Nem nézik meg. Én se nézném, észre se venném, pedig mind autóiparilag, mind BMW-ileg nagy dolog: ez egy teljesen új 7-es, teljesen új motorral, futóművel, beltérrel, beltéri elektronikákkal és persze vadonatúj formatervvel. Hát igen. És nem vesszük észre. Pedig micsoda forma!
<page name="0"></page>
Az első
Bangle-7-es BMW-ben
elsősorban az tetszett, hogy mertek radikálisan változtatni egy
konzervatív ikon formáján. Aztán ahogy teltek az évek, egyre gyakrabban
mondogattam, hogy Chris Bangle egy zseni, és nagyszerű munkát végez, de
a múlt század utolsó 7-es és 5-ös BMW-i így utólag sokkal
időtlenebb, csiszoltabb eleganciát sugároznak. Unalmasak, de az
elegancia nem a szórakoztatásról szól. És ha valaki nem szeretne
unalmas lenni, a végén úgy néz ki, mint Cab Calloway, aki nem volt
egy nagy énekes, mégis emlékszünk rá, annyira borzalmasan jelent
meg.
Mellesleg, ha már a borzalmaknál tartunk, az igazán ízléstelen
7-es a Bangle-7-es frissítésével állt elő. Szörnyű, dülledt
tekintet, iromba, öncélúan vagy tán inkább véletlenszerűen böszme
vonalak – bálna, fikarcnyi elegancia nélkül. Az ausztrálok Dame Ednának
hívják egy rettenetes helyi szappanopera-szereplő után, aki egyébként
az átlagos ausztrál háziasszonyt testesíti meg. Hogy miért hasonlít
a Bangle-facelift
Dame Ednára ?
Ez az új forma viszont most, hogy harmadnapja nézegetem,
tartósabbnak tűnik. Ez a formaváltás most nem felforgatós
palotaforradalom, hanem afféle angol polgári, de még szegény Károly
királyt se végezték ki, mindössze feljebb bukott – Bangle általános,
céges tervezési tótumfaktum lett. A hivatalos BMW-közlés szerint
a Bangle-stílus minimum 2010-ig marad, de úgy látszik,
a kertek alatt lehet már Bangle-szerűtlent tervezni.
Mert az új 7-es nagyon nem Bangle. Hogy a szentségtöréssel
kezdjem, az autók karakterét döntően meghatározó első lámpák hosszában
tört síkos megoldása a jelenlegi
C Mercedesről
ismerős, ahová pedig (ultra-szentségtörés!) a
G Astráról lopták.
Hiába, igazából megy az Opelnek a formatervezés. És a BMW-nek
is.
A hűtőrácsra rakott két márkavédjegy-vese már a kettővel
ezelőtti, 1994-es 7-esen is maga volt a hűtőrács. A megoldást
Bangle is átvette, de most már hatalmasra növesztették, úgyhogy ezek
bőven nem vesék, vagy ha igen, vízszintesek, és egy legalább hatszor
akkora állatból származnak. De nagyon finom a forma, végtelenül
ízléses minden – nem igazán tudom megfejteni, mitől, mert egyelőre nem
értem a rendszert, csak annyit érzek, hogy ez tíz év múlva nem
forradalmi, hanem elegáns forma lesz majd.
A belseje is csak akkor forradalmár, ha a részleteket kezdjük
nézegetni, hiszen egy német luxusautóban ritkán látni vásári
megoldásokat. Túl az általános jó ízlésen és azon, hogy
a fabetétet tán hanyagolhatnák, de akkor meg a túl technó,
szálcsiszolt, rideg BMW-fíling uralkodna el, tehát tán mégis fával
kérném, szóval vannak itt radikális részletek és változó trendek.
Az automata váltó kapcsolója visszakerült a kormányoszlopról
a hagyományos helyre, és egy nagyon Bangle-gyanús, szép modern
szobor lett belőle. Aztán itt is van új iDrive, hét mellékkapcsolóval –
ha emlékszik még valaki, az eredeti iDrive az
eredeti 7-esben épp
azzal a filozófiai háttérrel nyomult, hogy elég a luxusautók
gomb- és kapcsolóerdejéből, és egyetlen eszközzel lehessen vezérelni
(majdnem) mindent.
Viszont az iDrive-ot gyűlöltük, mert lassú volt, bonyolult és
kiforratlan, de mire mostanra kiforrta magát, uramfia, mit látunk?
