Tanulság: olcsó autót olcsón vegyél

Teszt: Fiat Tipo SW Lounge 1.6 MJet - 2017.

2017.05.26. 06:18 Módosítva: 2017-05-26 08:41:34

Adatlap Fiat Tipo SW Lounge 1.6 MJet - 2017

  • 1598 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 120 LE @ 3750 rpm
  • 320 Nm @ 1750 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    10.2 másodperc
  • Végsebesség:
    200 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    3.4 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    4.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    3.1 l/100km
  • 6 105 000 Ft
Határozottan jó hír, hogy a Fiat végre árul úgynevezett „normális” autót is, nem csak mindenféle vicces 500-asokat. A Tipo egyrészt olcsó török szedán, de van, amikor megpróbál drága autó lenni, fullos felszereltséggel és dízelmotorral, mert ezzel akarják eladni a fejlett Nyugaton.

A fránya kuplung. Nagyjából igaz, hogy minél nyomatékosabb a motor, annál jobban össze kell préselni azt a rohadt súrlódótárcsát. És minél jobban össze kell nyomni, annál nehezebb kinyomni a kuplungpedált. Ilyen alapon már az első méteren megállapítottam, hogy a Fiat 120 lovas, egyhatos dízele átkozottul nyomatékos lehet. Az is.

De még mindig nem tudtam, mi a bajom a dologgal. Volt valami furcsa érzésem, és ha becsuktam a szemem, azt éreztem, nem vadiúj Fiatban ülök, hanem valami régiben. Emlékszik még valaki a Seicentóra, Bravóra? Na ezekben volt ilyen szar kinyomni a kuplungot, mert belepréseltek egy dudort a lemezbe, balról, pont a kuplungpedál mellett. Az ember lába szélesebb a pedálnál, ezért a fémdudor rendesen akadályozza a kuplungolást, maximum spiccelve megy. Csakhogy a Seicentóban nem egy 320 newtonméteres kuplungot kellett nyomogatni, mint ebben a Tipóban, ami még ráadásul nagyon mélyen is fog.

Maradjunk annyiban, hogy az esti Lágymányosi-hídi dugóban, 5-600 méter után a lábboltozatom összes, eddig ismeretlen izma begörcsölt. Nem akarom sajnáltatni magamat, de tájékoztatásul közlöm: ezek nem egy 48-as lábú óriás sirámai, 41-es a cipőméretem. Ekkor már biztos voltam, hogy valami kisautó-palólemezre építették a típust. Nem is kellett sokat túrnom, csak Assur cikkébe kellett belenézni az ötajtós Tipóról, és tessék: ez egy túlfújt, továbbfejleszett Punto. Ami alapvetően nem baj, arról nem is beszélve, hogy mondjuk az Operaház balettkarából bárki kikuplungol a világból egy ilyen dízel Tipóval, az sem kizárt, hogy egy kis állítás után semmi gond nem lenne vele.

Ám hiába gyűlöltem meg a városi közlekedést a tesztautóval, minden elismerésem a Fiaté, mert bár keskeny és magas a végtermék, a célnak megfelel. Van belőle szedán, annak már a műszaki adatain is látszik, hogy a keleti piacokra készült, ezért olcsó. Egyes opciók nem kérhetők, akad hátul dobfékes. Az ötajtós és ez a kombi komolyabb, még a műszerfal teteje is más: itt a 7 colos tablet szabadon áll, mintha odaszögezték volna.

Nem mondom, hogy hasra estem a minőségtől, de nem is gáz. A műszerfal felső része még puha is, szép a nagy, matt kijelző. Különösebben nem éreztem az olasz dizájn elragadó világát, egyszerűen funkcionális az egész, de rendben van. Akad persze pár kifejezetten kínos részlet, de valahogy ebben az autóban ezek nem fájnak. Az egészet belengi a gazdaságosság, a jó szándékkal összerakott iparosmunka. Ettől még jól esett volna a lelkemnek, hogy az ablaknál nem a világ legkeményebb műanyagán kéne könyökölnöm. De az ülés nem rossz, sokkal komolyabb márkák által elhanyagolt részletek is jók, például az öv magassága állítható. Van pár randa részlet, de nem lettem tőlük lelkibeteg, mert az én fejemben a Tipo a négymilliós autó, és ha így vesszük, a négymilliós Kia Picanto után egy csoda, hogy ezt így összehozták.

