A motor ugyanaz az átalakított kettőkettes Honda dízel, amit Civictől felfelé mindenbe szerelnek. 150 lóerő és 350 Nm. A motor már 1500-tól húz, a piros mező 4500-tól van. Közlekedni elég erős, de az igazi menést elvitte az emissziós érték (Euro5), az automata váltó és a cica. A hangja olyan, mint egy négyhengeres dízelé. 11 alatt van százon.
A teszt kezdetekor egyből az Econ gomb benyomásával indítottam, amitől érdekes színekben pompázik a műszerfal, nagyjából a gázadással egyenes arányban vészjóslul. Ha ügyes vagyok, szép zöld az ecoterror, de ha gázt merek adni, a fehérség után egyből bebordul. Én szeretem az ilyen rendszereket, és direkt a kedvében akartam járni, mindig zöld volt nekem. Igyekeztem nem első lenni a lámpánál, nehogy dudáljanak.
Éppen ezért állok értetlenül a kezemben a tankolási számlával, egyik pillanatban a napi kilométerszámlálót, a másikban a litereket és a forintokat nézve. Ez bizony majdnem 11 liter. Econ módban. Odafigyelve. Úgy, hogy a fordulatszámmérő mindössze egyszer ment 3000 fölé, csak hogy végre halljam a hangját is. Akkor mennyit ehet nem Econban? Húsz litert? Vagy csak tizenhetet?
Maga a kormánykerék szép, van rajta csillió gomb, kicsit több is, mint a számológépes hétzenés kvarcórában. A funkciók szintjén is rengeteg: rádiógombok, fedélzeti számítógép, kihangosító, ez eddig tizenkilenc gomb a kormányon, aztán erre húztak lapot a két váltófüllel, így huszonegy. De itt nem ér véget a kütyüzés. A két bajuszkapcsoló annyira japán, hogy én ezt már nehezen tudom befogadni, a civil életben egy 190-es Mercivel járok, annak egy darab bajuszkapcsolója van, azzal indexelek, fényszórózok, mosok ablakot. Igaz, a lámpákra külön tekerős kapcsoló van. Itt meg a két bajszon annyi funkció, amennyi mindenképp elegendő, hogy azt mutassa a Honda, hogy ő egy kütyü. És további kütyük: a lejtmenet vezérlő, az adaptív, követős tempomat és a sávelhagyás figyelő, valamint a még_meg_sem_történt_baleset_következményeit_enyhítő.
A váltó körüli szálcsiszolt dekorbetét meleg érzetű, tehát biztosan nem fém, de nekem amúgy is jobban tetszik az alacsonyabb felszereltégi szintek feketéje, a Mercim is jobban tetszik így, hogy nincs benne fabetét.
A navi megbízható és okos, eltalál, odatalál, de a frissibe átirányított Ferenciek terét nem tudta, mitől is tudta volna, hiszen aznap reggel alakították át. Nyugodtan rábízhatja magát, még a hülye helyeket is ismerte. A kijelzője is eléggé művelt: automata, day és night állásokban állítható a fényereje. De a kijelző designja mintha nem ugyanott készült volna, mint az eggyel feljebb lévő panelé, amin a központi számítógép beszélget velünk.
Az üvegtető frenetikus, a gyerek imádják. Hatalmas, biztosan nagyobb egy négyzetméternél. A belső fények aranyosan vannak kitalálva, mindenütt van egy kellemes kis derengés, még az ajtózsebben is. Az ülések amúgy nagyon kényelmesek, eltekintve a hidegségtől. A memória is ügyes. De az ülések méltatása itt nem ér véget. Az üléslehajtás a csomagtartóból intézve nagyon jó, kivéve, amikor nem szándékos, csak fellógatná az ember a hazaküldött ebédmaradékot egy kampóra, és pont ez akad a kezébe. Akkor minden borul, ami a hátsó ülésen van. Ezzel együtt az üléstámlát lehajtja, az ülőlapot felhajtja, és előállítja a sík padlót, komolyabb személyes közbenjárásunk nélkül.
Hóban is vezettem, de az összkerékhajtásról mindössze annyi derült ki, hogy rá van írva a kocsi oldalára. Vagy nem nyomtam eléggé a econterror alatt sínylődve, mindenesetre semmi sem derült ki róla, tehát az átlagos felhasználói csoport számára sem fog feltétlenül. A tudat viszont megnyugtató, hogy van. A menetkomfort a CRV-ben valódi menetkomfort, ugyan érezni néha, ahogy egy-egy úthiba végigrezonál a nagy testen, de mindez tőlünk távol történik, valahol lent a mélyben, hanghatások keretében. Az utastérben ülve nem ráz annyira, mint tehetné. Pedig ebben a négy és fél méteres SUV mezőnyben általában csak kemény futóművek vannak, mert hát sztrádatempónál bizony fel-fel borultak régebben a SUV-ok.
A Toyota RAV4 (10,26 Millió), a Mazda CX5 (10,14 Millió), az Opel Antara (9,4 Millió) és a többi SUV ellenfeleként fel kell kötnie a gatyát. Mindegyikük legfelszereltebb 150 lóerő körüli dízelének és az automata váltósnak az árát néztem. A Honda 10, 96 Millió, de vannak nála drágábbak is. Innen nézve sajnos nem tudom megmondani, hogy megéri-e, vagy van annak a tíz misinek (és az autó értékvesztésének) jobb helye a költségvetésében. Én használtban venném, ha venném.