Olyasféle gomberdőt, mint a legdurvábban pilótafülkére hangolt
klasszikus csúcs-Saabokban. A teljesség igénye nélkül próbáljuk
meg összeszámolni a kapcsolókat, a vezetőoldali ajtón kezdve.
Ablaknyitókkal, letiltógombbal, napvédőgombbal, tükörállítással- és
behajtással együtt kilenc, plusz a memóriás ülésállítás gombjai:
13. A műszerfalon balról a követőautomatika,
a sávtartásfigyelő és a szélvédőkijelző (head up display),
ködlámpák 18, 19, lámpakapcsoló, műszerfalfényerő 21, műszerfal
nullázója 22, a kormányon kétoldalt kétszer hat (!),
a funkciójukba nem mennék bele, nem akarok hülyeséget mondani
(34).
A bajuszkapcsolókon elhelyezett gombokat ne is számoljuk.
A kormányoszlopon a villanyos kormányállító és
a kormányfűtés gombja (36), elakadásjelző, központi zár (38),
a hifi- és klímavezérlés gombjait megint ne számoljuk, pedig szép
aratás lenne, aztán az iDrive hét gombbal, plusz maga a
controller korongja (46), parkradarkapcsoló és a sarokba
kukucskáló kamera kapcsolója, futóműállító gombok, plusz
a kipörgésgátló kikapcsolója, az elektromos rögzítőfék kapcsolója
(52) – hát nagyjából ennyi, meg amit még elfelejtettem, esetleg nem
vettem észre, vagy számításba. Egyszóval sok víz lefolyt a Dunán,
mióta a BMW meghirdette az egykapcsolós letisztulósdit.
Ezzel kapcsolatban az lepett meg a legjobban, hogy
a temérdek, így elmesélve áttekinthetetlen gomb ellenére ez
a 7-es sokkal barátságosabb, mint az előző, ami gyanakodva rám
nézett, és azt kérdezte: technóbubus vagy? Szóval nem – akkor
megdöglesz, kisköcsög. Mert többféle ember él a világban. Én
speciel filmeket szeretek nézni, nem codecekkel zsonglőrködni, és
dolgozni vagy szórakozni a számítógéppel, nem pluginokat
vadászgatni a vadregényes világhálón. Az új 7-est sokkal inkább
nekem találták ki.
Önkényesen válasszunk ki néhányat az izgalmas villanykütyük közül.
A tolatókamera kirajzolja az ívet, ahová adott kormányállással
tartunk, és kis színes négyzetekkel megjelöli a tárgyakat,
melyekbe beleütközhetünk. Viszont az elektronika ugyanolyan buta, mint
a Mitsubishi Pajeróban: ha nem lát valamit, elfelejti. Ha tehát
tolatva állunk be egy helyre, és elmentünk egy oszlop mellett, azonnal
elfelejti az oszlopot, és nekünk kell figyelnünk, rá ne húzzuk
a kormányt.
A sávelhagyás-figyelő néha egész jól dolgozik, máskor elég álmatag.
A felezővonalakra és záróvonalakra sodródást nagyon megbízhatóan
jelzi a kormány finom rezgetésével, még kopott, dzsuvás
útburkolati jelek esetén is. A járdaszegélyeket, padkákat viszont
mintha nem látná, pedig szürke peremre futni sokkal veszélyesebb, mint
fehér csíkra. Az adaptív tempomat viszont, ami tartja a követési
távolságot, százszázalékos. Tökéletes autópályán, tökéletes országúton,
időben észreveszi, ha valaki besorol elénk, nem zavarja meg
a kanyar. Csak persze vigyáznunk kell az elbambulással, mert ha
a negyedik körforgalomnál nem megy valaki előttünk, simán
belezúgunk a beállított 90-nel.
A fűtés kicsit furcsa. Szépen bebarangoltam a menüt oda-vissza,
de nem jöttem rá, hogy ha mondjuk 19 fokra állítom a klímát
a saját oldalamon, miért van mégis igen meleg, hiába vettem le rég
a kabátomat. Vagy ha Morzsa kutyám szörnyen liheg hátul,
hátramegyek, letekerem neki 16-ra, és automatára állítom, miért
kerülgeti továbbra is a hőguta. Meg lehet nézni a használati
utasításban, ami szintén az iDrive-ból lapozgatható, viszonylag
áttekinthetően, de sajnos nem sikerült kibogarásznom, mi lehet
a zavar oka. Persze szép is lenne, ha pont egy csúcs-BMW-ben jönne
rá az ember egyből mindenre.
