Köszi, inkább buszoznék

Teszt: Lexus RX 450h L – 2018.

2018.11.01. 12:32 Módosítva: 2018-11-01 16:05:37

Szép eufemizmus, amikor a gyártók ezeket a hét emberre eladott autókat 5+2-esezik. Nem egy sok érdemet felmutató műfaj, de a Lexus láthatóan nem úgy szállt be, hogy majd ők kihúzzák a töredékkategóriák sötétjéből.

Attól, hogy nem mondjuk ki mindig, amikor a kategória szóba jön, még ne felejtsük: egy hétülésessé nyújtott ötüléses autó baromság. Az RX 450h L is jó példa, mert ahol 11 centis toldással csinálnak kétembernyi helyet, ott félre van értve pár természettudomány. Úgy általában a nyers matekon vérzik el minden ilyen 5+2-es, mindegy, hogy egyterű az alap vagy SUV. Mert jó esetben csak a csomagtér csonkul nagyot az olcsón szerzett kínálatbővítéssel, rossz esetben meg az van, ami a Lexus első Európában is kapható hétülésesével: a B oszloptól hátra vagy mindenkinek rossz egy kicsit, vagy a fele társaságnak nagyon.

A Tiguan All Space-t azzal a sommázással adtam vissza tavasszal, hogy ha öt gyerekem lenne, se büntetném őket vele, de nem lepődök meg, ha a városi terepjáróból csinált hétülésesek elterjednek, azon meg pláne nem, ha kiradírozzák az autóiparból a nagy egyterűeket. Pedig a középnagy VW-ben 4,7 méteren lehet nagycsaládosat játszani. A Lexusban meg? Ez milliméterre pontosan ötméteres. Ezen kell gazdálkodnia a V6-osnak a hibridrendszerrel, a három sor ülésnek és a csomagtérnek. Harminc centi pluszba bele kéne férjen egy gyereklábra való lábtér, csak ott a nagy igazság: prémium kategóriában könnyen gyűlnek a centik.

Na, de menjünk elölről hátra: a B oszlopig és egy kicsit hátra ez egy teljes értékű RX. A Lexus nagy városi terepjárója, ami negyedik generációjára mintha közel ért volna az európai ízléshez. A Predator-arcot megszoktuk, vagy megszerettük, de már nem kaptam vele egy szúrós pillantást se – aki járt mondjuk NX-szel három-négy éve, tudja, milyen nagy dolog ez. Igaz, öncélú kaszni-bonyolításban sokat erősödött a mezőny mostanában; elég csak átnézni a szomszédba, a fantáziátlan formatervezés nagyágyúja, a Toyota mit hozott össze a CH-R-rel.

A kormány mögött sincs újdonság, ez ugyanaz az RX, ami két éve már itt van 11 centi mínuszban. A klímapanel tetején ott az analóg óra, amiről nagyon szeretnénk hinni, hogy jópofa trollkodás, de a valóság inkább az, hogy vannak piacok, ahol kötelező kellék. A 12,3 colos giga display fölötte viszont – amiről még jót nem olvastam – nagyon bejött. Grafikában tényleg van egy japános leszarom a korstílust hangulata, de amíg ez a széles/lapos kijelző ilyen jól belakja ott fent a teret úgy, hogy nem takar ki a látótérből, kit zavar, ha unalmas grafikusokkal színeztetik a pixeleket. Ez a joystickos megoldás, amivel itt vezérelhető, ráadásul könnyebben megszokhatónak tűnik, mint a tapipad. Bár egy hét együttlét itt se volt elég a készségszinthez.

A sötét beltér igazi lexusos prémiumvonás, és még a lézervágott faberakásokkal is sikerült a giccsen kívül maradni. Félig-meddig a kormány is fényesre lakkozott fa, de annyira finom mögötte a villanyszervó, hogy izzadt tenyérrel se lesz tőle közveszélyes. A műszeregységnek jót tett, hogy ők sem mennek a VW-konszern után, még ebben a plafonig extrázott Luxury-ben is maradt két analóg kijelző a kormány mögött. Ja, meg brutál jól puha minden, ami a testtel érintkezik az üléstől az ajtókárpiton át a könyök- és csuklótartóig. Akárhogy túrom, csak a Panamera jut eszembe, ahol ezt így tudják. Megvan minden, ami egy nagy prémium autóban jó. Egyel hátrébb ugyanez, aztán eszünkbe jut, hogy ott van az a harmadik üléssor, és minden borul.

