Ekkora lenne a baj?
Menetpróba: Mitsubishi Outlander 2012
A híre már fenyegetően közelített, és a Tannistesten el is kaptuk egy kis menésre a japánok reménységét.
Csak hát sajnos nem kell túl éles szeműnek lenni ahhoz, hogy az ember megállapítsa: ha a Mitsubishinek ez a reménysége, akkor gáz van. És nem azért, mert ez egy végtelenül rossz autó, hanem azért, mert kiderül: rohadtul nincs fantázia a fejlesztésében, noha a prospektusa szerint új fejezetet nyit a mobilizáció történetében.
Ez az Outlander ugyanis ránézésre nem más, mint az előző modell átöltöztetett változata – nem ritkaság ez a japánoknál. Viszont sokkal-sokkal előremutatóbb autót kellene alkotni, hogy ezzel a stratégiával hosszú távon el lehessen evickélni az olyan agresszív konkurensek mellett, mint például a Hyundai-Kia .
Hozzáteszem, szinte kizárt, hogy az Outlander tök ugyanaz a modell, mivel a tömegéből átlagosan egy mázsát faragtak le, ami még akkor is rettentő sok lenne, ha az elődjét oroszos nagyvonalúsággal tervezték volna. Ellenben ugyanolyan hosszú, mint volt, és a tengelytávja sem változott.
Ha ennyire komoly munka folyt a háttérben, akkor miért nem feküdtek rá azokra a pontokra is, amelyek vonzóvá tehetik az autót? Nevezetesen, megcsinálhatnák jó formájúra. De nem. Ahogy ők mondják, azokkal fog megvívni az új modell akik a „near-premium” (azaz közel prémium), non-mainstream, (nem a fő csapásirányt követő) és engineering-driven (azaz a műszaki tartalmat előtérbe helyező) modelleket gyártják. Ez egyszerűbben: a zongoralakk-utánzatos, nem túl szép, de finom SUV-okkal.
Ha viszont ez a cél, akkor miért nem raknak bele annyi hangszigetelést, hogy az ember ne úgy szálljon ki belőle: jézusom, ez egy traktor. Persze gonosz vagyok, mert ma már egy traktor olyan, de olyan fantasztikus... itt most az MTZ-re gondoltam.
Ez már csak azért is érthetetlen, mert korábban a PSA-tól vették a 2,2 literes dízelmotort, az előző Outlanderben ez volt a csendes, jó hangú modell, a borzalmasan zajos PD TDI mellett. De nem, mostanra a Mitsubishi fejlesztett magának egy saját 2,2 literes (ha korrektül kerekítünk, inkább 2,3-as) dízelt, amely ugyanabba a családba tartozik, mint az ASX 1,8-asa. Ha minden igaz, akkor a csúnya hangért cserébe legalább nagyon takarékos lesz, ahogy azt a kisebb modellnél tapasztaltuk.
A motorról nem árt tudni, hogy a Mazda új Skyactiv dízelmotorjához hasonlóan kicsi a sűrítése (1:14,9-hez), a szívóoldali vezérlése pedig változtatható. Viszont csak 150 lóerős, azaz 27 lóerővel gyengébb a Peugeot-motornál, igaz, nyomatékban ugyanazt tudja: változattól függően 360-380 newtonmétert ad le. A kisebb érték az automata váltós változatoké, a nagyobb a kézi váltósoké.
Aki Európában benzinest akar, annak egy kétliteres, 150 lóerős motort terveztek, ez szintén új, ehhez vagy egy ötös kézi, vagy egy CVT-váltót kínálnak. Mindkét motorvariáns létezik fronthajtásos és összkerekes verzióban, öt és hét üléssel. A Tannistesten mi egy automata turbódízelt kaptunk el, hét üléssel.