A jóság mértani középpontja

Teszt: Hyundai Tucson 1.6 T-GDi MHEV 2WD AT

2024.06.21. 17:42

Nem lehet véletlen, hogy a Hyundai Tucson Európa egyik legkedveltebb SUV-ja. Annyira tökéletesen céloznak a koreai mérnökök, hogy így ráncfelvarrás után is beletaláltak a jóság mértani közepébe. A Tucson nem különleges vagy kiemelkedő, hanem egyszerűen egy élhető és szerethető autó, válasz a legtöbb közlekedés megoldására irányuló kérdésre.

Ahogy néhány évtizeddel ezelőtt a normál kompaktok, úgy napjainkra a kompakt SUV-k jelentik az egyik legnépszerűbb autó kategóriát. A megfejtés egyszerű: ez az optimális méret a legtöbb ésszerűen gondolkodó ember számára. Nem túl nagy, ezért könnyen mozog városban, parkolóházakban, udvarokban és befér a garázsba. Nem is kicsi, ezért kényelmesen elfér benne az egy-két gyerekes család, akár az otthon-iskola távot futják, akár meghódítanák valamelyik közeli tengerparti várost.

A Tucson ebbe a méretosztályba esik, ráadásul egy jó autó, meg is van a siker kulcsa. Az alapelven a 2004-es indulás óta nem változtattak, talán csak annyit, hogy az álterepjáróság az idő haladtával kikopott. A 2020 óta futó negyedik generációban ennek már nyoma sincs és a 2024-es ráncfelvarrásnál sem ezen volt a fókusz. Kicsit agresszívabb, kicsit modernebb, és a lényeg, hogy még mindig piszok jó.

A Hyundai egyik legsikeresebb modelljéről van szó, idén márciusig közel 750 ezer darabot gyártottak a csehországi üzemükben az előző generációból. Mivel mostanában egy átlagos modellciklus 6-8 év, így esedékes volt a frissítés.

Kicsit új külső, nagyon új belső

Ha egymás mellett áll a kifutó és a frissített modell, sokkal egyszerűbb megtalálni a különbségeket. Utóbbi 10 milliméterrel hosszabb, tizenöttel szélesebb lett, míg a tengelytáv változatlan. Agresszívabbra szabták az első és a hátsó lökhárító alsó részét, illetve modernizálták a hűtőmaszkot. Kevésbé karakteres az angyalszárnyakat mintázó nappali menetfény, hiszen eddig szép ívet rajzoltak ki különböző formájú LED testekkel. Valószínűleg gyártástechnológiailag egyszerűbb nyolc hasonló egységgel legózni és hát milyen jól hangzik, hogy parametrikus drágakő – ez a LED kockák neve.

A beltérben elszabadultak a mérnökök: először radírt használtak, de jó sokat. A korábbi műszerfalból nagyon kevés dolgot hagytak meg a ráncfelvarrás után,  szerintem ez egy jó döntés volt. Elengedték az elavult káoszt, azaz teljesen új a dizájn, amihez az egyik legmodernebb autójukat, az Ioniq 5-öt használták fel. Mivel abban a letisztult műszerfal miatt nagyon tágas érzete van az embernek, jó ötletnek gondolhatták itt is elsütni, hiszen a Tucson szintén bőséges térkínálattal rendelkezik. A hátsó üléssorban táncolni lehet, a térdemnek bőséges helye van a rám állított első ülés mögött, elöl pláne nem érzem, hogy rám tör a klausztrofóbia.

Alacsonyabbra húzták a műszerfalat, így sokat javult a kilátás. A mindenféle domborulatok és kitüremkedések helyett egyetlen ívelt táblára húzták össze a műszercsoportnak és az infotainmentnek szánt két 12,3 colos kijelzőt. Az utas előtt tisztes polc várja a telefonokat, a középkonzolt pedig fizikailag elválasztották a műszerfaltól. Ezekkel a megoldásokkal azt érték el, hogy letisztult lett a beltér, a korábbinál sokkal tágasabbnak érezzük, miközben ez nem ment az ergonómia rovására. Azt máshol szúrták el.

