Ladát vagy Daciát?

Összehasonlító: Lada Granta Liftback Norma vs. Dacia Logan 1.2 Arctic - 2016.

2016.06.22. 10:18
Anand Mahindra híres tézisével értek egyet: a használt autó az olcsó autó, nem az új, bármennyibe is kerül. Magyarországon ráadásul ha olcsó autót emlegetünk, nem 2,5-3 millió forintra gondolunk. Mégis valahol itt van az újautó-piac alja, még ha egy átlagembernek nincs is sok reménye befizetni egy ilyenre. Be kell látni, a fő csapáshoz képest ezek bizony extra olcsó autók. Aki ennyiért szeretne újat, nem mehet el a Lada Granta és a Dacia Logan mellett.

Volt Daciánk. 1310 TX, delfinkék. Újonnan vettük át a Merkur-telepen, amikor még lábujjhegyre kellett állnom, hogy bekukucskáljak az ablakán. Nem tudom, mi szállta meg a fatert, és hogyan sikerült összekaparni rá a lóvét, de arra emlékszem, hogy nagyon szeretett volna az életben egyszer új autót. Erre meg csak egy évet kellett várni, ha nem tévedek nagyot, ami komoly érv volt a többéves Lada-várólistákkal szemben.

Óvodásként is nyilvánvaló volt, mekkora kapitális bakot lőtt apám, ha másból nem, a vadonatúj autón végzett éjszakába nyúló szerelések során elhangzott mondatok szótárából. A szaftos részletekből nem maradt meg több, mint hogy három helyen volt lyukas a tank, sosem csukódott rendesen az ajtó, illetve közelébe sem ért a gyári végsebességnek. És amikor egyszer defektet kaptunk, kiderült, hogy a dísztárcsa rögzítőcsavarját gyárilag menetszakadásig húzták, ezért képtelenség leszedni a kereket roncsolás nélkül.

A régi Dacia egy pléhvödör számára is sértő minőségű anyagból készült, másnapos munkagyűlölők által összerakott selejtgyűjtemény volt. Hozzá képest a Lada büdös műbőr kárpitjai, az akár százezer kilométert is generál nélkül teljesítő motorja, öt-hat évig csak néhány helyen átrozsdásodó kasztnija a kézműves minőség megtestesítője, a keleti blokk Mercedese, a művezető hőn áhított vágya volt. Amíg nem látott kettes Golfot.

Az a kor, bár közel harminc év jótékony homálya egyesek emlékezetében vastag cukorszirupot csepegtetett rá, egy másik éra volt, egy másik gazdasági és politikai rendszerrel, amely megbukott. Azóta sok minden megváltozott, Pozsony az új Detroit, a Daciánál Renault-kat gyártanak, a Lada pedig... hát, a Ladánál elég sok minden emlékeztet a múltra.

Sokat írtunk már erről a bordó Grantáról, a tesztautóról, amely a Totalcarnál 2016-ban eddig a legkomolyabb figyelmet kapta. Nem ok nélkül. Van rendes tesztünk, technikai bemutatónk, tereptesztünk, új-használt összehasonlítónk, ezért hála a jó égnek már nem kell hasonlatokat keresnem, milyen keservesen sír a váltó, mennyire ijesztően dülöngél a kaszni, vagy mennyire büntet terepen a bődületes hasmagasságával. De ha valaki kettőfél-hárommal a zsebében feltétlenül új autót akar, még nem adtunk neki választ, mit tegyen.

Van a rövid változat: vegyen Celeriót. Ha az túl kicsi vagy csúnya, akkor Sanderót vagy Logant, akár MCV-t, ha köbméterekre éhes. Ladát csak akkor, ha neki a Szovjetszkoje Igrisztoje a legfinomabb pezsgő, uborkával issza a vodkát és a kapanyélben a szálka funkció, nem hiba, hiszen kihúzása fokozza a férfiasságot.

Meg van a hosszú:

A Granta papíron jó ajánlat. Hol kapunk már nagy köbcentis, erős szívómotort egy kompakt méretű autóban? Öt ajtót, hatalmas csomagtartót, alufelnit, klímát 2,65-ért? Ha szigorúan egy szintre próbáljuk hozni teljesítményben, extrák terén, akkor még a Dacia se tud ilyet. Viszont az élet nem egy Excel-tábla, aki igazán olcsót akar, nem azt nézni, hogy hány newtonmétert teker a legolcsóbb Dacia, mennyivel többet a Lada. Klíma legyen, a többi nem számít.

Lehet fintorogni, hogy a Daciától nem az erősebb, nyomatékosabb, háromhengeres, turbós 0,9-es TCe-t állítottuk ki ellenfélnek, hiszen az áll legközelebb teljesítményben az 1,6-os, 96 lóerős Granta Liftback Normához, de egyrészt hirtelen ilyet sikerült szerezni, másrészt megerősítettek a Dacia Békésinél, hogy ezt az 1,2-es, 73 lóerős szívómotort viszik. A Ladánál meg, ha az ember ragaszkodik a klímához, kénytelen ezt a motort választani, hiába lenne elég kevesebb is.

