A szomszéd csaj meg az istennő

Tannistest 2019: Mazda 3 HB – Toyota Corolla Sedan

2019.09.25. 08:03 Módosítva: 2019.09.25. 11:36

Ha csak az alapján kéne dönteni, melyik hogy néz ki, már a kérdést is kiröhögném. A Mazda 3 legutolsó generációja olyan magasságokba emelkedett, hogy a legelvetemültebb alfások is csak kicsit húzzák a szájukat, amikor hallják, ez lenne az aktuális Brera. Dögös, de mégsem tolakodó, láttuk már de mégis friss, nagyon távoli, de mégsem idegen. Van itt egy Corolla is, mostanra nem csúnya az sem, de esélye legfeljebb annyi van, mint Jennifer Lawrence-nek Gal Gadot mellett. Az egyik a szomszéd csaj, a másik meg egy istennő.

Minden felkérdezés jogos, semmi keresni valója az erősebbik, 180 lóerős, Skyactiv-X motoros Mazda 3-nak a 122 lóerős hibrid Corolla mellett. Főleg, hogy utóbbi szedán, előbbi hagyományos csapott hátú, lassan tehát annyi a különbség, hogy a szomszédban álló Audi E-tront is mellérakhattuk volna. Viszont mindkettő kompakt, mindkettő komoly múlttal bír, egyik sem német, és mindkettő friss versenyző. Így ha nem is tudjuk milliméterre összevetni őket, arról képet kapunk, hol tart a két legfrissebb japán kompakt egymáshoz képest.

Tényleg az van, hogy a Corolla utoljára a Hacsiroku idején volt ennyire karakteres és felismerhető, az előző generációkat az ember vagy elfelejtette kiszállás után, vagy mihamarabb el akarta felejteni, annyira rondák voltak. A 2018-as Corolla nem sokkol, még csak nem is hökkent meg, csak jól néz ki, miközben egy pillanatig sem próbálja tagadni távol-keleti gyökereit. A szedán-segg valamit elvesz belőle, ez is ferde hátúként mutat igazán, úgy tud érvényesülni a forma. A lépcsős fenékkel a csomagtartó 470 literes.

A Mazda 3 viszont üstökös, kevés olyan autó van a kategóriájában, ami emellett a forma mellett nem szürke doboznak tűnik. Sosem tudná letagadni, hogy japán, mégsem túlzó az európai szemnek, ahogy meg az oldalán tekereg a lemez, attól még a kulturáltabbak is alsógatyát cserélnek. El is lehet benne férni, a hátsó fejtér meglepő módon nagyobb, mint a Corollában, a csomagtér pedig 385 literes. Ez egyébként az alap ötajtós Corolláénál (365 l) épp hogy nagyobb, ám ha hibridhajtású, ott csak 310 literes a csomagtartó.

És ezek csak a külsőségek, mert hiába egy kategória, a Corollában és a 3-asban annyi a közös, hogy mindkettőnek négy kereke van. Belül is hasonló a helyzet, a hasonlóság csak annyi, hogy mindkettőben jó létezni. A Corolla igényes anyagokkal dolgozik, hatalmas az előrelépés a korábbi modellhez képest, míg a Mazda inkább a jó formákra koncentrál. Akárhányszor meglátom a 3-as háromküllős sportkormányát, a szívem szakad meg, a Corolla ülése pedig legjobb dolog, ami az emberrel történhet a prémiumkategórián innen.

Más a megközelítés, a Mazda mintha egy rendkívül igényes elektronikai eszközt rakott volna össze. Szépen bedolgozták a tabletet, kerete szinte nincs, a gombok és kapcsolók mind egyazon elv szerint elhelyezve. A Corollában a funkció a forma előtt van, és bár a kapcsolók már nem három autóból jönnek, a Mazda prémium-szerű berendezéséhez képest a Toyota valamivel egyszerűbb. A tablet sem olyan ihletett, mintha odaragasztották volna, úgy áll, viszont alig kell levenni a szemünket az útról, ha használnánk. Ez érintőképernyő, míg a Mazda egy az Audi által korábban használt MMI-re hajazó tekerőkorongra esküszik. A Mazdát élvezte jobban a szemem, de a Corolla kényelme elvitathatatlan.