Ha nem is skodás mércével, de vannak nagyon ötletes megoldások a Tucsonban. Azzal, hogy a tenyérnyi váltópanelt bevitték a kormány mögé egy karra, a kéziféket pedig elrejtették, nagyjából felszabadították a teljes középkonzolt. Kerülhetett ide pohártartó és egy indukciós töltő, de utóbbi nem ide való. Eleve az, hogy felhozták a sötét lyukból, azt eredményezte, hogy esetenként tűzi a nap a töltéstől amúgy is forró telefont, nyáron szinte borítékolható a túlmelegedés. Másrészt a kezed alá helyzett telefonra azért csak-csak ránézel alkalmanként, ha valamilyen jelzést ad, vezetésbiztonság szempontjából ez nem szerencsés.

A műszerfal felépítésének logikája megmaradt, így a klímapanel alul kapott helyet két tekerővel és egy érintőkijelzővel. Utóbbit nem tartom jó ötletnek, mert enyhén zötyögős úton sem egyszerű belőni a kívánt funkciót, hiszen nincs hol megtámasztani a csuklómat. Az egyetlen ehhez közelítő felületet végigrakták gombokkal, de ha én a klímát állítanám át, nem ezeket akarom nyomkodni az alkarommal. Pedig gombokra szükség van, a fedélzeti rendszer működését is leegyszerűsíti, hiába nem vagyunk barátok. Kialakítottak benne egy csempés gyorsmenüt, de így is elvesztem néha az almenük rengetegében.

Ezzel szemben a műszercsoport egyszerű, logikus és könnyen kezelhető a kormányról, ami szintén átesett egy kisebb frissítésen. A gombok kiosztása és a logika maradt, csak az egészet tükrözték. Eddig jobb oldalon volt a tempomat, most térfelet váltott, miközben a Hyundai logó lekerült a színtérről, egy fura fémhatású elem helyettesíti.

Kényelmes, biztonságos, mit akarsz még?

Ugye azt említettem, hogy a Tucsonban remek a térkínálat, mert 616 liter csomagtér előtt még elfér egy tágas utastér. Az ülések nem a kínálat csúcsát képviselik, mégis kényelmesek. Egy Szeged oda-vissza kört (Esztergomból) fájdalommentesen ültem benne végig, és hiába szövet az ülő- illetve a hátlap, a kopásra hajlamos oldalidomai bőrhatású, tartós anyagból készültek.

De nem csak azért volt kellemes az út, mert kényelmes az ülés, jól szól az alap hangrendszer vagy mert ügyes az automata klímarendszer. Az autó mechanikai adottságai is alkalmasak arra, hogy elhagyja az agglomerációt. Még autópályatempó környékén is csendes, csupán a szélzaj erősödik meg, itt-ott vannak süvítő idomok. Országúton ezzel nem találkoztam, városban pláne.

Érdekes karakter a Tucson, mert érezni rajta, hogy nem egy prémium termék, miközben menni vele méis olyan. Minden finom, nyugodt, csendes és egy enyhén túlfeszített csillapításon kívül remek a futóműve. Magasról teszel a buckákra – mert egy emelt autóban ülsz, haha – és a rossz minőségű utakra. Hiába billeg puhán az az 1,7 tonna körüli test (ráncfelvarrás előtt 100 kilóval könnyebb volt), kanyarban vagy nagy sebességnél mégsem viselkedik instabilan, nagyon biztonságos érzés a Tucson magasra húzott lemezei között gubbasztani.

A biztonsági elektronikák mindent túlaggódnak, de nem mehetnek szembe az EU-s előírásokkal. A sávtartó asszisztens nem enged nagy mozgásteret, a táblafelismerő pedig nem hagy élni. Nemcsak azért pittyeg, ha túllépem a szerinte érvényes sebességhatárt, de akkor is boldogan jelez, amikor lát egy újabb táblát. Városi szakaszon hamar elszakadt a cérna, el is kezdtem kitúrni a menüből a vezetéstámogató rendszereket. Pedig vannak rejtett gyors gombok, a kollégák hívták fel rá a figyelmemet, hogy ezeket érdemes keresni egy modern autóban. A Tucsonban például a hangerő gombot hosszan nyomva vált a rendszer, hogy csak mutassa vagy hangokat is adjon a sebességhatárok miatt.

Kényeztetnek ekkora motorválasztékkal

Szimpatikus, hogy a Tucson semmilyen hajtásképletet nem erőltet az emberre, széles a választék. Van sima turbós benzines, mild hibrid, hibrid, plug-in hibrid, sőt, még akár 1.6 CRDi dízel is lágy hibrid rásegítéssel. A tesztautóval kapcsolatban eleinte bizonytalan voltam, mert bizonyos helyzetekben parádésan nem akart fogyasztani, de helyenként akár 8 literig is elkúszott a mérő. Mild hibrid lévén a műszeregységen nincs töltésvisszajelző, nincs EV gomb és elektromosan sem tud mozogni.