Bemászni még felnőttként is méltósággal lehet, ami elég nagy szó, a kategóriában sokaknakk már ez sem sikerül. Az RX-nek gombnyomásra dönthető a középső üléssora, más kérdés, hogy ha azon urasan átlépünk, egy percig nem akarunk hátul maradni felnőtt testtel. Az a baj, hogy én azt sem látom, hogy férne be ide egy kisgyerek. Illetve de: ha öt lennék, imádnám, hogy ilyen zugos barlangom van hátul. Az első két úton. Aztán kezdene zavarni, hogy a nyakamban van a lábam. Mit lehet tenni? Előre tolni a vastag középső üléssort, csak mire összejön a leghátul ülőknek annyi hely, hogy a talpuk leér a földre, középen lesz hirtelen kevés a tér. Tudom, ez erről szól, de nem értem, a harminc centivel rövidebb Tiguan All Space-ben hogy tudták kevésbé zavaróan megoldani.

Fejtér van elég, nagyon prémium a klímapanel is, ami hátra jutott, csak piszok nyomasztó a csomagtartóban ülünk-érzés. Ezen csak ront, hogy ami még kívülről nagy íves ablaknak tűnik, valójában csak egy kis lőrés, ez adja a természetes fény nagy részét annak, akit ide száműznek. És akkor ott van még a csomagtér, ami már rögtön pár liter mínuszban indít, hála annak, hogy villanymotorok állítják és döntik a két ülést. Nagy kényelem, hogy nem kell bemászni döntögetni, de nem kevés litert áldoztak be a motoroknak.

Szóval csomagtér. Ha minden ülés áll, 211 liter csomag fér hátulra úgy, hogy még a hátsó ablak dőlésszöge is meg lett változtatva érte. A harmadik üléssort döntve derül aztán ki, mit ér a plusz tizenegy centi: plusz 52 litert. Az alap RX 539 literével szemben ide már 591 liternyi cucc fér. Ebből lesz aztán 1656 liter, ha dől a második üléssor is. Az csak a baj, hogy az már nem sík.

A motorja elöl-hátul egy-egy villanymotorral megsegített 3,5 literes V6-os. Nálunk csak így vehető az L, azaz 2,2 tonnához van egyszer egy 263 lóerős, atkinsonos, szép hangú hathengeres benzinmotorja, amit elöl 167, hátul 68 lóerős villanymotor segít. A teljes rendszerteljesítmény ezzel 313 lóerő. Az összkerékhajtást is így hozták össze az L-len: fogaskerék-áttétele és hátsó kardántengelye helyett a Lexus mérnökei egy elektromotort építettek a hátsó tengelyhez; ez hajtja meg a hátsó kerekeket, szükség esetén optimális tapadást biztosítva – írja a katalógus.

Sport módba se kell tenni, hogy a hibrid hajtás bárhol egykedvűen meglendítse, de az a durva, hogy ha mégis kitekeri az ember Eco-ból, ne adj isten tényleg el a Sport-ig, szinte már sportautós. Rugózása sehol sem emlékeztet a SUV-okéra, nagyon meg kell rántani, hogy jöjjön az általános magashasús hányingerkeltő billenés. Környezeti zaj, úthiba nem jön át a behemót testén, még az elektromos ablak is ijesztően néma. A V6-ot is nagyon meg kell taposni, hogy behallatsszon, pedig jóféle bőgés. Onnantól, hogy képes vagy ezt a magyar utakra méreten felüli behemótot a körkamerás és -radaros parkolósegéd jelzéseire bízni, terápia vele minden kilométer. Hogy tömege és hibridsége mellett a nyolc liter alá nehezen tornázható, de tíz liter alatt könnyen tartható fogyasztás benzinből sok vagy kevés, döntse el, aki ilyet venne.

Ebben a csúcsfelszerelt Luxury-ben, amihez még napfénytető is van, 26,1 millión áll meg a tesztautó ára (amíg tart a kedvezményes ár, 23 millióért adják itthon), azaz kábé egymilliót kell adni a plusz 11 centiért két üléssel. Nálunk az NX eleve jobban megy, nincs itt nagy piaca az ennyire nagy SUV-knek. Világszinten az RX a legjobban fogyó Lexus, az USA-ban valószínű verik a seggüket örömükben a kereskedők, hogy már Longban is van. A konkurenseknél az Audinak állítólag jól bejött a Q7-nél a hét ülés, a BMW-nek az X5-nél nem annyira, de ebben ott lehet a márkaimidzs is, nem csak a praktikum. Hogy a Lexus-vevők mennyire nagycsaládosak, majd kiderül, bár én nagyon megnézném azt a négy-öt gyerekes családot, ahol ezzel élnek együtt.

Akkor mit vegyen, akinek sok pénze van és sok gyereke? Csak azt tudom, hogy én egy Transporter Multivant vennék ennyiből. 26 millióért ott van a csúcsfelszerelt dobozos, aminek reszpektje nulla, prémiumhangulata nem sok, de felszereltségre tudja, amit a nagy prémium SUV-k, kényelemre meg messze többet.