Megmondtam nektek, hogy elhagyjuk a kispályát

Van még két tekerőpoti is, az egyiket benyomva választhatjuk ki a megfelelő sort a képernyőn... nem ismerős? De bizony, az early iDrive-ról van szó, bizony. Innen már csak egy lépés volt, hogy minden kezelési és kiválasztási funkciót egyetlen ilyen tekerős-nyomható gombra kötve kuszálják össze a kezelő agyműködését.

Ha tehát túljutottunk a műszerfalról felénk özönlő információk rendszerezésén, érdemes kicsit körülnézni. Hihetetlen, hogy a lekerekítés fogalma milyen gyorsan elfelejtődött. A kormány még kerek, de aztán azon kívül nem sok ívet találni az utastérben. A belső tér tervezőjének már az oviban is vonalzó lehetett a jele. Lassan Excelben kezdünk gondolkodni, és innentől már nincs semmi probléma a kezelhetőséggel. Minden a helyére kerül, értéket kap, a funkciók tisztázódnak, és máris együtt tudunk gondolkodni az autóval. Már csak azt a semmihez sem hasonlítható 7-es BMW-szagot kell megszokni.

Így felkészülve jöhet az indítás. A kulcsot nem kell tartani az indítózáshoz, elég meglökni, a többit ő tudja. Semmi rázkódás, semmi remegés, csak egy kis vészjósló morgás jelzi, hogy életre kelt a tizenkét henger, és bennük a 330 ló. Nem olyan sok ám az. A korabeli SL600 Merga hatliteresébe 408 fért, és állítólag érezhető is a különbség.

De eb legyen, aki ezzel foglalkozik. A 750 gyorsulása 0-100 km/h-ra nem olyan adat, amivel érdemes felvágni, sokkal inkább az, hogy ha megindul, az olyan, mint mikor egy tank rugaszkodik a rendőröknek, mondjuk a Blahán. A 0-100 csak egy állomás, mindenféle erőlködés nélkül, ugyanabban a tempóban tudja ezt akár 260 km/h-ig. Szóval, ha felvágni akarunk a gyorsulási adattal, inkább a 180-260-at mondjuk, az sem lesz rosszabb.

Az okos automata váltó apró rántással jelzi, hogy dolgozik, ezt a hátul ülők nem is feltétlenül veszik észre. Nekik aztán teljesen kikapcsolható a környezet. Bár elöl sincs másként, de ott azért a mutatós műszerek cikáznak, meg mindenféle egyéb inger is van, ami nem engedi elfelejteni, hogy autóban ülnek. De a menetzaj, a dülöngélés valóban ismeretlen fogalom. Ekkor köszön vissza a hatalmas méret. Az elektronikusan vezérelt lengéscsillapítókkal szerelt futómű mindent elnyel. A nagy tengelytáv és a széles nyomtáv olyan stabillá teszi az autót, hogy szinte a kanyarok is kiegyenesednek.

Egyszerűen semmit sem érzünk a külvilágból. Sokan ezért gondolják, hogy a 7-esben ülő felsőbbrendűnek érzi magát. Na jó, tényleg, ad egy kis beütést a tudat, hogy miben csücsülünk, meg hogy ezt mások is tudják. Itt jön képbe újra a presztízs. Pedig a hangtalan, jelentős tartalékokkal bíró, kényelmes, teljesen kiszolgált utazásunk közbeni nyugalom az, ami másokat bosszant.

Hogy jövünk ahhoz, hogy a piros lámpánál pöffeszkedve tévézünk, miközben más az éveken át összekuporgatott pénzecskéjéből vásárolt, 1,4-es, fapados akármiben kucorog? Többek között éppen nekik készült ez az írás, hogy megismerjék az elérhető autósluxust. Hogy megtudják - ugyanannyiért nem kell senyvedni valami alapmodellben, már ilyet is kaphatnak. Bár azt hiszem, ezt már sokan tudják, hiszen egyre több 7-est látni lakótelepek parkolóiban, státusszimbólum, ugye.

Persze fenntartani más kérdés. Nemcsak a fogyasztása nagy - BMW-ként valószínűleg olajból is -, de minden alkatrész kellően drága hozzá. Cserébe csak akkor van szükség szervizelésre, ha reggel a kis piros pöttyökkel ezt megüzeni. Csak úgy magától nem fog leállni. Én ugyan még nem láttam út szélén 7-est lerobbanni, de kivételek mindig vannak.

A vezetési élmény hiányzik még, hogy teljes legyen a kép. Egy ilyen kategóriájú autónál nem elsődleges szempont, hiszen a sofőr élvezete másodlagos tényező. Vezesse oda az autót, ahova mennünk kell és kész. De akik rabszolga nélkül használják, azokat érdekelheti, hogy a már említett teljes nyugalom és kikapcsolt külvilág mellett süppedünk-e az ülésbe, és kanyarokban tolja-e az orrát.

Nem süppedünk, és nem tolja. Minden téren semleges a viselkedése. Legyen lejtő vagy emelkedő, száraz vagy csúszós útburkolat, jobb- vagy balkanyar, a 7-es menetstabilizátora beindul, ha kell. Csendben teszi a dolgát, kihúz a bajból, megvéd a bajban. Kis remegéssel a pedálon vagy furcsa gázreakcióval adja tudtunkra, hogy most egy pillanatra átvette az irányítást, de csak amíg az autó nem kerül biztonságba, és újra ránk nem bízhatja.

Valójában ugyanazt az élményt nyújtja ez a kilenc év körüli 7-es, mint a legújabb, meg annak vetélytársai. Hiszen ugyanannak a célközönségnek készült, csak az időközben továbbfejlesztett cuccok vannak az újabbakban. Olyanok, amilyenek nem feltétlenül hiányoznak az átlagos autózáshoz. És ha már valaki más benyelte a tizensok milliós buktát az új árhoz képest, és megengedhetjük magunknak, akkor érdemes egy kicsit ilyet is birtokolnunk. Legalább az unokáiknak elmesélhetjük, hogy "amikor 7-esem volt..."