Az egyszeri vevő valahol ezen a ponton adná fel, és szédelegne át egy konkurens márka autószalonjába, pedig nagyjából itt a vége a Mazda 3-as hibalistájának. Csak addig kell kibírni, míg a díler fel nem ajánl egy próbakört, ahonnan már csillogó szemmel és szélesre nyíló pénztárcával térhet vissza a vásárló. A japánok nem felejtettek el autót építeni, csak ez a kompakt Mazda esetében menet közben derül ki.
A legjobb rész az, amikor először toljuk sebességbe a váltókart. Rövid és eltéveszthetetlen mozdulat, nincs lötyögés és akadozás, mint a francia vagy olasz autók többségében, sem az a zsíros ellenállás, mint a német gépekben. Kéziváltóban a Mazda még mindig nagyszerű, ami érthetetlen annak fényében, hogy otthon szinte csak automatával adnak el autót. Ez a precizitás jellemző a kormányra is, amely ráadásul kellemesen közvetlen áttételezésű. Nagyszerűen vezethető a Mazda, talán túlságosan is - egy alsóközepes szedánhoz képest.
A futómű szinte már sportosan feszes, ami a szereptévesztés újabb biztos jele. Négyajtóst ritkán vesznek élményautónak mifelénk, márpedig ez a futómű nagyobb tempónál mutatja az előnyös arcát. A karosszériát alig engedi dőlni, és pontosan tartja az ívet. Cserébe rossz úton elég rázós, ami az autó jellegét figyelembe véve inkább öngól: az itthoni utakat ismerve számíthatunk rá, hogy az asszony és a gyerekek megállás nélkül panaszkodnak majd, és nem csak azért, mert apu túl gyorsan megy át a körforgalmon, miközben a többi utas pánikszerűen kapkod valami kapaszkodó után.
Leginkább talán a motor felel meg a konszolidált lépcsőshátúakról szóló sztereotípiának. Az 1,6 literes, Peugeot-eredetű dízel a maga 115 lóerejével nem egy vadállat, bár 1500-as és 3000-es fordulatszám között egészen jól húz, így a Mazdával nem lehetetlen tempósan haladni, ha nem vagyunk lusták gyakran váltani. Ezzel együtt inkább a nyugodt közlekedést támogatja, és bár nem vagyok a minden áron takarékos autózás híve, tesztelni pedig leginkább városban nyílt alkalmam, én sem tudtam hat liter fölé vinni a fogyasztását: a benzinkúton 5,9-es átlag jött ki száz kilométerre. Valószínű, hogy egy kicsit több odafigyeléssel az 5,3 literes gyári adat sem elérhetetlen.
A négyajtós Mazda nem rossz választás, ha valaki a hétköznapokra keres családi autót, bár legalább ugyanannyi érv szól mellette, mint ellene. A japán autók zöméhez hasonlóan nem is olcsó. Egy ilyen szedánt dízelmotorral, alapkivitelben, metálfényezéssel most, 400 ezer forintos kedvezménnyel durván 5,2 millió forintért lehet hazavinni, a tesztautónak megfelelő, jobban felszerelt, tempomatos, tolatóradaros, automata klímás változat pedig 5,8 millióba kerülne. A közvetlen konkurenseket ismerve ez nem kevés. A VW Jetta ugyanekkora dízellel ugyan 5,7 millióról indul, de ezért a pénzért tágasabb és átgondoltabb autó benyomását kelti. Chevrolet Cruze szedánt dízelmotorral már 4,98 millióért is adnak, és abban 163 lovas, kétliteres dízel van, egy Renault Fluence 110 lóerős 1,5 literes dCi motorral pedig a legjobban felszerelve is megkapható 4,99 millióért. Ilyen konkurensek mellett nem lesz egyszerű a Mazda-kereskedők dolga.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