Hasonlíthatnánk Sanderóhoz is, hiszen az ötajtós, a gigantikus Logan MCV-hez is, annak forintra annyi a listaára, de mi úgy éreztük az 1,2-es, négyajtós Logan Arctic felszereltséggel tökéletes pár a Grantának.

   Lada Granta Liftback 1,6 Norma Dacia Logan 1,2 Artic
lökettérfogat 1596 cm³ 1149 cm³
max. teljesítmény 103 LE (mért) 73 LE @ 5500 rpm
max. nyomaték 146,6 Nm (mért) 107 Nm
végsebesség 168.5 km/h (?) 162 km/h
gyorsulás 0–100 km/h nincs adat 14,5 s
hosszúság 4246 mm 4347 mm
szélesség 1700 mm 1733 mm
tengelytáv 2476 mm 2634 mm
öntömeg 1080 kg 974 kg
cspmagtartó 440 l 510 l
listaár 2,65 M Ft 2,45 M Ft

Már csak azért is, mert a Lada-Dacia párbaj nem számháború, nem a csomagtér-litereken vagy a ködlámpán dől el. A két autó ugyanis homlokegyenest ellentétes szemlélet szerint készült, és ezt az első üléspróba százhúsz decibelen az arcunkba üvölti. A Lada silány húszéves autó, Bluetooth-kihangosítóval, míg a Dacia egy végletekig lebutított, olcsósított, de modern jármű. És ez bármelyik Daciára igaz.

Túlzásnak tűnik a húsz év? Mikor láttunk utoljára tűzfalra szerelt kormányművet? F Astrában? Kézzel körbemarkolható ajtóoszlopot? Még régebben. A silány pedig nem elég erős jelző, amikor a Kia Pride-on innen gyakorlatilag bármelyik 1996-os autót elővehetjük, és normálisabb úttartása, igényesebb utastere, bizalomgerjesztőbb műszaki megoldásai lesznek. De ne fulladjunk ócsárolásba. A Grantának vannak erényei is.

Leginkább a motorját dicsérném. Nem tudom, honnan varázsolták elő ezt az alacsony fordulatra hangolt, pompásan nyomatékos karakterű, ráadásul takarékos motort, de őszinte rajongója vagyok. Nem csak a Logan ványadt 1,2-esét, de a legtöbb kortárs kisautó szívómotorját veri. Jól passzolnak hozzá a váltó áttételei is, simán el lehet gurulgatni vele hét liter körüli fogyasztással, nem üvölt autópályán sem. Kár, hogy az elsőre egész finoman kapcsolható váltó az ötös síkjában már akadozik, amúgy meg folyamatosan visítanak benne a fogaskerekek vagy a csapágyak, és klattyanós holtjáték is volt már az alig párezer kilométeres tesztautó hajtásláncában. De nézzük meg, milyen fölényesen hagyja állva a Daciát.

Hoppá, Granta-Logan – 1:0. És ott van a Liftback hatalmas csomagtérnyílása is. Igaz, a csomagérszőnyeg már olyan bolyhos, amilyen egy Mitsubishiben húszévesen sem lesz, és a hátsó ülőlap még mielőtt felhajtanánk, simán ráülésre is kiugrik a helyéről. Igazából le se kell hajtani az üléstámlát, úgy is be lehet hajítani sövénynyírót, rotakapát, ledöntve pedig akár egy Zil-motort. Nem róhatjuk fel a Daciának, hiszen szedán, és aki ólajtót akar, vehet Sanderót vagy MCV-t, de ebben az összehasonlítóban meg kell adni a 2:0-t a Ladának, még ha egy véleményes tizenegyessel is.

Pozitívan csalódtam a Ladánál a hangszigetelésben is, amit az ismertetőjében külön kiemelnek extraként. Tényleg alig süvít autópályán, és ha alánézünk, feltűnik a gazdagon felhordott alvázvédő rücsi is, amely alapján akár igen hosszú életet jósolhatunk a karosszériának. De most már tényleg kifulladtam, képtelen vagyok bármi mást felhozni, ami érv lehetne a Granta mellett.

Senki sem vádolhat azzal, hogy Dacia-rajongó volnék, nem változott a kép, amely ennek a Logannak a magyar bemutatóján kialakult bennem. Nagyon kell akarni, hogy új legyen az az autó, csak úgy védhető ez a szintű igénytelenség. A Ladából átülve mégis kiszalad egy önkéntelen, megkönnyebbült sóhaj: a Daciában legalább nem az a megfáradt, beletörődött, csehovi hangulat uralkodik. Primitív, szélsőségesen egyszerű, de botmixer-szinten, háztartási nagygépként elfogadható.

