Használtteszt: Suzuki Swift GLX AC CD Mistic (2006)

Bár a Swiftet kisautóként árulták, egy dolgot azért hamar leszűr az ember. A komolyabb kiskocsik, mint Fabia, Polo, Corsa picit tágasabbbak, de ezzel még el lehet lenni, hátul egy átlagember elfér. Az igazi hiba a csomagtartó hiánya (203 l), illetve az, hogy az üreg rövid és mély, kis nyílással, tehát aki első autónak venné, az erős kompromisszumot köt. Igaz, nem is került annyiba, mint az említettek. A forma miatt furcsa lehet, főleg a magasabbaknak, hogy az út fölé lógatott közlekedési lámpákan nehezen látják hosszan előrenyúló tető miatt, de ez a formából eredő sajátosság.

A Swiftnek sok baja nem lehet, ami a fődarabokat illeti. A motor láncos, és manapság már azt is érdemes megemlíteni, hogy ez a lánc nem hajlamos a megnyúlásra. Japán szokás szerint 15 ezrenként, vagy évente esedékes a szerviz, 105 ezrenként a gyertyacsere, persze ez nem az olcsóbbikból. A váltóban szeret még elkopni a megvezető kulissza, nem egy nagy tétel, ezt a nehezen kapcsolható egye-kettes fokozat árulja el, ritkán még a nyelestengely csapágyazása szorul cserére, aminek javítása egy 60 ezres tétel, a hiba hangról megismerhető. A magyar utak megviselhetik a toronycsapágyakat, de ez sem több 10-12 ezer forintnál, plusz munkadíj. Az első fékek viszont meglehetősen gyorsan kopnak, átlag negyvenezrenként cserélni kell a tárcsát is, nem csak a betétet, de ennek alkatrészköltsége sem több 25 ezer forintnál. Enyhítő körülmény, hogy a fékek jól fognak. Vásárláskor arra oda kell figyelni, hogy a rozsdásodás miatti visszahívásba beleesett-e az autó, és elvégezték-e a javítást.

Bár a zörgő autóra panaszkodók szerint ez a Swift már nem az a Swift, ez igaz az életminőségre is. A motor csendes, az ajtók nem kongva csukódnak, a kormány finom és könnyű, az ülés pedig nem a földön van – semmilyen szempontból sem annyira primkó, mint amaz volt. A változó vezérléses motor 4000-ig szerényen megy, ez a sebesség tartására kitalált régió, viszont fölötte tisztességesen húz. Attól függően, hogy ki melyik karakterét szereti, sokat kajál vagy keveset – mindkettő lehetőség adott. Ennek a példánynak a váltója rendben volt, egyedül a rükit vette kicsit makrancosabban néha. A futóműve meglepően jól rugózik rossz úton, csak a keresztbordákat kedveli kevésbé.

Ahogy a Swift népítéleteit megnézzük – bőven hétszáz fölötti van belőle – arányaiban elég kevés az egy-két tucat nagyon elégedetlen tulaj. A típus pontátlaga bőven (10-ből) 8,3 fölött van, ami arra utal, hogy statisztikailag megbízható, de ezzel együtt is érdemes odafigyelni a menetpróbán. Persze aki csodát vár, az csalódni fog, jópofa formája ellenére a Swift egy tök átlagos jármű, amit nem megterhelő sem tankolni, sem gumizni, sem javíttatni. Vagyis olyan, amilyen kocsira mostanában sok embernek szüksége van.