Jó autó, de minek? Kinek?

2006.07.03. 08:16

Adatlap Cadillac Bls Elegance - 2006

  • 1910 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 150 LE @ 4000 rpm
  • 320 Nm @ 2000 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    9.5 másodperc
  • Végsebesség:
    210 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.1 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    8.1 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    4.9 l/100km
  • 9 419 700 Ft
Kedves Olvasó: lazuljon el, hunyja be a szemét! (Persze nem komolyan, csak amúgy mentálisan, mert ha tényleg behunyná a szemét, nem tudna továbbolvasni.) Gondoljon egy szóra! Cadillac. Milyen kép jelenik meg hozzá? Volna rá egy Túró Rudim, hogy nem a BLS. Főleg nem ez a kézi váltós dízel.

A GM nem fér a bőrébe. Volt nekik egy Vectrájuk, abból Signumot nyújtottak, Saab 9³-at zsugorítottak belőle, aztán utóbbit amerikanizálták, és drágábban adják, ez lett a BLS. Inkább hajtogattak volna papírrepülőt. Kérdeztem is a gépátvételnél: voltaképp Vectra? Tiltakozásra, felháborodásra, elhivatott kedilekezésre számítottam, ehhez képest a válasz: nem, inkább Saab, a 9³-mal egy üzemben készül. Az autó alighanem bekerül majd a marketingtudomány tankönyveibe, és nem mint sikersztori. Nem vagyok látnok, ezt a jóslatot máris alátámasztják bizonyos jelek .

Na, mindegy, létezik, és itt van nálunk. A dizájnerek feladata az volt, hogy a fronthajtásos arányokat, az orrnehéz formát próbálják meg úgy átrajzolni, hogy egy klasszikus hátsókerekes sziluett jöjjön létre. Ennek ellenére az autó oldalról nézve a nagy kerekek ellenére felismerhetően Vectra-eredetű, csak a befordított lámpatesteken látszik, hogy valami nem stimmel.

Szemből és hátulról a BLS szépen illeszkedik a mai Cadillacek arculatába, aki az eddigi modelleket felismerte, ezt is el fogja tudni helyezni, ha meglátja a tükörben vagy a sorban maga előtt. Hátul a hatalmas, függőlegesen tájolt, egybe piros hátsó lámpatestek között ott a jellegzetes bumeráng szép krómszegéllyel és a belőle kifolyó piros pöttyre illesztett Caddy-pajzzsal, elöl meg a szintén álló fényszórók közti ötszögletű hűtőmaszk, rajta a másik emblémával segít leküzdeni a vectraságot.

Sarkok, élek mindenütt, extra méretű jégkockák készítésére alkalmas szögletes hűtőrács, alul szögletes kopoltyú. Semmi sem maradt a Vectra-arc bumfordi bájából, ez rideg, méltóságteljes ragadozó. Peugeot 206-ossal közlekedő unokanővérem szerint olyan, mintha fel akarná falni, ő a maga részéről riadtan menekülne, ha egy BLS tűnne fel a sztrádán a tükrében. A Vetra elől nem futna el.

Odabent már csak három apró iránytűre futotta: írott betűs Cadillac-feliratok a küszöbökön, embléma a kormányon, szintén feliratos analóg óra a középkonzol tetején. Utóbbin egy nagy gomb, amit mindenki kényszeresen megnyom. Ilyenkor kiderül, hogy a gomb beállításra szolgál, előrelépteti a percmutatót. A teszthét alatt sokszor kellett teljesen körbetekernem az órát, először magam, később a kíváncsi utasok miatt.

Ha ezekre a billogokra nem figyelünk, leginkább egy Saabot látunk. A kormány, a műszeregység egy az egyben a 9³-asé. A tempomatos bal bajusz szintén. És a slusszkulcs is. Meg a világítás kapcsolótömbje is. Az automata váltó karja egyértelműen, de szerintem a manuális is. A joystickos légrostélyokat nem merték átvenni a tervezők, ezek helyére a Vectra beömlői kerültek. A középkonzol az egyetlen terület, ahol nincs máshonnan származó fajtajelleg, viszont másmilyen jelleg sincs rajta. Gombok-tekerentyűk szép sorban, praktikus, esztétikus, és ennyi.

Különben minden könnyen megtalálható, egyszerűen és egyértelműen működik, az első pillanattól otthon éreztem magam ebben a más kontinensről származó, hahaha, Cadillacben. Nagyon helyes, hogy a BLS nem vette át a Vectra (szerintem legalábbis) megszokhatatlan nem bekattanós indexkarját, viszont kár, hogy egy pöckölésre nem villan hármat az irányjelző.

A kényelemre nem lehet panasz. A jó pár miegyebet tartalmazó extracsomagokkal a kilencmilliós Elegance modellt 10,65 milliósra díszítette fel az importőr, ezt kaptuk mi. Így aztán memóriás-motoros bőrfotelben ülhettem, kilenc hangszórós Bose hifit üvöltethettem, xenonfényben fürdethettem a szembejövőket; a kétzónás automata klímával küzdhettem a globális felmelegedés hatása ellen, egyszersmind persze a többlet üzemanyag-égetéssel gerjesztve azt. Mint az anyaméh. Csak az anyaméh jobban tart kanyarban, a (fűthető) bőrszékeken meg ide-oda csúszkál az ember fia, lánya.

A csomagtér 425 literes, pont mint a 9³, ami a kategóriában nem valami sok (Vectra: 500). Ha azonban eltekintünk a számmágiától, tágas, széles, jól pakolható üreget látunk, a kocsi hátuljánál állva kis karokkal kényelmesen lebillenthető hátsó üléstámlákkal. A lebillentett ülésekre az Agy a műszerfalon figyelmeztet!

Egyedül a kissé szűkös hátsó lábtér ad okot panaszra. Meg a jobb első ablak, ami, ha egyszer leengedtem, többé nem volt hajlandó újra bezáródni. Mindig visszafordította valami, gondolom, a becsípődésgátló szenzor, általában csak a tíz-tizenötödik próbálkozásra sikerült becsukni. Ez némileg rontott azon az örömön, amit a napsütötte parkolóban hagyott autóhoz visszatérve a távirányítóval leengedhető első ablakokkal pillanatok alatt elvégezhető gyors átszellőztetés lehetősége okozott.