Az alapot a Hyundai közvetlen befecskendezéses, 1.6-os turbómotorja adja, erre akasztottak fel egy villanymotort, hogy segítsen az energiaigényes munkafolyamatok során. 160 lóerő és 265 Nm nyomaték áll rendelkezésre, utóbbi már 1500-as percenkénti főtengelyfordulattól tol, de elég lustán ébred és a hétgangos automata váltó sem sürgeti. A rendszer elég tohonya, talán sport módban szed magára némi lelkesedést, de ecóban alig érezni tényleges kapcsolatot a gázpedál és a motor között. Ez például sűrű forgalomban nem kellemes, de fogyasztásban visszaköszön: városban könnyű 6-7 literes átlaggal ellebegni, ha ügyesen bánunk a vitorlázó móddal (szétkapcsolja a hajtást és leállítja a motort, ha felengeded a gázt és nem fékezel), de országúton egyszer az 5 l/ 100 km-t is elértem, ami szép egy ekkora testtől.

Amúgy sem vár feszes autózást, a Tucson egy békés óriás, és hiába húz alattad éles kanyarokat az út, nem fogod beletámasztani azt a nagy, élesre szabdalt testet. Nem azért, mert nem tudja, hanem mert egyszerűen nem vágyik rá. A Hyundai pontosan tudja, hogy ki a Tucson vásárlóközönsége, ezért nem fordítanak energiát olyan jellegű fejlesztésre, amire nincs igény. Ennek megfelelően a Tucson egy hibátlan családi autó és a vezetési élmény is ehhez passzol leginkább: nyugodt, megfontolt, biztonságos.

Tudod, hogy mire vágysz?

Azt lesz a legnehezebb eldönteni, hogy melyik passzol hozzád, hiszen a Tucson öt hajtásformát kínál két különböző belső égésű motorral. Ha ezt tovább fokozod azzal, hogy mindhez tartozik még három felszereltségi szint és választható összkerék vagy elsőkerék hajtás (kivéve a sima turbós benzinesnél), akkor tényleg le kell ülni és átgondolni az igényeidet. A tesztautót Prime felszereltséget kapott, így a most elérhető 800 ezer forintos kedvezménnyel 13,7 millióról indul. Erre került még egy fényes fekete tető és a Jupiter Orange metál fényezés összesen 550 000 forintért, így jött ki a 14 249 000 forintos vételár.

A legolcsóbb Tucson már 11,2 millióért elérhető, míg a lista tetején 19 milliós árcédulák lobognak, de ezzel egyáltalán nem lógnak ki a sorból. Vagy mondjam, hogy Kia sorból? Mert a testvérmárka testvérmodellje, a Kia Sportage 50 ezer forinttal alacsonyabbról indul – ez elhanyagolható különbség –, míg a lista csúcsa ott is karcolja a húszmilliót. Kicsit talán olcsóbb a Renault újdonsága, az Austral, mely eleve lágy hibrid hajtással nyit és már 10,4 millióról elérhető kedvezményesen, persze hasonló teljesítmény mellett az is éppen 13,7 millió forint – kedvezménnyel 12,1.

A népszerű Volkswagen Tiguan néhány centivel nagyobb a Tucsonnál, egy kategóriát képviselnek, csak nem árban. A németek az 1.5-ös eTSI változatot 150 lóerővel és 7 fokozató DSG váltóval közel 15 millió forintért adják alapáron, és azzal simán bemegy az ember húszmillió fölé, ha elkapja a hév. A Hyundai talán leginkább a Toyota RAV4-et célozhatta, hiszen hibrid rendszerrel mind a ketten 15 millió forint környékéről indulnak, és teljesítményben is csupán 3 lóerő különbség van közöttük.

Erre tervezték

A legtöbb szögből felfrissült, erre főleg a beltérben volt nagy szükség, de az alapelv változatlan. A Tucson továbbra is egy remek családi autó, és nem csak azért, mert tágas, kényelmes, ergonomikus és egy igazán hatékony MHEV rendszer mozgatja. A mérnökök belőtték egy célra, azt kell jól tudnia, minden más másodlagos. Ja, hogy ezekre sem lehet panasz? Az a grátisz, amit a pénzedért kapsz.