Menetpróba: Mercedes A 200 CDI 7G-DCT

Mivel nem sokkal az A osztály után sikerült az SL 500-asba becsücsülni, rájöttem, hogy a kis Mercinek mindene olyan belül, mint a legdrágábbnak: a gombok, a kormány, még a kerek levegőkürtők is erősen hasonlítanak, tehát a minőségi összkép egész jó. A formaterv a nagyobb Mercedesekben letisztultabb, ez itt kicsit harsány, de ehhez a kocsihoz jobban is passzol. Talán pont a fiatalok kütyümániája az oka, hogy odabiggyesztettek egy külön képernyőt, ami látszólag a műszerfal előtt lebeg. Ezzel azonban vékony jégre merészkedtek, mert a kütyüdivat képes félévente változni, az autóiparban viszont jó előre fixálni kell a dizájnt. Talán ezért néz úgy ki, mint egy párezer forintos digitális képkeret a Tesco akciós katalógusából. Ma már keskenyebb káva dívik, és úgy általában vékonyabbak a kijelzők, táblagépek. És amikor megjelenik rajta a csöves rádiók hangoló skálája, na, az végképp vicces.

Azt hiszem, az A osztály egyetlen komoly hibája az ülése. Pont a Golf VII után ültünk bele, és az ember azt gondolná, hogy másfél Golf áráért minimum ugyanazt a szintet kell tudnia egy Mercedesnek. Az ülőlapnál ez nem jött össze, mert rövid is, keskeny is. Kár, mert az AMG sportülés háttámlája kivételesen jó. Igaz, az ajtóra telepített ülésállító gombokkal lehet találni olyan állást, ami viszonylag jól ül az ember. De csak viszonylag.

Nem tudom, mennyire téveszt meg a normál komfortfutóműnél kicsit alacsonyabb és keményebb AMG-s, de tény, hogy az A osztály onnantól kezd el igazán imponálni, ha már megy. Igaz, a széles (255/40 R 18) gumik miatt a gördülési zaj igen határozott, még a dán utakon is, és a motor is erősebben darál, mint amit szívesen hallgatnék egy Merciben, viszont az egész olyan, hogy mindennek ellenére szerettem vezetni.

A kis kormánnyal elképesztő agilitással cibálható jobbra-balra az orra, sőt, kifejezzen izgága még a középállás környékén is. A fronthajtás sem érződik tolakodóan, sőt. Igaz, nem tűnik hátsókerekesnek, viszont nem is tolja le az orrát az ívről, hanem abszolút semlegesen fordul el bárhol. Szerencsére nincs a szokásos rotakapa-érzés, amikor nagyon nyomjuk a gázt, az erők nem akarják kicsavarni a kormányt a vezető kezéből. Igaz, errefelé nem sok a kanyar, de azt a keveset kifejezetten élveztük: a kormány halálpontosan jelöli ki az irányt.

Százharminchat ló persze nem a világ 1400 kilóhoz, de ezzel sem megy rosszul. 9,2 alatt megfutja a százat, s közben a hétfokozatú duplakuplungos váltó olyan, mintha ott sem lenne. Egyáltalán nem kell foglalkozni vele, hogy mit csinál, mert azt finoman és gyorsan teszi, amúgy is az a hét fokozat már szinte riasztóan sok. Néha egy-egy durvább, párosból-páratlanba visszakapcsolásnál érzeni tán pár tizedmásodpercnyi késést, de ember nincs, aki ennél gyorsabban döntene és cselekedne, a klasszikus automatákról nem is beszélve. Mivel dízelről van szó, nem egy nagy élmény a kézi váltás, de néha jól jöhetnek a kormány hátoldalán lévő váltófülek, ha kell egy kis motorfék.

Azt hiszem, igazságtalan lennék a Mercedesszel, ha nem térnék ki rá, mi értelme ennek az egész autónak, amely gyakorlatilag szűkebb a kategória kommersz modelljeinél. Egyszerűen arról van szó, hogy nem azoknak szól, akik literre és centire mérik az autót, mert az A osztály nem a szimpla közlekedésről, hanem az autózásról szól. Elárulom, a 200 cdi alapára kézi váltóval 7,6 millió forint, a kipróbált AMG Sport, matt fényezéses, DCT-váltós autót saccra is tízmillió tájára tenném. Hogy miért ilyen drága? Talán azért, mert a vezetőt segítő rendszerei is a luxuskategória szintjén vannak, a radaros vészfékezőrendszer, a sávtartó, az éberségfigyelő, a villanyos kézifék, a távolságtartó tempomat, az iPhone-kezelés oda-vissza – ezek mind olyan prémium szolgáltatások, amelyek (ilyen szinten) nem kaphatók meg a kommersz autókhoz. Nyilvánvaló, hogy ettől drága a Mercedes, meg attól, hogy nem egy szimpla csatolt lengőkaros futóművet dugtak alá, attól, hogy a világ egyik legselymesebben váltó DCT-automatáját szerelték bele, és attól, hogy fogaskerekek hajtják a vezérműtengelyét, pusztán azért, hogy nyerjenek egy kis helyet a motorterében. Ízlésekről lehet vitatkozni, de a technika szintjén ez az autó tényleg olyan, amennyibe kerül – persze megértem, ha valakinek nincs erre szüksége. Örülök, hogy végre kezd rátalálni az új utakra a Mercedes, a hibái ellenére azt mondom: ha ez nem jön be, akkor semmi.