback egymásnak eresztéséből, de egy kósza benyomás kedvéért elkértem egy körre Uj Péter kolléga főszerkesztői horgászkombiját. A külső, tudjuk, szubjektív, de szerintem nincs az Univerzumban olyan galaxis, ahol az új Outback-től ne lenne rosszul minden életforma, még a ciánalapúak is. Az elégedett tulajdonos erről így vall: „alfás koromban meglehetősen ocsmánynak találtam a Subarut, de most már megbarátkoztam vele. Szerintem egyáltalán nem feltűnően ronda.” Érthetetlen egyébként, mert az előző Outback határozottan szép, persze az már három éve történt, és régen minden jobb volt.

Hallatlanul érdekes két ilyen autót felváltva vezetni, nagyon kiadja az eltérő filozófiát. A Subaru exkluzív műszaki tartalmat, tökéletes acélremekeket árul, célközönsége Leonidász király és a spártai arisztokrácia. Semmi cicoma és modern extra, csak a bombabiztos összkerékhajtás és a Subaru Szent Grálja, a négyhengeres, 2,5-ös benzines boxer sima, pörgős járása. Fogyasztásban sincs nagy különbség: a Volvo D5-ösével 7,5-8 literrel járunk el városban, az Outback számítógépe 9,2 litert mutatott, ami elhanyagolható különbség. Mellesleg ez, amiben ültem, egy tízmilliós autó, a Volvo tesztautó pedig az extrákkal 17. A Subaru kicsit ideges, pattogós, bár Uj Péternek mostanában arról szólnak a horgásztörténetei, milyen szépen halad az Outback derékig érő sárban. „Egyhetes eső után mentem ki az ártérbe a derékig érő sárban, és ott ment el szépen, de nem száz métert, hanem kilométereket.” Nekem viszont megváltás volt visszaülni az XC70-be.

A Volvót vezetni olyan, mintha egy széffel gurulnánk. És látott már valaki rosszul rugózó széfet? Na ugye! A Volvo továbbra is az autózást magasról leszarók autója, és azt kell mondjam, nagyszerű érzés szarni az autózásra. A volvós nem küzd a tizedmásodpercekért, mint a subarus, és a csúcsragadozót sem játssza, mint az audis. Ő csak megy, mendegél ebben az irigylésre méltó kényelemben, nyugalomban, a remekül szóló hifi kíséretében.

A V70 hasmagasságát 16,5 centiméteréről 21-re emelték, így jött létre A Kárpát-medence Tökéletes Autója: ez az a szint, amiben egy árva milliméter sem felesleges (ellentétben ugye az XC90-nel). Ha valaki azért venne SUV-ot, mert fél, hogy a rossz úton odaveri az alját, az hagyja a fenébe, az XC70 alját se fogja odaverni. A futómű ugyanis hiába haknizta már körbe a fél autóipart a Volvo S60-tól az S80-on át az XC90-ig, ez akkor is egy jó futómű. És egy jó összkerékhajtás – a Haldexkuplungos rendszerrel nem lehet ugyan csapatni, mint az Outback elektronikus tengelykapcsolójával, de egy volvós úgyis azt szereti, ha az autó arra megy, amerre a kormányt fordítják.

Ez az a magasság, ami ahhoz kell, hogy még ne kezdjünk kóvályogni a hirtelen kormánymozdulatokra, de a rossz úton úgy haladjunk, mintha bekapcsoltuk volna az ülés masszázsfunkcióját. A szokásos napi útvonalaimon rövid idő után elkezdtem pont azokat a csapásokat választani, amiket a többi autóval elkerülök; az XC70 hihetetlenül barátságos hellyé varázsolja akár a Mars felszínét is.

Tarajosra gyűrt aszfalt, kátyúk, bakhátak, fekvőrendőrök – ez mindent gyönyörűen kisimít, ráadásul közben azt a benyomást kelti, hogy mindez az autónak sem fáj. Valósággal rákap a hullámokra, persze, Ocean Race, a más autókkal kínkeserves fekvőrendőrökön pedig csak méltóságteljesen bólogat, mint egy hintó.

Vezetés közben, vagy legalábbis a dugóban megnézhetjük a legérdekesebb Ocean Race-elemeket, amik felületes szemlélő számára úgy néznek ki, mintha a gyerek körzővel összekaristolta volna a műszerfalat, vagy egy pitbull próbált volna elrugaszkodni a váltókonzolról. De ha tudjuk, mit kell keresni, azonnal kibontakozik egy árbocerdő vitorlák nélkül: egy méretes yachtparkoló. Amit persze valószínűleg mindenkinek el kell majd magyarázni, aki először látja, ezért is érdemes azzal kezdeni, hogy nem gyerek, nem pitbull: yachtkikötő.

Hogy jó autó-e a Volvo XC70 Ocean Race? Szerintem tökéletes. Hogy megér-e 17 millió forintot? Ha valakinek van ennyi pénze autóra, feltétlenül. Az számunkra is kérdés, mennyire pozícionálja magát luxustermékként a Volvo – nyilatkoztak már olyat, konkrétan a svéd igazgató, hogy a márka inkább az elérhető árkategória felé mozdul, a kínai tulajdonos viszont határozottan arról beszélt, hogy a luxust vették célba. Ha az XC70 jelenlegi vetélytársait nézzük, rajta kívül két választásunk van. A Subaru Outback kicsit kisebb, hat centivel rövidebb, hét centivel kisebb a tengelytávja. És nagy vonalakban ötmillióval kerül kevesebbe.

Minőségérzetben a Volvónál lényegesen feljebb nem lehet lőni, de az Audinak azért összejön. Az Allroad Quattro ráadásul nagyobb: az XC70-nál majdnem tíz centivel nagyobb, igaz, csak két centivel nagyobb a tengelytávja. A háromliteres dízel 239 lóerővel 17 millióról indul, ha tehát 15-nek vettük az Ocean Race-t, nyugodtan mondhatjuk, hogy az Allroad újabb ötmillióval van feljebb.

Volvo XC70 D5 AWD Ocean Race

  • 6187
    Kéne
  • 1843
    Yacht kéne
  • 1525
    Allroad Quattro kéne
  • 741
    Outback kéne

Ezek tehát igazából nem is konkurens modellek, hiszen más kell a beérkezett horgásznak (Outback), annak, aki már a puszta megjelenésével is szeret bevinni egy gyomrost a többieknek (Allroad Quattro), és annak, aki hangsúlyozni szeretné, hogy a ráomló pénzhegyek között is normális ember maradt.