A Logan eleve nagy. A Grantában a borzalmas, felemás üléseken gubbasztva még a doblemezek is a mellettünk ülő felé tolnak, egy Corsában tágasabb az első sor. Ezzel szemben a Daciában szinte lóbálhatjuk a lábunkat, szellős a tér, lehet gesztikulálni, nem borul ránk a szélvédő. Soha nem hittem volna, hogy dicsérni fogom a Logan ülését, de mind a tömés, mind a némi fészkelődés után megtalált póz százszor emberibb. Hátul meg nincs miről beszélni, a közel 16 centivel hosszabb tengelytáv ennyivel nagyobb lábteret ad.

Nem mondhatom, hogy a Dacia fülkéjében sokkal jobb minőségű anyagokat használnának, sőt, a középkonzolra helyezett ablakemelő-kapcsoló igazi fillérprütykölés, cserébe a Ladáé felhúzásra majdnem kiesik az ajtópanelből. A Loganban a kapcsolók úgy működnek, ahogy egy kapcsolónak kell, az összeszerelési, illesztési minőség rendben van, és a négyzetméterre jutó kereszthornyú látszó csavarfejek száma is pár tucattal alacsonyabb, ami autószerűbbé teszi a belteret. Kapunk egy hangerőszabályzót, rádióvezérlőt a kormányoszlopra, ami már egy fél multikormány, és az USB-aljzat itt működik is, nem úgy, mint a Grantában.

De nem ilyen piszlicsáré részletekben kell keresni, miért jár évtizedekkel előrébb a Dacia. Állítható magasságú övek, oldallégzsákok, négy NCAP-csillag. Ha más nem, ez a három érv nálam azonnal elfogadhatatlanná teszi a Grantát, ezek közül ugyanis egyikkel sem rendelkezik. A Lada töréstesztjéről készült videók rémisztők. A B oszlop annyira vékony, ha erősebben csukom be az ajtót, félő, berogyik. A Logan a 2010-es évek terméke, és ami ma alapelvárás egy autóval szemben,  tudja. Hogy mást ne mondjak, például le lehet húzni az első ablakát ajtóperemig.

Ha pedig elindulunk, a Dacia a maga 73 lóerejével megsemmisíti a Ladát. Gyenge és fakó, mégis egyértelmű, egy olyan autóban ülünk, amelynek megtervezték az alulkormányzottságát, rendesen méretezték a futóművét, látott jávorszarvastesztet, nem úgy lapátolták össze, ahogy éppen sikerült. Egyszerű, jámbor autó, billeg és bólogat, de nem akar felborulni, mint a Granta. Olcsó autó, de érződik rajta, hogy a mérnökök megdolgoztak vele, meggyőződtek róla, hogy nagy biztonsággal bírni fogja a 3 évet és százezer kilométert, amire garanciát vállalnak. A Ladán nem.

A Granta egy szocialista termék: ez van, ezt kell szeretni. Megpróbálták felhozni mai szintre, nem jött össze. Ez a kivitel, amely nálunk 2,65 millió forintba kerül, a hazai piacon alig 1,8 milliónyi rubel. Annyiért sem kéne, mert szerencsére már nem kell azt szeretni, ami van. Választhatunk. Például Daciát vagy Suzukit, de ha kimerészkedünk a használtpiacra, kinyílik a világ. Nyilván inkább vélemény, mint tény, de százával akad a használtak között, ami nem csak hatszor jobb autó, de jó eséllyel megbízhatóbb, tartósabb is lesz, mint ez a szegény Granta. Ezért mondom, hogy aki olcsó autót akar, vegyen használtat. Kettőhat Magyarországon a legtöbbeknek fájdalmasan sok pénz, őrültség egy gyatra minőségben legyártott, réges-rég elavult, hibáktól hemzsegő konstrukcióba ölni, mindegy, hogy autóról vagy bármilyen más műszaki cikkről van szó.

Valamit talán jelent, hogy az importőr a kezdetekben beígért ötről gyorsan háromra csökkentette a garanciális évek számát. Nem vennék rá mérget, hogy ez a kísérlet, amit a Lada Magyarországon európai betörés címszó alatt végez, sikeres lesz, és hogy három év múlva még lesz kinél érvényesíteni a garanciát.

A Dacia ellenben már bizonyított. Nálunk mérsékelt, nyugatabbra zajos a siker, de nem kérdés, hogy stabil a helye az európai piacon, és ennek oka van. Akinek nincsenek különösebb elvárásai egy autóval szemben, az jól járhat egy Logannal. De ha nem olyan kemény az árplafon, a Békésinél, ahol Renault-t is árulnak, megsúgták, a Granta áráért majdnem Cliót tudnak már adni. Az pedig egy más világ.