Mit szerettek ezen a rossz autón?

Használtteszt – Opel Astra 1.6i (1992)

2012.09.17. 05:43

Gábor az Astrát egy tiszai evezőstúra végén látta meg először, szülei oda már az új családtaggal jöttek érte, sőt, onnan ő vezette haza. „A hasonlóképpen 75 lóerős ezerötös Lada után sokkal erősebbnek tűnt, a komfortról nem is beszélve, könnyű volt a kormány, a kuplung, fogott a fék, a rugózás puhábbnak érződött, zajt pedig alig hallottam” – emlékszik vissza arra az első alkalomra.

Szegény Astrának nem osztott könnyű első éveket a sors. Dr. Kiss a kezdeti hetvenezer kilométer java részét úgy rakta bele, hogy reggel az egy kilométerre levő kórházhoz hajtott, majd délben hazaugrott ebédelni és vissza, s végül este megint egy kilométernyit hazaautózott. Az álmoskönyv szerint ennél cudarabb használatnak nem is lehet kitenni autót, hiszen egyfolytában dúsított keverékkel megy a motor, a kenőolajat mossa le a benzin, nincsenek meg az illesztési hézagok, a savas lé gyűlik a hideg kipufogódobokban, a váltó fogaskerekei, csapágyai, szinkrongyűrűi nem megfelelő viszkozitású olajban mozognak, fém ér a fémhez, minden fokozottan kopik.

Aztán még ott volt Gábor is, mint eróziós tényező, ne becsüljük alá a munkásságát. Gyakran kölcsönkérte az autót, és olyankor kiderült, hogy egy Astra 1.6i egészen jó sportkocsi-imitátor. "Volt ott minden, leszabályzásig forgatás, üveghangon gyorsítás, kézifékes fordulók, 71 ezer kilométernél egy sportdob is felkerült hátra" – nevet a mai tulajdonos az akkori huligánkodásokon.

Az Astra talán akkor érezte csak magát jól, amikor évente párszor hosszabb külföldi túrára indultak vele. Az autó nagyon hamar megismerte a szlovák, ausztriai síelőhelyek havas-latyakos útjait, nyaranta pedig kerekei Spanyolország, Horvátország, Franciaország, Olaszország aszfaltját tapodták – még Szicíliáét is párszor, pedig az elég messze van. Egy időben a vonóhorgon Skif utánfutó is lógott utána. Az a mai napig megvan, bár inkább csak emlék.

„Rögtön az első héten megtörtem az elejét, ötcentis horpadás lett a motorháztetőn, ki kellett cserélni a fényszóróüvegeket, aztán nem sokkal később anyukám is beleszaladt egy kisteherautóba. Majd pár évvel ezelőtt egy kutyát is elütöttünk vele éjjel, mert az Astra fényszórója nem terít elég szélesen. Akkor a hűtőt kellett kicserélni, mert letörtek a rögzítőfülek. Azóta van a két plusz lámpa a maszkban, úgy hívom őket, kutyariasztók" – ismerem meg Gábor közvetítésében az Astra húsz évének viharosabb epizódjait.

Bár az Astrába a kórházi bejárást leszámítva Gábor tette bele szinte az összes kilométert, az autó csak 2004-ben, dr. Kiss G Astra vásárlásakor lett hivatalosan az övé. Akkortól nem napi csupán négyszer egy, hanem kicsit hosszabb távokat is letudott a kocsi. De kijelenthetjük: abban az első 14 évben – bár éjszakánként garázsban lakott – az Astra igazi, latyakjáró, napon sülő, galamb leszarta, keményen használt kocsi volt, mégse panaszkodott soha. 2006 óta azonban Gábor külföldön dolgozik, kint pedig egy C osztályos Mercedest használ. A külföldi rendszámos autókkal való jogszabályi és hatósági averziók – no meg a nagy távolság – miatt azonban a Merci ritkán jön Magyarországra. Hiszen itt az Astra, amibe mindig öröm beleülni.

Persze, közelről már nem olyan szép, hiába van kvázi tökéletes műszaki állapotban. A tankbeöntő nyílása körül erősen csipás már a festék, a hátsó sárvédők szélét is rágja már a Mindenség nagy, piros derelyeszaggatója. A lengőkarokon is látni felületi korróziót, de a helyzet nem rosszabb, mint egy hétéves Volvo XC90-nél, tehát felesleges panaszkodni. A motorházfedél első élén pedig apró golyózápor-nyomokat látunk: itt igazolva látjuk, hogy a korai vizes bázisú festékek rosszul tűrték a felverődő kavicsok támadását.

Szavazzon!

  • 6986
    Volt ilyenünk, mit is mondhatnék róla, jó kocsi
  • 2085
    Volkswagenes (toyotás, saabos, alfás...) vagyok, észre se veszem az Opeleket
  • 1240
    Nem szerettem, de megváltozott a véleményem
  • 964
    Nem szerettem, és szerencsére sose volt
  • 305
    Volt ilyenünk, utáltam

De belül szinte tökéletes. Az ülések nincsenek kiülve, az ajtónyitók nem lógnak, szép a kárpit, hibátlan a szőnyeg, tükörsima a műszerfal, még az Astra-illat is megvan, csak a kormányt kellett az évek múlásával átbőrözni, és a váltószoknya műbőrjéről jött le a festék. És hogy mi lesz vele mostantól?

Mi lenne? Marad. Az árára – szerencsére – nincs szükség, egy olyan garázsban lakik, amibe nagyobb autóval beállni igen nehéz, mellesleg, úgy tűnik, egy húszast még simán bírni fog ezután is.

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.