Menetpróba: Mitsubishi Outlander 2012

Nem tudom, mi történhetett. Talán kihagytak egy kis hangszigetelést, vagy olcsóbb motorfelfüggesztést használnak, és annak az árából lett puha a műszerfal? Lehet. Ez utóbbi változás mindenesetre az erényére vált az Outlandernek, viszont ők is elhitték, hogy a fényes műanyagból készült zongoralakk-utánzat menő dolog.

Ezt leszámítva a belső formaterv legalább homogén, nem zavaros, bár a téglalap alakú gombok kissé egyszerűnek tűnnek. A formatervezők az ajtópaneleken végképp nem méláztak sokat, ráadásul a hátsó ajtókon huppognak is. A nagyképernyős rádió-navi kicsit utólagosnak tűnik, viszont a Rockford Fosgate hangrendszer nagyot szól. Meglepetésemre a kormány mögötti váltóleffentyűk valóban fémből vannak – erre még a Mercedes SL 500-nak sem futotta. Furcsa keverék ez a járgány, minőségi összhatás szempontjából is.

Viszont az érdemi méretváltozások elmaradása miatt a hétülésessége fenntartásokkal kezelendő. Vagyis aki egyterű helyett szavazna rá, azt ki kell ábrándítsam: ahhoz, hogy a csomagtartó padlójából kihajtható, lapockáig sem érő ülést használjuk, a középső sort alaposan előre kell tolni, hogy akár egy gyereknek is elférjen a lába. Az Outlanderre tehát változatlanul úgy kell tekinteni, mint egy kifejezetten tágas ötülésesre, amely végszükség esetén pótszékezhető. Nincs ezzel semmi baj, a konkurensekhez képest még így is óriási előny, nem sok hasonló akad az árkategóriában. Egyáltalán akad, a már kifutó Peugeot-Citroën-klónokon kívül? Nemigen, legfeljebb a Chevrolet Captiva, esetleg a Qashqai+2.

Lassan kezdem meggyőzni magam, hogy az ésszerűség azért az Outlander mellett szól, elvégre a maga műfaján belül azok közé tartozik, amellyel sokkal nyugodtabban mennék terepre, leszámítva a Nissan Xtrailt. Nem véletlenül pajeróztak a Dakaron évtizedekig, fel tudták úgy programozni az elektronikus összkerékhajtást, hogy meghökkentően könnyen mozogjon laza talajon is, amíg a gumik engedik. A gyári infók alapján a 4x4-et vezérlő egység lényegesen több paraméter alapján dolgozik, mint korábban.

Eddig a vezető a fronthajtás-automatikus 4x4-állandó 4x4 üzemmód közül választhatott. Mostantól Eco-móddal indul a lista. Miután vezettük, megkérdeztem a Tannistestre delegált mérnököt, hogy hát ez mi. Elárulom: ugyanaz a fronthajtás, annyival kiegészítve, hogy csúszós úton néha ez is rákapcsolja a hátsó hajtást, csak ritkábban.

Bár tény, hogy így kevesebbet fogyaszt, viszont nagy gázadáskor hajlamos cibálni a kormányt az első kerék, mint egy felnitrózott rotakapa. Valójában az automatikus mód a legjobb és legharmonikusabb módja a közlekedésnek, sokkal kevésbé alulkormányzott így a Mitsu.

A másik fontos dolog az, hogy egy átlag kocasofőrnek elég a szabad magassága is (dízel: 19 cm, benzines: 21 cm), nem ér le állandóan az alja, mint a sokkal személyautósabb bohóc-SUV-oknak, noha hivatalosan ő is valami ilyesmi lenne.

A végére hagyom a legjobbat: az automata váltót. Elképesztő, hogy mennyire gyors, milyen jól vált vissza, mennyire jól találja ki az ember szándékát, és mindezt milyen finoman teszi. Csak hát egy ilyen automatika és a dízelmotor mellé tényleg dukálna a jó hangszigetelés, mert a motor könnyedén forog a pirosig, egy-egy idegesebb gázadásra. Idővel az ember megtanulja nyomatékból vezetni, és akkor még jobb, mivel ebben a motorban tényleg van nyomaték alul, és a váltóautomatika miatt a turbólyukkal sincs gond. Ez a hatfokozatú automata tényleg az új Outlander fénypontja, valószínűleg a ma létező egyik legjobb darab.

Amellett sem kell elmennünk, hogy az Outlander megkapott szinte minden ma trendinek számító segédletet, onnan kezdve, hogy van villanymotoros mozgatás az ötödik ajtóhoz, radaros vészfékrendszer, távolságtartó tempomat, sávelhagyás-figyelő, a gazdaságos vezetést támogató rendszer, és még sorolhatnám. Valahogy még sem stimmel itt valami. Mintha egy kicsit kihúzták volna a talajt a tervezők lába alól, akik egyes részfeladatokat jól, sőt, néhol kiválóan oldottak meg, de ez csak egy régi Outlanderből átülve észrevehető. Pedig egy kicsit kellemesebb csomagolásban, csendesebb utastérrel a műfaj titkos ásza lehetne. Nem értem, mi a baj a Mitsubishinél.