Nagy találmány az első kerékívek elejére szerelt két kis kamera,
a képük osztott képernyőn jelenik meg, éjszaka is jól használható.
Fixírozhatjuk vele feltűnés nélkül a többi közlekedőt is, de
alapvetően arra találták ki, hogy rettenetesen hosszú autónk orrát egy
kereszteződésből kidugva már akkor is lássunk balra-jobbra, amikor
a vezetőülésből esélyünk se lenne rá.
A belsejében azonnal igen jól éreztem magam, és napról napra jobban
szerettem. Az ülések annyira kényelmesek, hogy még akkor se szenvedtem,
amikor valaki elállította. Igaz, Magyarországon a (széria)
Dakota bőrkárpit nem biztos, hogy jó asszociációkat kelt.
Viszont hátul is kényelmes; levittem a családot Tihanyba korizni,
összesen öten ültünk benne, és mindenki úgy szállt ki, hogy ezután csak
7-es BMW-vel hajlandó téli sportokat űzni.
Tesztautónk a legkisebb, háromliteres motorú 7-es, ráadásul
dízel. Szerkesztőségünkben kifejezetten dízelrajongó tudtommal nincs,
van viszont számos fundamentalista dízelellenes. Én a közepes
benzinpártiak közé tartozom, nem kéne dízel, inkább fogyasszon sokat,
járjon szépen, ne legyen turbó. Elbizonytalanodni általában BMW-knél
szoktam. A legutóbbi fakír,
az új 318d
megdöbbentett kis fogyasztásával, de akkor se vennék olyat – csúnyán
szólt és kész, bánom is én a városi 6,2-es fogyasztást. Inkább
a jó kis X3-as bizonytalanított el
a háromliteres sd -vel – egyszerűen nem fájt a dízel, csak élveztem, ahogy
ment, és nem fájt, ahogy szólt.
Ja, hát egy borzalom, persze. A nagy BMW a legkisebb
motorral, muhaha, 7,2 másodperc alatt van százon. A 7,2 az egy
nagyon sportos szám. Ilyenkor, mínusz 9 fokban persze reménytelen, mert
a kipörgésgátló állandóan elveszi a gázt, én meg nem érzem
magam akkora Fittipaldinak, hogy ne féljek a hülye helyzettől,
melyben én vagyok a főszereplő, amint egy árokba borult új 7-es
mellett várom az autómentőt. Szóval a 730d mindenféle szituációban
nagyon hasít, 100 felett is nagyokat lép.
A háromliteres, soros hathengeres dízel teljesen új, és nem egy
evolúciós csökevény, ahogy az ember esetleg elsőre gondolná.
A BMW-nek van már egy háromliteres dízele 218 lóval és 500
newtonméterrel, ami erősen felhúzva a 3.0 sd-ben 286 lovat és 580
newtonmétert tud. Az új 3.0d negyven lóval kevesebb (245), de ezt már
négyezres fordulaton tudja.
Az (alumínium) szelepfedél is új fejlesztés, elsősorban
zajcsökkentésre faragták – hogy milyen arányban felelős a 730d
kívülről sem kellemetlen orgánumáért, nem tudhatom, de szépen szól. Ha
már itt tartunk, a nagy dízelt megtúrta a BMW Efficient
Dynamics-kommandó, így ebben is olyan fogyasztáscsökkentő extrák
vannak, mint a motorfék-energiával töltött akkumulátor vagy
a gyorsításkor a motorról lekapcsolódó generátor, amitől jobb
lesz a gyorsulás, kisebb a fogyasztás és az emisszió – ha nem
is észrevehető mértékben. De az ilyen apróságok sora kell ahhoz, hogy
az 1940 kg saját tömegű, 244 lóerős limuzin városi fogyasztása kemény
mínuszokban is 9,1 liter legyen, a 9,5-ös katalógusadathoz
képest.
A hatfokozatú automata nyugisan kapcsolgat, de ha kickdownt érez,
akár négyet is visszakapcsol egyszerre. Ha magunk felé húzzuk
a modern szobrot, pörgősebben kapcsolgat, de magunk is
visszaválthatunk, hogy elálmélkodjunk, milyen szépen elforog
a dízel ötezerig, és még ez se fáj.