Mint kombi, hatalmas. Egyrészt a hátsó tér is elég nagy, 2,6 méteres tengelytávval legyen is az. A csomagtartó kivitelezése szinte káprázatos, ha szabad ezt a szót használni egy nagy, fekete, 550 literes üregre. Tényleg, szinte Audi-minőség, meg merem kockáztatni, hogy szinte túl jó: mindenhol egész jó kárpit, dupla padló, csomagrögzítő fülek, világítás, 12 voltos csati. A roló megoldása is klassz: van félúton is egy állása, ahol megakad, nem kell messzire nyúlkálni érte. Olyat pedig mostanában nem is látunk, hogy nemcsak a háttámlák dönthetők előre, hanem az ülőlapok is felnyithatók, így teljesen sík lesz a rakfelület. A csomagtartó meg bő 1,6 köbméterre nő.

Az 1,6 literes Multijet ráadásul még mindig király motor. 120 lóerőtől nem megyünk a falnak, azt tippelem, nem 25 lóerővel jobb, mint az 1,3-as kicsi dízel, hanem fényévekkel. Nem hangos, alulról is húz, és csak minimálisan vibrál, a fogyasztása 6-7 liter között volt, úgy, hogy elég sok dugót sikerült kifognom a városi forgalomban. Országúton simán hat alatt van - ez nem extrém, ezt várnám egy ilyen dízeltől. Mellesleg tud még egy csodát: úgy Euro 6-os, hogy nem kell hozzá Adblue-t töltögetni, nem is értem, hogyan csinálták.

Ami az élményfaktort illeti, sok mindenre ne számítsunk. Az átlagos erejű dízel jól viszi autópályán is a Tipo kombit, és ha elkezdjük megpakolni, akkor sem reccsen bele. Nagy tempónál sem hangos, hiszen alig forog, inkább futómű- és más menetzaj hallatszik, de ez sem zsibbasztó. Hiába valami kisautó-platform adja az alapját, egész jó a végeredmény.

A futóműnél már vannak bajaim. Egészen 70 km/óráig erősen zötyög, pedig a rugóutak meglennének, hogy szépen átlépje a hulladék magyar utak döccenőit. Valószínűleg a magas súlypont miatt feszesek a stabilizátorai, ezért a városi rossz utak végképp megkoronázzák a kuplungolás kényelmetlenségeit: Budapesten gyűlöltem vele menni, de amint elhagytam, kisimult minden. Tény, hogy nem szikrázik a kilincs kanyarban, pedig magas a súlypontja, de láttam már jobb kompromisszumot a kényelem és a stabilitás terén. A fék az első lassításoknál egészen finomnak és érzékenynek tűnik, de komoly fékezéskor meglepően mélyre kell tiporni a pedált.

A Tipóval van még egy gond: ezzel a dízelmotorral 5,5 milliótól indul, a csúcs Lounge kivitellel már a hatmilliót veri az ára, de mindenféle tolatókamerákkal, navival, ülésfűtésekkel és metálfénnyel a mi tesztautónk már közelebb volt a 6,5 millához, ami egy Excel-táblázatban összevetve a konkurensekkel akár még védhető is. De csak ott. A Tipo ugyanis a kisautós gyökereivel marhára nem tűnik hatmilliós autónak, és nem érzem, hogy egy ligában játszana mondjuk egy dízel Kia Ceed kombival, csomagoljanak akármilyen extrát is hozzá. Ettől függetlenül a célnak biztosan megfelel, de ugyanez a kombi sokkal jobban megéri a négymillió környéki indulóárát az alap, 1,4 literes benzinmotorral. A dízelt legfeljebb a profiknak ajánlanám, akik rengeteget mennek, és közben pénzt keresnek ezzel. Lehetőleg úgy, hogy közben keveset kuplungolnak.

  • Eladó Fiatok dokumentált hirdetései egy helyen! HD képek, dokumentált szerviz előélet, minősített kereskedők - JóAutók.hu

Totalcar értékelés - Fiat Tipo SW Lounge 1.6 MJet - 2017

A dízelmotor már abba a tartományba mozdítja az árat, amennyiért már bármi mást megkap az ember, ezért a kombit tessék megvenni alapmotorral és közepes felszereltséggel. A csúcskivitelnél már kilóg a lóláb, hiányzik a jó rugózás, és még pár dolog, ami másoknál megvan.

Népítélet - Fiat Tipo