Miért nem nők a személyi sofőrök?

2008.03.13. 00:42

Adatlap BMW X5 3.0sd - 2007

  • 2993 cm3-es,soros 6 hengeres dízel
  • 286 LE @ 4400 rpm
  • 580 Nm @ 1750 rpm
  • 6 seb. kézzel kapcsolható automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    7.0 másodperc
  • Végsebesség:
    235 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    8.2 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    10.3 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    7.0 l/100km
  • 15 940 000 Ft

Az X5 vezetése csak az üléspozíció magasságában különbözik egy négykerék-meghajtású szedánétól. Nem billeg, nem dől, nem bénázik a magas doboz. Kimentünk vele a városból sietni és kanyarogni, úgy feszül az útra, mint egy nagy, aranyra dukkózott mozdony, zsíros szénnel és két sztahanovista fűtővel.

A hathengeres motor kisebbik turbófeltöltője felel az alacsony fordulatszámon elvárt teljesítményért, a brutális, 580 Nm nyomaték 1750-es fordulatszámon köszön be az ablakon és zaklat: „Jó napot, én vagyok Herr Nyomaték, gyomrod a helyén? Vagy már a vajbőrön?”

Az X5 ezzel a motorral és a hatfokozatú automatával gyomorforgatóan jó, már ha szabad ilyet mondani. A váltó, ha nem erőltetik, állandóan alacsony fordulaton tartja a halkan ketyegő motort, egyenletesen és észrevétlenül váltogat felfelé, és valóban tíz litert fogyaszt.

Kifejezett gázadásra a robotizált automata hátrafordul egy pillanatra, csak utána csap a lovak közé. Épp csak annyit vár, hogy feltűnjön, nem zavaró a bambasága, mint a Volvo D5-jéhez csatlakozó váltónak. Az X5 pillanatnyi kivárása se tűnt volna fel, ha nem vezetem közvetlenül utána az Audit, a kormányról is kapcsolható Tiptronicnak csótányokat megszégyenítő reakcióideje van.

Az X5-ben az aszimmetrikus váltókar csodás lakberendezési tárgy, de pont annyit kell vele foglalkozni, mint egy nem robotizált automatával, ebben lehettek volna bevállalósabbak. Remélem, legközelebb elhagyják középről a váltókart.

A fekvőrendőrökön, macskakövön mindkét autó futóműve fölényesen kerekedik felül, érdemben nincs különbség, mindkettő halk és kényelmes, ideális sofőrös limuzinok. Pontosabban limuzin és SAV.

A mosóban nem kérek belső takarítást az X5-nek, nálam az autó állapota még a patyolattiszta kategóriába tartozik. Kiderült, jól tettem, na nem mintha tiszta lett volna. Olyan még nem volt, hogy Lacinak megfeleljen a mosóban porszívozók munkája, nem szól egy szót se, de bent a cégnél mindig alaposan felültakarítja az eredményt. Még egy ok, amiért nem lehetnék sofőr. Szerintem tiszta volt. Ragyogóan tiszta.

Hátsó lábtérben az Audi pár centivel erősebb, a BMW vállban jobb. A belső kialakítás formái, a kezelőszervek ergonómiája ízlés kérdése, az i-Drive-ot gyorsan meg lehet szokni; hogy az újságíróknak ez nem megy egy hét alatt, nem a BMW hibája. Senki sem vesz autót egy hétre, az új dolgokat meg néha nehéz lenyomni a nép torkán, de mintha ez lenne a kifordított kasztnijú, befordított bélésű béemvék küldetése.

Egy autó hangja számít, de ebben a munkakörben a némaság fontosabb. Nem látom magam előtt sem az A6-, sem az X5-tulajdonost, ahogy a márkatalálkozón állnak a húszplusszos gépekkel a parkolójában, és gerjednek az akusztikára. De a benzines V6 még így agyonszigetelve is tud örömet okozni, ahogy a kipárnázott dühöngőben dörömböl.

Ez volt az első béemvé életemben, erre meghúzom. Eleinte minden tesztautó szörnyű para volt. Meghúzom (muhaha), megtöröm, ellopják, leszarja egy galamb, belehányok, ilyen képek lebegtek a szemem előtt, és megkönnyebbülten szabadultam meg tőlük.

Pár hónap után enyhültek a tünetek, végül el is múltak, bár még mindig aránytalanul óvatos vagyok velük – az enyémhez képest mindenképpen. A Volvóm elkényeztetett, de mégiscsak érzéketlen tank műanyag lökhárítókkal és rozsdafoltokkal. Ezt az átkozottul jó, még újszagú X5-öst minden óvatosság ellenére megcsináltam. Egy személyi sofőrnek nem munkaköri kötelessége, de az egynapos próbálkozásba ezt a programot is belezsúfoltam.

A gazdája tudott ezen nevetni, én nem. Súlyos megfelelési kényszerrel és maximalizmussal sújtva küzdöttem a hányingerrel, és égtem, mint a rongy, amíg ő ügyesen nyugtatgatott, és szépen berakott a jobb egyre. Nagyjából ez a leglényegibb különbség a férfiak és a nők között. A többi simán átműthető, de a hiszti, az kiirthatatlan a csajokból. Az X5-öt joggal nevezik SAV-nak, bármennyire is nevetségesek az új kategóriák, főleg a nevük, de ez az autó már képes ötvözni a luxusszedánt a hobbiterepjáróval. A következő béemvé már rendes hátsókerék-meghajtású lesz, mert a károsult nevetve megígérte, ha megjön a 135i, mehetek azzal is, simán: autót pénzért lehet kapni.

  • 2539
    bmw x5sd
  • 486
    mindkettő
  • 353
    személyi sofőr

Totalcar értékelés - BMW X5 3.0sd - 2007

Úttartásban, vezetési élményben és kényelemben a négykerék-meghajtású szedánokat szorongatja, nagyobb hasmagassággal, magasabb üléspozícióval és állat külsővel.