Hogy milyen az új 7-es a jelenlegi Mercedes S-osztályhoz és az
Audi A8-hoz képest, nem tudhatom, mert csak
az előző 7-est mértük össze a jelenlegi S-Mercivel és A8-assal , és akkor hárman
hoztuk ki győztesnek az Audit és harmadiknak a BMW-t.
A futómű teljesen új, és más is, mint volt. Elöl a MacPherson
felfüggesztés helyett végre kettős keresztlengőkar lett, ami
a legigényesebb megoldás arra az esetre, ha szeretnénk minél
jobban érezni az autót. Ezt most nem ünnepelném annyira, inkább az
a kérdés, eddig hogyan lehetett kommersz MacPherson egy sportos
prémiumlimuzinban. Hátul pedig az "Integral V hátsó felfüggesztés
innovatív futómű- és kormányzási segédrendszerek alkalmazását is
lehetővé teszi", blablabla blablabla, a lényeg, hogy az új 7-es
BMW hasonló hátsókerék-kormányzást kapott, mint a múlt századi
Honda Prelude.
Nagyon finoman fut, comfort állásban is igen jól kanyarodik, és
sport állásban se ráz vészesen – igen kellemes, úgy, ahogy van. Viszont
mégiscsak egy marha nagy autó: 5,072 méter hosszú, több mint 1,90
széles. Az ember nehezen érti, mi vesz rá bárkit, hogy ekkora autóval
járkáljon. Otthon még csak-csak megoldjuk a parkolást, hisz' ugye
nagy a garázs. De Európát nem a 7-es BMW-knek találták ki.
Szűkek neki a mellékutcák, a többsávos utakon is önkéntelenül
összehúzza magát az ember, és nagyon kell figyelni, hogy precízen
tartsuk a sávot. A 9 centi, amivel szélesebb a 7-es,
mint a 3-as, pont annyi, amennyi lehetővé teszi, hogy ne menjünk
szögegyenesen, csak ahogy egy normális vezető, enyhe, alig észrevehető
kacsázással.
A jelenlegi 3-as sorozat igen kényelmes, tökéletesen elférni benne.
Utazni is jó benne, hátul is van hely, a csomagtartó is nagy,
egyszerűen nem tudom elképzelni, mire jó egy 7-es. Már ha nem arra,
hogy egyfolytában azt szuggerálja belém, "komoly ember vagyok, komoly
ember vagyok", így mire a tárgyalásra érek, talán magam is
elhiszem. (Az 5-ös BMW nekem egyáltalán nem tetszik, úgyhogy azzal most
itt nem számoltam.)
Igen, ez most egy harmonikus autó, úgy, ahogy van. Nem hiányzik
belőle egyik erősebb biturbó benzines sem, ezer ördög és pokol,
a benzinesség nem hiányzik belőle, de egyáltalán.
Alapár: 19 millió, plusz még...
Integrál aktív kormányzás - 444 900 Ft
Metálfényezés - 274 600 Ft
Magasfényű kőrisfa díszbetétek - 119 500 Ft
Bőrborítású műszerfal - 343 200 Ft
Aktív ülés a vezető és az első utas számára - 195 800
Üveg tolótető - 378 800 Ft
Négyzónás automata klíma - 208 500 Ft
Automata csomagtértető-nyitás - 142 000 Ft
Komfort bejutás - 241 500 Ft
Soft close ajtózáró automatika - 162 700 Ft
Tolatókamera - 106 800 Ft
Beszédvezérlő rendszer - 104 200 Ft
Forgalmi sáv elhagyás-figyelmeztetés - 132 200 Ft
Sávváltásra figyelmeztető jelzés - 157 600 Ft
Aktív sebességtartó automatika - 477 900 Ft
Holttérfigyelő rendszer - 106 800 Ft
Tévé funkció - 419 500 Ft
Szélvédőkijelző (HUD) - 340 700 Ft
6 lemezes DVD -váltó - 150 000 Ft
Mobiltelefon-előkészítés bluetooth csatlakozással - 170
300 Ft
Akusztikus biztonsági öv figyelmeztetés (bimbammolás) -
3300 Ft
Navigáció - 625 400 Ft
Kormányfűtés - 50 800 Ft
Gombbal működtethető hátsó és oldalsó árnyékoló - 307 600
Összesen tehát tesztautónk 19 milliójához még 5 664 600
forintot kell adni.