Az is megdöbbentő, hogy vezetés tekintetében mennyire közel és mégis mennyire távol van egymástól a két autó. Az a kanyar, amit a Mazdával vicsorogva, a kormányt fokról-fokra igazgatva, visító gumival veszünk be, a Corollával megvan ugyanazzal a tempóval, teljes érdektelenségben.

A Mazdának olyan a futóműve, mint a ma kapható autók nyolcvan százalékának: elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkar. A Corollában viszont hátra multilink került. A Mazdában van valamiféle bugi, az ember kepeszteni akar vele, nyélen fordulni, centizgetni az útpadkán hiszen partner benne, a Corollával onnan tűnik fel a kanyar, hogy változik a szélvédőre vetített mozi. A Toyota valamivel hangosabb, több zaj jön fel a kerekektől, a Mazda lényegesen csendesebben utazik.

Érdekes, hogy a kormány mindkét autóban kifejezetten pontos, mégis, az egyikben ingerli a huligánkodást, a másikban nem. És tényleg minden csak azon múlik, hogy hol, mekkora az erőkar, melyik rugót mennyire feszes, melyik lengőkart hova kötik be. Persze az adja a legtöbbet, hogy az egyik autó kézi váltós, a másik automata, az egyiknek segít a villanymotor, a másiknak nem.

Papíron a Mazda majdnem 60 lóerővel erősebb, ugyanis a Corollánk a 122 lóerős hibridjét vittük ki. Ez a jól ismert 1,8-as motorra építő hibrid, még csak nem is a legfrissebb, lítium-polimer akkuval szerelt rendszer. Béget, az újabbakhoz képest kellemetlen módon, de érdekes módon nem megy rosszul. A Mazdában a Skyactiv X motoros, mindenféle mágiával: 16,3:1-es kompresszióval, kompresszorral, részterhelésen dízel jelleggel is tud üzemelni, persze benzinnel. A legfontosabb: 180 lóerős. És itt derült ki, hogy a teljesítményadat egy skála jól megválasztott pontja, semmi több.

Csináltunk egy gyorsulási versenyt a két autóval, és az első 40-50 méteren a mindössze 122 lovas hibrid Corolla ment elöl, a Mazda csak akkor tudta elcsípni, amikor a motor már tiltáshoz közel forgott. És ez a lényeg. A Corolla szélesebb tartományban tud erőt kifejteni, a 3-as Mazda csak a fordulatszám-tartomány tetején, tiltáshoz közel tudja a csúcsteljesítményét, ezért van az, hogy hétköznapi körülmények között csak akkor megy jobban a Mazda, ha forgatjuk. Ha az ember a vezetésre mint élvezeti cikkre tekint, ez még akár örömforrás is lehet, de mezei közlekedésénél a Corolla kényelmesebb. A Mazda viszont csak akkor üvölt, ha nagyon mennénk, a Toyota viszont szinte mindig, ha a pedálhoz érünk.

És van itt még egy dolog. A Corolla olyan energiát nyer vissza a hibrid rendszerrel, amire a Mazda nem képes: a fékezés, és az ideális üzemállapotban való hajtásban keletkező áramét. Ezzel már-már komikus fogyasztásokat lehet összehozni, a taposós, gyorsulgatós tesztút alatt a Corolla 7 liter alatti értékeket mutatott, míg a Mazda inkább 9 felettieket. Ilyen üzemben 180 lóerő körül ez sem rossz, de a Corolla fogyasztása meg egyenesen parádés. És ha az ember belegondol, hogy akár a Corollát is megveheti 180 lóerős hibriddel, végképp nehéz helyzetbe kerül.

A fapados Mazda 3 ezzel a motorral, a remek hatgangos kézi váltóval 8,1 milliótól indul, míg a Corolláért minimum 6,9 milliót kell leszurkolni, de a Corolla öt ajtóval és 180 lóerős hibrid rendszerrel már 8,2 millióba kerül. A döntés egyáltalán nem nehéz: ha az embernek az autó több, mint használati tárgy, Mazdát kell venni. Amellett, hogy jó vele közlekedni, autózni is kifejezetten szórakoztató, ha a véletlen úgy hozza. A Corolla meg annak való, akinek kell egy takarékos, kényelmes autó, de még jó a látása, tehát nem akar Priust. Nyűgösebb napjaimon utóbbit vinném haza, de amikor éppen kerek a világ, és kicsit élni akarok, a Mazdába ülnék.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.