Igavonó barom

Vízhordókra márpedig nagy szükség van. Egy csapatban mindenkinek megvan a maga dolga, a sztárok fabatkányit sem érnének, ha a szürke közkatonák nem támogatnák a munkájukat. Valahol mélyen, legbelül mindenki arról álmodozik, hogy sztár lesz, aztán végül szinte senki sem lesz sztár. És amikor a füstbe ment álom tényét kezdjük elfogadni, el kell kezdenünk gondolkodni, hogy akkor Ferrarit vegyünk részletre, vagy mondjuk egy Suzuki Balenót.

A Baleno - ezt Önök még nem tudják, de hamarosan kiderül, ígérem - szerethető autó. Igaz, ez egyáltalán nem látszik rajta. Elhanyagolhatóan kevés az esélye, hogy valaha is adtak el akár egyetlen darabot ebből a modellből, csak mert a kisgyerek dagadtra sírta a szemét, míg apu be nem adta a derekát. Vagy valakinek a barátnője vonta meg a szexet, és nem volt szilikoncici, amíg a hőn áhított Baleno meg nem érkezett.

Sokkal valószínűbb, hagy apu és anyu összeültek, zsebeik tartalmát az utolsó morzsáig kiborították az asztalra, osztottak, szoroztak, aztán meghozták a döntést: csúnya, csúnya, de megvesszük. E rövidke mondatfoszlány mindkét elemében van ráció. A Baleno csúnyasága tényszerű, annak ellenére, hogy a szépséggel kapcsolatos fogalmakat illendő szubjektívként kezelni. A klasszikus háromdobozos struktúrát alkalmazták, amúgy japán módra: egyszerűen, dísztelenül.

A forma valamiért nagyon tetszhetett a japánoknak, a kilencvenes évek elején-derekán ugyanis szinte az összes szedánjuk így nézett ki. A Daihatsu Applause, a Subaru Impreza, a Mitsubishi Lancer, sőt még a Nissan Almera első generációja is ugyanarra a kaptafára készült. Végy három dobozt, illeszd össze őket, rakd bele a legegyszerűbb lámpatesteket és kész. Ha egy kis vagányságot szeretnél, rakj rá hátsó szárnyat is, esetleg ködlámpát.

Ez a forma, túl azon, hogy egyszerű, vagyis alacsonyak az előállítási költségei, módfelett praktikus is. A tesztautó még a hátsó légterelővel megspékelve sem néz ki igazán ijesztően, vagy jól, vagy sportosan, viszont négyen kényelmesen elférnek benne, sőt akár öten is - lásd lejjebb. És hatalmas a csomagtartója. A katalógus bizonysága szerint a rakodótér 346 literes, ami nem tűnik éktelenül nagynak, a valóságban azonban tényleg rengeteg dolog belefér.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Szabó család - ők azok, akik 1999-ben újonnan megvásárolták, és azóta sem szeretnének megválni tőle - többször is teljesítette a Budapest-Sevilla útvonalat, ami oda-vissza testvérek között is vagy hatezer kilométer. Csomagokkal, öten. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis úgy érzem, néhány sort érdemel a mozzanat, mikor Szabóék olaszországi nyaralása félbeszakadt, mert a Balenót megfújták.

A Szabó család - papa, mama és három leánygyermek - kénytelen volt más alternatívát találni a hazatérésre. Már Magyarországon voltak egy hónapja, mikor a rendőrség telefonált, megvan a kocsi. A lopás helyszínétől kábé 100 kilométerre találták meg egy benzinkútnál. El lehet játszani a gondolattal, hogy biztosan a maffia keze van a dologban, és még az is lehet, hogy bankot raboltak a lopott kocsival, esetleg hulla is volt a csomagtartóban, de valószínűleg nem ez történt.